A Netflix true crime sorozata, Az ápolónő újabb bizonyíték arra, hogy érdemes figyelemmel kísérni a skandináv filmes termést – a miniszéria Kristian Corfixen The True Story Behind One Of Scandinavia’s Most Notorious Criminal Trials című könyve alapján készült, melyben a Dánia leghírhedtebb bűnügyi pere mögötti igaz történetet mesélik el. A streamingszolgáltató top 10-es listáján két hete tanyázó minisorozat egy szörnyű gyilkosságsorozat indítékait kutatva, a karakterek személyiségrajzát is felskiccelve mutatja be a dán “Fekete Angyal” ügyét, mindezt négy, kevesebb mint egyórás epizódban, ami szokatlan forma, mégis nagyon működőképes.

MM – 061.hu

Pernille Kurzmann (Fanny Louise Bernth) frissen végzett ápolónő, aki izgatottan várja, hogy elkezdhesse a munkát a Nykøbing Falster-i kórház sürgősségi osztályán. Kezd beilleszkedni a már összeszokott csapatba, leginkább a “sztárnővérrel”, Christina Aistrup Hansennel (Josephine Park) ért szót. Christina a kórház tapasztalt és igen elismert ápolónője, ez Pernillének is imponál, így egyre több éjszakai ügyeletet vállal vele. Ők lesznek a “dream team”, a szuper páros, amit gyakran hangoztat is a veterán nővér Pernillének, ezzel bátorítva, motiválva a kissé félénk, de a szakmájához értő és nagyon ügyes kezdő ápolónőt.

Pernille azonban furcsaságokra lesz figyelmes: felbontott és hiányos diazepámos dobozok, a betegszobák szemeteseiben hagyott fecskendők (melyeket a kezelés nem indokol), és feltűnően sok újraélesztés, mind-mind akkor, amikor Christina viszi az éjjeli ügyeletet. A sürgősségi osztályon egyre többen – ráadásul fiatal páciensek, vagy olyanok, akiket nem életveszélyes állapotban, mondjuk vizelettartási problámával vittek be – veszítik életüket. Christina minden esetben hősiesen küzd a betegek életéért, több esetben Pernillét arrébb tolva, olykor a betegeken lovagló pózban ülve próbálja visszahozni őket az életbe, azonban nem mindig jár sikerrel. Amikor Pernille közli a hozzátartozókkal a halálhírt, ő is érzi, hogy valami nincs rendben. A sorozat remekül ábrázolja a pályakezdő ápolónő vívódásait: egyrészről, ez az első munkahelye, most kezdi csak felvenni a fonalat, beletanulni a szakmába, megtapasztalni a sürgősségi mindennapjait. Másrészről, Christinát hazugságokon kapja, kezd megbizonyosodni arról, hogy ő áll a halálesetek mögött, mégsem mer lépni, mert hogyan is jöhetne ő ahhoz, hogy az osztály heroizált ápolónőjét rossz színben tüntesse fel.

Időközben elkezd randizni orvos kollégájával, Niels-szel (Peter Zundersen), és megosztja vele elméletét, miszerint a tetemes mennyiségű morfium és diazepám eltűnése Christinához köthető, és hogy meggyőződése, hogy a nő ezeknek a szereknek a túladagolásával ér el szívmegállást a pácienseknél, hogy ily módon kerüljön a figyelem középpontjába. A férfi persze már a feltételezésen is kiborul, de nem hagyja nyugodni a dolog, ezért elkezd kutatni az elhunyt betegek kórlapjai között. Hamar feltűnik neki, hogy a halálesetek enyhén szólva különösek, kollégáival konzultálva pedig megállapítja, hogy a hirtelen szívmegállás mögött idegenkezűség állhat.

Pernille és Niels tudják, hogy bizonyíték nélkül nem vádolhatják meg Christinát, így Pernille a nő minden lépését figyelve, telefonjával fotókat készítve igyekszik őt rajtakapni. Mindezt megnehezíti, hogy a kórházban nem ellenőrzik szigorúan a gyógyszereket, nincsenek érdemi nyilvántartások arról, hogy mit és mikor szednek a betegek. Végül sikerül Christina tetteit leleplezni, s miután a nyomozók is arra a következtetésre jutnak, hogy Christina Aistrup Hansen valóban halálos mennyiségű morfiumot és diazepámot fecskendezett a betegekbe, letartóztatják.

Kasper Barfoed rendező – akihez a Gesztenyeember című krimisorozat is köthető – egyenesen és nagyon világosan építkezik, felesleges körök nélkül, jól húzott dialógusokkal dolgozik, ez a darabosság pedig amellett, hogy a skandináv krimik sajátja, itt különösen jó feszültségteremtő eszköz.

A két főszereplő, Fanny Louise Bernth és Josephine Park kiváló választás volt, előbbi a megfigyelő-gyanakvó pozíció minden árnyalatát képes az arcára varázsolni, Park játéka pedig lehengerlő. Christina Aistrup Hansennél egyébként hisztrionikus személyiségzavart állapítottak meg, amelynek tüneti képére jellemzőek a túlzott érzelmi megnyilvánulások és a figyelemfelkeltő viselkedés, azaz olyan, mintha mindig felvett szerepet játszanának. Josephine Park ezt tökéletesen hozza, s habár ennek a sorozatnak nem célja, érdekes lenne egy olyan formátum is, amely e személyiségzavar mögé nézve, annak kialakulását felvázolva mutatja be Hansen sztoriját.

A sorozat nem véletlenül top 10-es a Netflixen, nálunk is 10-es.

Christina Aistrup Hansent 2016-ban egy 28 napos tárgyalás után bűnösnek találták, és életfogytiglani börtönbüntetésre ítélték. Miután Hansen 2017-ben fellebbezett az esküdtszék döntése ellen, ítéletét négyrendbeli emberölési kísérletre módosították, és a büntetést életfogytiglanról 12 évre csökkentették. 50 éves kora körül szabadulhat.