Zsófi: A RUHAPHYLIA igazából egy “wastemanagement” vagyis egy kísérleti, művészeti hulladékgazdálkodás. Azt az egyszerű szabályt hoztuk a projekt elején, hogy nem vásárolunk új anyagot. Bármi amit készítünk használt textíliából vagy fellelt, elfekvőben lévő, kiszanált anyagokból fog készülni.
Attól, hogy mi azt állítjuk, hogy egy ilyen szigorú alapelv mentén egy márka radikálisan fenntartható, sajnos nem biztos, hogy igaz, de legalább képvisel egy irányt, és azt az üzenetet hirdeti, hogy ne vegyél újonnan gyártott cuccokat, mert rengeteg dolog van már a világon, reciklálj,
gondolj újra tárgyakat, anyagokat, szedd szét és rakd össze újra és hidd el, hogy ha ezt csinálod ugyanúgy megélheted az újdonság varázsát,
ami sajnos az ember, mint faj egyik nagyon káros evolúciós addikciója egy rövid ideig ható dopamin fröccsel az agyunkban. Emellett mindketten nagyon kedveljük Lillával a játékosságot, a variálhatóságot, a ruhákon a zsebeket, a bátor színeket és formákat és mindketten fontosnak tartjuk, hogy egy projekt üzeneteket hordozzon, társadalmi hatásokat érjen el, de legalább is inspiráljon minél több embert, és kiálljon elvek mellett.
Lilla: Minden egyes olyan fonalból gyártott anyag, ami nem használ már újabb liter vizet a gyapothoz, nem gyártódik le, mind értékes lehet. Ezek az anyagok a nagy szeméttelepekre tartanak, ha nem vásárolják meg őket. Mi ezeket használjuk újra. Sokszor 10-20-50 éve legyártott jó minőségű természetes anyagokról van szó. Nagyon fontos ez az alapelv. A geometrikus szabás miatt is jóval kevesebb a maradék anyag, ami egy-egy darab után megmarad. Én úgy gondolom, hogy minden radikálisan fenntartható, amiben nem egy új anyagból gyártott darabot kell megvásárolni ahhoz, hogy azt érezd, hogy tettél valamit a környezetért és a jövőért. A RUHA üzlet és a RUHAPHYLIA kapcsán is ez az alapelv működik: hozzuk ki abból a vásárlás és a fogyasztás élményét, ami MOST rendelkezésre áll vagy már a múltban lejött a gyártószalagról. Annyi felesleg érkezett a világból az elmúlt 50-60 évben, a világméretű gyártási technológiák megjelenése óta, hogy hiszem, nagyon sok éven át tudnánk öltözködni és vásárolni ezek az elvek mentén.
Ki milyen szerepet képvisel a csapatban. Zsófi te polihisztor designerként éled a mindennapjaidat, Lilla te sylist vagy és van többek között egy fantasztikus “közösségi gardróbod”, a RUHA. Hogyan találkozik ezekben a darabokban a kettőtök tudása?
Zsófi: Alapvetően közösen döntünk a szabásokról, anyagkombinációkról, színekről, viszont mivel én rengeteget dolgoztam textilipari munkákon, így van tapasztalatom a gyártás buktatóit illetően, így inkább azt irányítom, de mint minden rendes alkotó, szárnybontogató melóban, ez is ott tart most, hogy mindenki csinál mindent, miközben igyekszünk kitapasztalni egymás erősségeit. Lilla rengeteget tud a ruhamárkákról, szubkultúrák stílusairól, nagyon jó szeme van az úttörő érdekességekre, miközben jól ismeri egy szélesebb réteg ízlését is, nagyon jól ráérez, hogy kinek mi áll jól, szerintem ez a RUHA (recycled fashion store) sikerének is a titka szerintem.
Lilla: Igen, Zsófi a gyakorlati dolgokban profi, ami nekem gyenge pontom. Az ötlet nagyon régóta megvan a fejemben és az ő fejében is. Zsófi gyakorlati tapasztalata és mégis művészi vizuális hozzáállása nagyon jó társaság ebben a projektben. Én az eladhatósági szempontokat hozom össze a divattal.
Fontos, hogy a ruha időtálló, de mégis trendszempontok szerint mai legyen.
– Hogyan, mennyi “anyagból” készül el egy ruhadarab? Egyedi? Hogyan igazodtok a vásárlói igényekhez? És a legfontosabb, hol lehet megvenni?
Zsófi: Egy-egy ruhánknak elég nagy az anyagigénye, mivel szeretjük az oversize, geometrikus szabásokat. A vásárlói igényekhez nem alkalmazkodunk egyáltalán, de általában jól néznek ki a ruhadarabjaink az embereken. Egyelőre időszakosan hozunk létre 10-15 darabot, amiket vagy egy-egy vásáron, például idén a Mercadillo-n a Káli Kapocsban Mindszentkállán (július 23-án) vagy aztán online lehet megvásárolni, de szerencsére eddig mindegyik darab órák vagy percek alatt gazdára talált.
Lilla: Projekt jelleggel tudunk működni egyelőre, szeretnénk kiszámíthatóbbá válni és szezononként kollekcióval megjelenni.
Miért épp ezt a szabásvonalat választottátok? Miért nevezhető testpozitívnak? Mennyire fontos a praktikum? Mindenképp célotok volt, hogy egy, a játszótéren a gyerekéért lehajoló anyuka és egy nőies, vagány csaj is ugyanolyan jókedvvel hordja?
Lilla: A testpozitív szemlélet magában foglalja, hogy egy ruhában a mozgásszabadság fogadja a viselőt, ne kelljen semmit húzogatnia, helyén tartania. A teste saját nemében szabadon mozoghat a ruha alatt és nem kell semmilyen elvárásnak megfelelnie és mindezek mellett látványos, esztétikus és menő. Ez az az érzés amit mindannyian szeretnénk ruháinkban megélni. Nemde?
A divat és a praktikum ritkán találkozik, mi most utat találunk közöttük.
Nem kell lemondani a kellemes megjelenésről a praktikum oltárán. Ez biztos. Mégiscsak más érzés egy testünket kellemesen körülölelő, használható, zsebes, szép szabású és gyönyörű mintázatú ruhában állni például egy játszótéren, mint egy kizárólag funkcionális célokat betöltő kényelmes macinaciban. Én úgy gondolom, hogy az öltözködés öröm és lehetőség a mindennapokban, hogy jó élményünk legyen a testünkkel. A RUHAPHYLIA erre ad egy választ, egy lehetőséget.
A ruhavásárlás rengeteg embernek csak egy káros függősége, legyen szó second hand vagy fast fashion vagy slow fashion választásról.
Szerintetek mi az első lépés ahhoz, ha valaki egy fenntartható gardróbot akar kialakítani? Szerintetek a kevésbé jó minőségű second hand hálózatok mennyiben járulnak hozzá a fenntarthatósághoz, hiszen sokan beleesnek abban a csapdába, hogy sok felesleges cuccot megvesznek, azért mert olcsó…
Zsófi: Szerintem az első lépés az, hogy üljünk le otthon és képzeljük el, hogy SOHA többé nem veszünk több ruhát. Barátkozzunk meg a gondolattal, hogy az van, ami van, valószínűleg ami per pillanat a szekrényünkben van éppen kitart addig funkció szempontjából, amíg élünk (..mondjuk a polyesther cucok még sokkal tovább is..haha) Nekem ez a fenntartható gardrób definíciója nagyjából. Ha ezzel a gondolattal eljátszottunk és legalább elméleti síkon elfogadtuk, akkor gondoljuk végig, hogy miért is akarunk egyáltalán bármit venni, mikor jutalmazzuk magunkat vásárlással, milyen az, amikor lesz egy új ruhánk, meddig tart ez az érzés, mi van utána és mit szeretnénk úgy általában üzenni a világnak a döntéseinkkel, vásárlási szokásainkkal, öltözködésünkkel. A divatszakmát egyszerre látom egy művészeti ágnak és egy béna, erőlködő viccnek, a kettő között a mennyiségi kérdésben és a marketing fogásokban látom a különbséget.
Lilla: A fenntartható gardrób otthon és önismerettel kezdődik. A vásárlási szokásokat úgy tudjuk tudatos mederbe terelni, ha megvizsgáljuk saját magunkat. Fontos, hogy részben ez egy önismereti utazás. Meg kell ismerni a jelenlegi testünket, annak előnyeit és hátrányait, az életünk, mindennapjaink motivációit, hogy a vásárlás ne pótcselekvés legyen, hanem találkoztassuk a valós szükséglettel. A testtudatos ruhavásárlás öröm, de nem rövid távú jutalmazás, hanem egy olyan vásárlás ami hosszan kiszolgálhat és hozzáadhat az életünkhöz. Nem jár bűntudattal és szégyennel.
A tömegesen second hand ruhát nagyon olcsón áruló üzletekkel a legnagyobb probléma a fast fashion üzletekkel megegyező filozófia.
Folyamatos halmozás olcsón. Ezeket el kell felejteni. Hiszem, ha megismered a saját igényeidet, testedet akkor már egy ilyen folyamatos vásárlást sulykoló üzletben is könnyebben ki tudod választani azokat a darabokat, amelyek hosszan szolgálni fognak és igazán örömöt okoznak.
Zsófi: A minőség egy erősen félreérthető fogalom és főleg a textiliparban széles a skála, hogy mit értünk alatta. Ha egy kézzel varrt, super 100-200 gyapjú szálból készült bespoke öltönyt minden nap felveszel és heti 2x tisztítóba adod, pár hét múlva csapkodhatod az asztalt, hogy rossz a minősége, pedig a legdrágább manufaktúrából jött ki és a legmagasabb minőséget ígérték, mégis szétmegy..csak hogy egy példát mondjak. Míg egy műszálas anyag 60 fokon mosva alig bomlik el több generáció alatt, ezt szokás ugye rossz minőségnek nevezni. Mindig az a kérdés, hogy mi a cél. Én abban hiszek, hogy a tárgyainknak, házainknak, körülöttünk lévő anyagoknak nem kell feltétlenül túlélniük minket, mert az nem természetes. Így a minőség szerintem textil tekintetében minden olyan, ami természetes szál és velünk együtt el tud tűnni szinte nyomtalanul.
A ruhavásárlás rengeteg embernek csak egy káros függősége, legyen szó second hand vagy fast fashion vagy slow fashion választásról. Nem gondolom, hogy fenntartható lenne bármelyik iparágban az a mértéktelen, rövidtávú vágy kielégítésre szolgáló fogyasztás, ami a divatiparban látható, szóval összességében nagy a baj, igen, rajtunk individuumokon múlik és igen, tudunk változtatni a szokásainkon.
A művészeti fesztiválomat egy olyan helyen szervezem, ahol télen műanyag szag van, mert az emberek befűtenek a jómódúak adományba adott végtelen mennyiségű ruháival. Ez tükrözi a valóságot nagyjából.
Mit szóltok a nagy fast fashion márkák környezettudatos, környezettudatosnak vélt tevékenységéhez? Van olyan, ami nektek szimpatikus?
Zsófi: Greenwashing agymosás, mint a tartalomgyártás és a reklámszakma legnagyobb része.
Lilla: Szükségessé válik egy olyan technológia (részben már használják), ami a saját szemetüket, az emberek túlvásárlásait visszaforgatja és saját szálat gyártanak és újra ruha készül ezekből a jelenleg szeméttelepeken végző ruha tömegekből. Ezt ilyen áron, ahogy most árulják nem lehet kivitelezni. A rendszernek radikálisabban változnia kellene.
” A vásárlási szokásokat úgy tudjuk tudatos mederbe terelni, ha megvizsgáljuk saját magunkat.”
Kinek ajánljátok a Ruhaphylia-t?
Zsófi: Azoknak, akiknek tetszenek az alapelveink és a hozzáállásunk és akik részt vennének abban a kísérletező játékosságban, ami ez a projekt.
Égető szüksége valószínűleg senkinek nincs még egy ruhára, de a RUHAPHYLIA pont azt a szubkultúrát szeretné megteremteni, akik őszintén beszélnek erről a témáról, elvek mentén vásárolnak, alkotnak és kísérleteznek és forradalomat akarnak csinálni.
Lilla: Úgy gondolom, hogy a fogyasztás a mai ember már természetes igénye, ez nem fog megváltozni. Teremteni kell olyan fogyasztási csatornákat, amelyek fenntarthatóak, de mindent úgy kell tálalni, hogy divat szempontból is up-to-date legyen. A RUHAPHYLIÁ-t azoknak ajánlom, akik ezeket a fogyasztási csatornákat keresik, és azoknak, akik szeretnék nagyon jól érezni magukat és a testüket egy kellemes és szép ruhába becsomagolva.
Az idei nyár RUHAPHYLIA darabjait keressétek 2022. július 23-án Mindszentkállán a Káli-kapocsban, a Mercadillo vásáron, majd a RUHA oldalán online!
Vezető képen a Ruhaphylia ötletgazdái Fenyvesi Zsófi (bal) és Lendvai Lilla (jobb)