Augusztus 30-án demonstrál az Élhető Erzsébervárosért csoport a VII. kerületi Kéthly Anna téren. Hosszú út vezetett idáig, az esemény nullpontja kb. az 1997 körül létrejött Ráckert idejére tehető, ekkor nyitotta ki a kapuit a Hegyalja út alatt, a város szövetétől némileg elkülönülve, senkit nem zavarva. Húsz éve afféle mozgalom jött létre, hogy végre ne átforrósodott téglafalak között, hanem a zöld tér illúziójában, süppedő kavicságyakon igyák a városlakók a söreiket.
PZL – 061.hu
Akkor kezdődött a városi kerékpározás kultusza is, sokan bringával, kutyával érkeztek a Ráckertbe, a dolog már része a generációs tudatnak, viszont senki nem gondolta, hogy húsz év múlva azok fognak tiltakozni a romkocsmák ellen, akik nagy lendülettel a murvára löttyintették búzasörüket az 1998-as francia VB közvetítése közben, és igen, a búzasör kultusz és a közösségi meccsnézés is kb. ekkor kezdődött. Most viszont nagyot fordult a világ. Amikor 2010 körül bárki is kiállt a terézvárosi csendrendelet ügye mellett, arra reflexből rávágták, hogy rendpárti, korlátozni akarja a bulizáshoz, lerészegedéshez, üvöltözéshez, a kocsik összetöréséhez való jogot, rosszabb esetben lenácizták.
Amióta nemcsak néhány ember belügye, hogy városrészek nem tudnak aludni a bulituristáktól, hogy a liftekbe, a lépcsőházakba végzik minden este a dolgukat a turik, amióta nemcsak néhány ezer, hanem több tízezer ember problémája lett a kisgömböcként Erzsébetvárost és Belső-Terézvárost felfaló buliturizmus. És persze 2014 után már meglepő módon megértőek lettek azok az orgánumok, amelyek még 2010 előtt ördögbottal és kőkeményre száradt rasztahajjal verték ki a kialvatlan terézvárosiakból a bennük bújkáló nácit. Nyilvánvaló, hogy a dolog csak arról szól, hogy akkor itt is lehet keresni réseket a pajzson, álljunk az Airbnb-t ellenző spanyol, német és francia mozgalmak mellé, vállvetve, no pasarant üvöltve ebrudaljuk ki a turistákat a népszerű belvárosokból, mintha az identitás és a tradíció védelme afféle baloldali huncutság lenne, miközben persze hogy nem az.
De ez a nyugalomhoz, a csendhez, a városi identitáshoz való jog nem a politikai megfontolások alapján szerveződött, ez a dolog magáról Erzsébetvérosról, Terézvárosról szól. Arról, hogyan hagyták magukra az ott lakókat a városrészek vezetői. Pártállástól függetlenül. Mert ez nem pártpolitika, hanem szó szerint: helyi ügy. Persze, valójában pont konzervatív ethosz szellemében kéne megőrizni egy-egy városrész identitását, megtartani azokat, akik hordozói, éltetői a regionális mítoszoknak, ehhez képest jó ideje nemzetgazdasági érdekekre hivatkozva árulják el azokat, akik azért laknak Erzsébetvárosban és Terézvárosban, mert meghitt viszonyt ápolnak a foszló stukkókkal, a még működő szabó és cipész műhelyekkel, zöldségesekkel. Itt vannak a belvárosi kerületek, amelyeknek kőfüzérei, szobrai, díszei magukba sűrítik a történelmet. Azoknak a városvezetőknek, akik átszellemülten szelfiznek Bözödújfalu hűlt helye mellett, vajon eszébe jut, hogy Erzsébervárost és Terézvárost ugyanúgy elárasztották, a lakóikat ugyanúgy elűzik, csak éppen nem víz lepi el a tájat, hanem a tömegturizmus.
A belvárosban élőket nem úgy űzik el, ahogy a Hungária körút nyomvonalának közelében élőket, nem úgy űzik el, ahogy a panelba kényszerített embereket, akik aztán kiugrottak a kilencedikről, mert hogy már akkor is „el lehetett menni”. Nem azt mondják nekik: el lehet menni. Tisztázzuk! Az nettó hazugság, hogy olyan drágák lettek a belvárosi lakások a kiadási biznisz miatt, hogy érdemes eladni, mert egy kertvárosi részben olcsóbban jutunk új lakáshoz, és még felújításra is fussa’ majd. Ez nem igaz, hiszen nemcsak a belvárosi árak mentek fel, de a külvárosiak is, a panelek is, minden, szóval, nincs az, hogy a ember jól járna.
Lehet, hogy Pesttől 30 kilométerre igen, de ha valaki a belvárosban lakott, ott nőtt fel, egy bizonyos házhoz kötik a gyerekkori élményei, az identitása, akkor hadd ne kelljen már eladnia csak azért, mert állítólag jól jár a buliturizmusból a nemzetgazdaság. Mi a fontosabb egy országnak? A három napig a Király utcában sugárban hányó, félmeztelen angol turista, aki azt sem tudja, hogy Budapesten vagy Tallinban van-e, vagy azok, akik mozgásban tartják Erzsébetvárost és a hatodik kerületet? Közismert, hogy lassan nem lesz szükség védőnői szolgálatra Terézvárosban, mert nem születnek gyerekek. Ki a fontosabb? A megszülető gyerek, vagy a brit legénybúcsús turista?
Hogy a fenébe lehet az, hogy nincs erre gyakorlatilag semmi válasza a terézvárosi és az erzsébetvárosi vezetésnek? Mert az nem Hassay Zsófia érdeme, hogy az Instant elment a VI. kerületből, ugyanakkor az is tény, hogy jelentősen javult Belső-Terézváros életminősége tavasz óta, Erzsébevárosé viszont eljutott a kritikus szintre, mert ugyebár az Instrant a VII. kerületbe költözött. Nem érdem, mert nem a jegyző rakta ki az Instant vezetőségének a szűrét, hanem egyszerűen jött valami ingatlan befektető, és úgy döntött hotelt épít a telken, ami egy fokkal talán jobb lesz, mint a bérházakat felvásárló, adót nem fizető Airbnb és romkocsma maffia. Ja, hogy lehet az, hogy az Ubert sikerült a taxis lobbinak kicsinálnia, az adót sokkal durvábban elcsaló Airbnb hálózatok pedig sikerrel amortizálnak le bérházakat? Mert a vendégek miatt már nemcsak az utcáról, hanem a körfolyosó felől is két tűz közé lettek szorítva a szerencsétlen lakosok.
Fontos: ez a probléma annyira eszkalálódott, hogy látványos intézkedésekkel nem oldódik meg semmi. Ilyen sebtapasz az őrszolgálat, ami kutya faszán vitézkötés, hiszen, egy részegnek hiába pisszeg a biztonsági őr, a következő sarkon ugyan úgy üvölt majd, mintha egy Fradi meccsen egy strandpapucsos ultra az ölébe dobott volna egy csatornafedőt. Ugyanis azok, akik itt élnek teljesen leronygolt idegrendszerrel, évek óta kialvatlanul, azok nem fogják abbahagyni tiltakozást. Akinek havonta rúgják le a kocsijáról a tükröt, rúgnak brahiból be a kocsija ajtajába, és mindezt poénból még fel is veszik a telefonjukkal, nos, az a lakó minden zajra felébred, minden kocsiajtó becsukódást félálomban rúgásnak érzékel, felriad, rohan az ablakhoz. Emberek ezreinek az életminőségét tették tönkre, kizárt dolog, hogy leállna a tiltakozás attól, hogy a kocsmák elé kiraknak néhány “ne hangoskodj”-matricát, vagy amit tegnap mondott az erzsébetvárosi polgármester, Vattamány: “Nem lehet majd újabb kocsmát nyitni.” Hűha! Négyszáz van jelenleg! Nem a leendő kocsmák jelentik a gondot, hanem a meglévő 400!
Mi lehet akkor a megoldás? Mondjuk az, hogy a kocsmakultúra helyett valódi gasztó-turizmus felé menne el az Erzsébetváros és a VI. kerület, ugyanúgy, ahogy Lipótváros is. Mert azzal nincs baj ha valaki bélszín gazpachót fogyaszt egy pohár Gere Kopárral, majd elmegy a Müpába és megnéz egy Rufus Wainwright-koncertet, majd másnap kipiheni az egészet a Gellért fürdőben. A gond a proli turistával van, aki azt hiszi, hogy a belváros egy néhány ezer nnégyzetkilométeres köpőcsésze. Ezt a típusú turizmust ki kell szorítani Budapestről helyi rendeletekkel, helyi szabályozással, állami beavatkozással, szabályozni kell az italmérések számát, (mondjuk 400 helyett maradjon 100) már csak azért is, hogy a belváros és Magyarország visszaszerezze önbecsülését, hogy visszaköltözzenek a helyiek, hogy újra érték legyen városban élni.