A századforduló pezsgő művészeti és tudományos életének Párizsában játszódik Michel Ocelot Dilili Párizsban című egészestés animációs filmje, amelyben a francia animációs filmes nemcsak a korszak kulturális enciklopédiáját vázolja fel, hanem a nők elnyomása ellen is szót emel. “Erről a témáról muszáj volt beszélni” – mondta el a rendező a 16. Anilogue filmfesztivál szerdai megnyitóján az MTI-nek.

MTI

Michel Ocelot vállalja, hogy hisz a tündérmesékben. Az Anilogue nyitófilmjeként levetített Dilili Párizsban karakterei között lépten-nyomon a kultúra és a tudomány történetének olyan halhatatlan nagyságai tűnnek fel, mint Louis Pasteur, Marie Curie, Marcel Proust, Toulouse-Lautrec, Picasso, Renoir, Camille Claudel, Sarah Bernhard és Louise Michel, akik mind pártfogóan egyengetik Dilili útját. A film ugyanakkor súlyos társadalmi kérdésre reflektál “a fény városát” szembeállítva a sötét csatornákban rejtőző, nőket leigázó bűnszervezettel. A kislány nézőpontjából kibontakozó történet nem nélkülözi a humort sem, és fordulatai révén pedig joggal illik a tündérmesék világába.

A film főhőse az egykori francia gyarmatról, Új-Kaledóniából érkező kislány, Dilili, aki hatalmas tudásszomjjal és nyitottsággal veti bele magát új barátja, a kihordófiú, Orel oldalán a századforduló (“belle epoque”) Párizsának virágzó kulturális életébe, s közben felgombolyítja egy kislányokat rabló szekta rejtélyét.

“A filmbeli szekta azt szimbolizálja, hogy mit tesznek a férfiak a nőkkel” – magyarázta Ocelot, hozzáfűzve, hogy a nők elnyomása valójában mindenütt előfordul, és “még ha kevésbé is, a mi éghajlatunk alatt ez szintén tapasztalható”.

Franciaországban minden két és fél percben megöl egy nőt a férfi partnere. Még több nő esik áldozatul más országokban, ahol előfordul, hogy az apja, a bátyja, vagy akár a fia öli meg. Több nőt gyilkolnak meg, mint ahány férfi a háborúkban elesik. De nemcsak nők, hanem kiskorú lányok is szenvednek az erőszaktól – emlékeztetett rá a rendező.

Megjegyezte, hogy a filmbeli lányrabló szekta, amely egy férfiak irányította világban engedelmes rabszolgákká akarja változtatni a nőket, ugyanakkor kitalált történetszál, ilyesmi nem fordult elő Franciaországban.

“Két módon élhetünk a világban, vagy úgy, hogy az egyik fele elnyomja a másikat, vagy úgy, hogy férfiak és nők együtt alkotnak, kutatnak, gondolkodnak, dolgoznak. Én a másodikat választom” – fejtette ki a 75 éves Ocelot, akinek korábban mások mellett a Kirikou és a boszorkány, a Kirikou és a vadállatok vagy az Esti mesék című alkotásait láthatta a közönség.

A rendező elárulta, hogy a film karakterei közül Dilili mellett a tehetséges énekes és táncos Orel figurája áll hozzá a legközelebb, aki olyan, mintha a kislány bátyja lenne. A világra nyitott, talpraesett Dilili pedig nemcsak kész tanulni, hanem tovább is adja tudását: egy jelenetben például a mindig választékos udvariassággal társalgó kislány a Nobel-díjas tudós Marie Curie kislányának tanítja meg egy szó helyes kiejtését.

A 3D-s animációt a 2D-s animációval ötvöző filmben Ocelot eredeti fotókkal ábrázolja Párizst. “A valódi várost mutatom be, és olyan embereket, akiknek gondolatai, művészete, felfedezései máig hatnak” – magyarázta. A realisztikus háttér képeit maga készítette a filmben szereplő helyszínekről, épületekről. Mint mondta, a város önmagában is csodálatos, s a fotók lehetővé tették, hogy ne kelljen újrateremteni az animációhoz.

Ocelot az elmúlt hat évet teljesen a Dilili Párizsban elkészítésének szentelte. A rendező az előtte álló feladatok közül kiemelte, hogy egyelőre a Gobelin animációs iskola végzős növendékeinek munkái felett bábáskodik, de közben már egy új animációs filmterv is foglalkoztatja.

A 16. budapesti Anilogue Nemzetközi Filmfesztivál filmjei december 2-ig tekinthetők meg több helyszínen, köztük az Uránia Nemzeti Filmszínházban. A fesztivál részletes programja az anilogue.com honlapon olvasható.