Van, amikor a kényszer a legjobb múzsa, és nem a nő. Van, amikor a kényszer oka a nő. A Trottel énekesnője, Asztalos Ildikó 1991 őszén váratlanul otthagyta a zenekart, így a fiúk énekesnő nélkül maradtak. Ott álltak lekötött koncertdátumokkal valahol Hollandiában, és el kellett jutniuk Dordrechtbe, ahol két koncertre volt szerződésük. Megoldották. A pillanatnyi sokk után olyan felszabadultan játszottak, hogy a lendület kitartott hazáig. Asztalos Ildikó tehát afféle inverz múzsája lett a Trottel talán legjobb lemezének, a The Same Story Goes On című albumnak, amit most remareszterizálva újból megjelentetett vinyl formátumban a Trottel Records .

PÁN – 061.hu

Olyan lehetett ez, mint amikor elhagy a nőd, és neked azonnal sikerül új párt találni, akitől egyből születik is egy gyereked, és ti lesznek a barátok szemében a jó fej, ideális család. A Trottel egy ideig ideális család volt, a The Same Story Goes On okos és szép lemez lett, valójában ez az album volt az, ami felnőtté tette a magyar punkot, amelyik a legnagyobbat lépett előre a szcénából. Oy’ annyira hogy a rendszerváltás korszakának egyik legizgalmasabb anyaga lett, és máig érthetetlen, hogy miért maradt a lemez szubkultúrán belül. A punkoknak túlságosan is progresszív lett, míg az alternatívnak becézett közösség idegenkedett a messziről jött srácoktól, ahogy a Mesterházy Ernő-féle bahiás közösség is. Rupaszovék gazdátlan térben találták magukat, nem véletlen, hogy jórészt külföldi vállalkozásoknál jelentek meg a kiadványaik, illetve aztán 1993-ban saját kiadót gründoltak.

Ez a sehová sem tartozás szabadsága, a teljes kötetlenség eufóriája eredményezte azt, hogy csak magukra, a legbelsőbb hangokra tudtak figyelni, és egy afféle meditatív art-rockot hoztak össze, amely világviszonylatban is izgalmas kalandozás. És bár abban az időben a jazz-punk és mindenféle kísérleti formáció mutatott alternatívát a nyolcvanas éveknek, és bizonyos szempontból, ez az idő a kiterjesztett art-rock fénykora is, olyan vendégjárásokkal, mint a No MeansNo, a The Ex, de 1991-ben mutatkozott be az Úzgin Üver is a Kelet ’91 fesztiválon, és ha ezen a fesztiválon fellépő előadók névsorát megnézzük, kiderül: a produkciók fele valamilyen experimentális élményt nyújtott. A Trottel tehát nem állt egyedül ebben a szubkulturális térben, ugyanakkor a punkból ők voltak az egyetlenek, akik ilyen nagy fesztávban fogalmazták meg gondolataikat az elidegenedésről.

A nagyívű, soktételes, egymásra épülő, sodró erejű jól megszervezett káosz és atonális art-rock komoly alternatívát jelentett 1991-ben a Kispál, Pál Utcai Fiúk, Sex Action és Tankcsapda féle új felhozataloz képest, a lemezt mégsem sikerült befuttatni Magyarországon. A Trottel nem roppant össze a feladat súlya alatt, még akkor sem, amikor 1991 decemberében Ákos, a dobosuk elhagyta a zenekart a HIT Gyülekezete kedvéért. Zidei Miklóssal (RÉS) stabilizálódott a trió felállás, és sikerrel rágták át magukat a kétszer húsz perces, bonyolult ritmusképletű, mégis melodikus, hangról hangra építkező, változatos anyagon, és a sok közreműködő szellemi energiái is hozzáadódtak a végeredményhez.

The Same Story Goes On a Trottel Records 001-es kiadványa volt 1992-ben, abban az évben, amikor is Rupaszov Tamás „rendes céget” csinált a Trottel Recordsból. A 2019-es vinyl kiadás azért is nevezhető szenzációsnak, mert hagyományos hanglemez formátumban csak 500 db készült, a többi hordozó kazetta és CD volt. És hogy mégsem ugyanaz a történet folytatódott 1991-ben, már nem számít, a lényeg, hogy megmaradt ennek a zavaros, és heroikus, lelkes és egyben már csalódásokkal teli időszaknak az egyik legizgalmasabb dokumentuma.

Trottel
The same story goes on
Trottel Records
2 felvétel 41 perc