“A bemutató réme mindig ott van” – Interjú Elek Ferenc színésszel

A napokban végzett a Pesti balhé című vígjáték forgatásával Elek Ferenc Jászai Mari-díjas színész, de nemcsak a filmről, hanem a KedvesZsámbék felolvasószínházi sorozatról (Július 13-án a Költészet és muzsika…Nagy magyar versek… Négy színész és egy zenész…című előadásban, augusztus 25-én pedig a Karithy-kabaréban láthatjuk) is beszélgettünk vele, és megtudtuk azt is, mi a véleménye a magyar szinkronszakma helyzetéről kialakult polémiáról.

MÉNES MÁRTA – 061.hu

Nemrég Veszélyben a magyar szinkron címmel tartott sajtótájékoztatót a Szídosz-Szinkron Alapszervezet: veszélyeztetve látják a mozikban, a televíziós csatornákon, interneten látható filmek magyar szinkronjának a jövőjét. A magyar szinkronhang állami védelmét és a szinkronizálás hivatalos szakmai elismerését kérik. Te is dolgozol szinkronszínészként, mi a véleményed erről?
Örülök, hogy megindult egy gondolkodás ezen a téren, az egész szinkronszakma égetőnek érzi a helyzetet, valamit lépnünk kell. Több helyről is meg vagyunk lőve, és nagyon félünk attól, hogy ez a minőség rovására megy. Szerintem bárki bármit mond, a magyar szinkron unikális, vigyáznunk kell rá!

Erősödnek a hangok, amelyek a feliratozást preferálnák.
A választás lehetősége a lényeg, hogy el tudjam dönteni, szinkronnal nézek meg valamit, vagy feliratosan. Persze, vannak olyan színészek, akiket boldogan hallgatok a saját nyelvükön, de ezt hadd döntsem el én. Nemrég néztem meg a Csernobil című sorozatot, és el vagyok ájulva a szinkrontól! Amit Gyabronka József csinál, az egyszerűen fantasztikus! Egyébként miért gondolják az emberek, hogy a forgalmazók majd engedik, hogy ne menjenek szinkronnal a filmek?! Megsúgom, ha ez így lesz, senki nem fog moziba járni… Abból kell kiindulni, hogy jó szinkron, jó szövegek legyenek. Ez nem a magyar nyelv ápolása? Dehogynem. Ha megszűnik a magyar nyelv használata a filmekben, az pótolhatatlan veszteség. Természetesen nagyon fontos, hogy felirattal is menjenek a filmek, mert való igaz, hogy segít a nyelvtanulásban, de inkább azon kellene dolgozni, hogy a sok rossz szinkron, ami most jellemzi a szakmát, megszűnjön.

Rendkívül alulfizetett a szakma, jóformán húsz éve változatlan a bérezés. Egyre több a silány minőségű szinkron, a kis költségek felé tolják a szakmát…
Igen, dolgozni kellene azon, hogy a szinkronban több pénz legyen. A körülmények sem a legjobbak… Gyorsan kell elkészülnie a szövegnek, kevés idő van rá, hogy megcsináljuk a stúdióban, stb…

Augusztus 25-én a KedvesZsámbék programsorozaton egy Karinthy-kabaréval lépsz fel. Karinthy szerint a kabaré „egy „cseppecske dráma” csupán, de dráma, mert bármennyire mulatságos, sőt röhögtető, komolyan kell venni.” Szerinted mi ezeknek a szövegeknek a legnagyobb erénye?
Nála jobban én se tudnám megfogalmazni, ezek valóban kis drámák, amelyeket komolyan és jó ritmusban kell játszani. Ez az este egy egyedi bemutató előadás lesz, amit a Petőfi Irodalmi Múzeumban, az Óbudai Társaskörben és a Kunszt estek részeként, a hajdan volt Kocka-házban játszottunk már. Nagyon várom, jó olyan kollégákkal dolgozni, akikkel év közben nincs lehetőségem.

Elég sűrűek a hétköznapjaid, szó szerint éjjel-nappal dolgozol, a Pesti balhé című filmet ugyanis éjjelente forgatjátok.
Igen, hamarosan végzünk, négy nap van még hátra a forgatásból. Ez egy éjszakai film, ezért forgatunk éjjel, másrészt sok olyan színész játszik benne, akiket csak éjjel lehetett együtt dolgoztatni. A Pesti balhé egy negatív Thomas Crown-ügy történet, itt nem az van, hogy kirabolunk egy képtárat, hanem be akarunk csenni egy képet egy képtárba. Egy barátunk meghal és az a kívánsága, hogy az apukája – akit Hegedűs D. Géza játszik fantasztikusan – képe kerüljön be egy aukcióra. Nagyon jó kis történet.

A filmezés nagyon fontos szerepet tölt be az életedben, nemrég láthattunk a Nyitva és a BÚÉK című filmekben, de televíziós sorozatokban is rendre feltűnsz (Munkaügyek, A Tanár). Egy forgatás mennyire igényel más ritmust, más attitűdöt, mint a színpad?
Mind a kettőt nagyon szeretem, mind a kettőt teljesen más miatt. Egy forgatáson picit gyorsabb a tempó, de a magja, a színészet, ugyanaz. Ugyanolyan komolyan kell játszani, mint a színpadon. Most néztem vissza a Munkaügyeket, mert épp megy a tévében, és újra elájultam, milyen jól játszanak a kollégáim. Viccesek az epizódok, helyzetkomikumokra épülnek, de ezeket is ugyanolyan komolysággal kell eljátszani, mint egy drámát, lásd az imént említett Karinthy-idézet. A Tanárnak is nagyon örülök, hiszen ez a sorozat fontos társadalmi problémákat boncolgat. A BÚÉK forgatásán a szkriptes lány például elmesélte nekem, hogy a gyerekével minden szombaton nézik, és utána megbeszélik az adott részben felmerülő problémát. Ennél többet egy sorozattól nem is várhatunk. És hogy mindez egy kereskedelmi csatornán futhat, az külön nagy öröm számomra.

Nagyon friss, májusban mutattátok be a Ha elmúlik öt év című Lorca-darabot, amit megírásakor, 1931-ben, maga a szerző a „bemutathatatlan színház” darabjai közé sorolt. Mit gondolsz, miért?
Igen, Gábor (Zsámbéki Gábor, a darab rendezője – a szerk.) is ezzel kezdte a próbák indulásakor, hogy ez egy bemutathatatlan darab. Tényleg nagyon nehéz, mert egy szürrealista műfajjal állunk szemben, a „szürrealista” szó hallatán pedig kapásból négy ember kifut az ajtón, mert megijed tőle. Lorca egy csodálatos író volt, de ez a műve tényleg feladta a leckét. A helyzetek nehezen megfoghatók, azon dolgozunk a mai napig, hogy ez ábrázolható, átélhető legyen. Kell vele jönni, nincs mese, itt a nézőre is szükség van. Ez nem egy olyan darab, hogy hátradőlök, hogy na, lepjetek meg. Fontos az együtt gondolkodás.

Nálad mikor van meg egy darab?
A fene se tudja. Néha már az elején megvan, néha máshogy alakul. Ez nagyon változó. Az biztos, hogy a 7-10. előadásnál az ember már lazább, lemegy róla a drukk. Sokszor gondolkodom azon a takarásban, amikor már épp a 100. előadás körül vagyunk, hogy milyen jó, hogy már így be van gyakorolva, biztos, hogy menni fog. Erre kellene gondolnom akkor is, mikor egy új darabot próbálok, hogy a 70.-80. – nál már tök jó lesz. De, ahogy Kállai Ferenc mondja, a bemutató réme mindig ott van. Ezt le kell küzdeni. Vannak rá technikák, ezen dolgozom folyamatosan.

A Lorca-darabon kell még dolgoznod?
Azt hiszem, hogy a fő csapásai megvannak. Nem nagyon fogok tudni mást kihozni belőle, mert nagyon adott keretben vagyok szerepileg. Plusz jól vezetett Zsámbéki, tudta, hogy mit akar ezzel a művel kezdeni, és azt meg is csinálta.

Zsámbéki Gábor osztályába jártál a Színművészetin. Amikor ő rendez téged, a régi ismeretség könnyebbé teszi a munkafolyamatot?
Nagyon szerencsés vagyok, hogy az ő osztályába járhattam, nagyon hálás vagyok neki. Másodéves voltam a Nemzeti Akadémián, amikor felvett a Színművészetire, és egy egészen más élet kezdődött számomra. Mikor a diploma után a Katonába hívott, egyértelmű volt, hogy jövök vele. Hogy a próbafolyamat előnyére válik-e a régi ismeretség, nem tudom. Attól is függ, ki milyen állapotban van. Nyilván van, hogy rosszabb, kevésbé fogékony állapotban vagyok, olyankor nem könnyű. De ő egy pedagógus ember, látja a színészt és az embert is, ezért jó vele dolgozni. A Katonára nagyon jellemző: olyan rendezőkkel dolgozunk, hogy nem tudsz úgy kijönni egy próbafolyamatból, hogy ne kapnál valamit tőle.

A diploma után egyből a Katonába kerültél, ezt a stabilitást soha, semmi nem tudta megrengetni? Sosem gondolkodtál a váltáson?
Nem nagyon. Itt vagyok otthon. De nem titok, munkamániás vagyok, dolgozom, forgatok, amennyit csak lehet. Ha valamilyen izgalmas munkával keresnek meg, és a színházam kienged, elmegyek, de mindig hazajövök.

Mennyire rugalmas veled a színház, amikor például forgatásokra rohansz?
Nálunk a színészeket általában kiadják. Másvilág van már, mint régen. Természetesen a bemutató héten már nem mehet el senki, de nagyon figyelnek rá, hogy ki tudják adni az embereket forgatni.

Lesz pihenés a nyáron?
A Tanár egy héttel később kezd, úgyhogy indulok is a Balatonra, Zamárdiba.

Milyen színházi munkák várnak rád?
A Rózsavölgyi Szalonban leszek egy új Székely Csaba-darabban, szeptember elején lesz a bemutatója. Sztarenki Pál rendezi, Sztarenki Dórával és Schneider Zoltánnal játszom együtt. A társulati ülésünk még nem volt meg a Katonában, de nagyon várom már, mert kiderül, jövőre milyen produkciókban játszom majd, remélem, hogy sok darabban.

Fotók: Horváth Péter Gyula