Tetszett a cikk?
  •   
  •   
  •  
  •  

Essünk túl a legfontosabb kérdésen: jó könyv-e a Goncourt-díjas francia Michel Houllebecq hatodik, Behódolás című regénye? A válasz az, hogy nem. Azért sem, mert a könyv nem is regény. A francia szerző 2022-ben játszódó prózakötete inkább egy hatalmasra hizlalt esszé, amihez az író “felrakott” egy vázlatszerű történetet.

 PZL – nullahategy

BoritoAz irodalmi kultuszgyakorlat a Behódolást máris év legfontosabb könyvévé emelte, mégsem mondhatunk mást: a vállalkozás heroikus kudarc. Bizonyára emlékszik rá az olvasó, a regény megjelenése napján merényletet követtek el a Charlie Hebdo szerkesztősége ellen, ami egész Európa figyelmét a könyvre irányította.

A vázlatos történet annyira semmitmondó, hogy az a kijelentés sem tűnik elhamarkodottnak, hogy a Behódolás irodalmi blöff, ami nélkülözi az olvasás szövegörömét, pusztán csak léha elmélkedés a XIX. századi irodalomról, a francia oktatáspolitikáról, a bölcsészképzés problémáiról, a diákokkal létesített szexuális kapcsolatokról, és persze a multikulturális társadalom és a liberalizmus totális kudarcáról.

Nem épül meg a történeti konstrukció, a Behódolás tele van a francia belpolitika helyi érdekű, belterjes felmondásával, váratlan elem sincs a “regényben”, ami inkább vitairat. Mindenki tudja, aki kézbe veszi a könyvet: Franciaországban hatalomra kerül a Muzulmán Testvériség, és a főhős, a 44 éves irodalmár François behódol az iszlámnak, ahogy behódol a francia elit, végül a társadalom egésze is aláveti magát a Korán tanainak. A keleti olajmonarchiák számára csak az oktatás a stratégiailag fontos terület, így hősünk soha annyira nem érezte fontosnak magát, mint amikor a Muzulmán Testvériség emberei állásajánlatokkal környékezték.

Francois nem a morál mérnöke, szülei hogyléténél jobban érdekli szexuális karrierje. Jól jellemzi az anyjával való viszonyát, hogy amikor az asszony meghal, szociális temetést kap a város közösségi temetőjében. Fia nem megy el a gyászszertartásra, viszont folyton a karrierjén elmélkedik, miközben diáklányokkal és prostituáltakkal fekszik le. Ehhez képest egy kirándulást sem képes megszervezni, életképtelen fickó, a kurvák mellett csak az irodalomtörténet “mozgatja meg”, később már az irodalom sem. Élvhajhász életét apja halála után is folytatja , és pont olyan kiégett, sivár fickó lesz, mint a szerző korábbi regényeinek főhősei.

A tanítás sem érdekli, csak ifjú kora legkedvesebb szerzője, Huysmans, viszont olyan érdeklődve figyelni a francia belpolitika földrengésszerű változásait, ahogy egy kisfiú a nagyító alatt megégetett bogarat. Aztán olyan ajánlatot kap, hogy maga is behódol, azaz áttér az iszlámra, így hatalmas fizetést kap, és folytathatja addigi életet.

Houellebecq afféle “látnok”, aki A csúcson című 2001-es regényében iszlamisták Thaiföldön tartózkodó turisták ellen elkövetett terrortámadását festi le, ami összefüggésbe hozható a 2001. szeptember 11-ei New York-i tragédiával is. Ez a képesség kétségtelenül figyelemre méltó, ugyanakkor mennyivel többre mentünk volna, ha a látnoki képességeken túl valóban regény ír, kidolgozott cselekménnyel és némi stíluseleganciával.

De Houellebecq megijed saját gondolataitól, és csak maszatol. Rámutat néhány fontos kérdésre, majd eloldalog a probléma mellől. „Redigler nem sok szót vesztegetet a nyugati civilizációra, hiszen szemében már halálra ítéltetett (amilyen mértékben sikeres volt a liberális individualizmus, amikor szétbomlasztotta az olyan átmeneti struktúrákat, mint a haza, a céhek és a kasztok, oly mértékben készítette elő saját bukását, amikor nekirontott  a legvégső struktúrának, a családnak, vagyis a népszaporulatnak, ami után értelemszerűen eljött az iszlám ideje).” Hogy mi a könyv legfőbb erénye? Talán az, hogy a XIX. századi francia szépirodalmat kiszabadította az elitkultúra könyvtárszobájából. A kínzóan aktuális témáján túl (amivel már legalább tíz éve mindenki tisztában van) semmi nemi avatja eseménnyé.

 

Michel Houellebecq

Behódolás

Magvető

Fordította: Tótfalusi Ágnes

309 oldal  3490 Ft


Tetszett a cikk?
  •   
  •   
  •  
  •