“A figyelemnek is van minősége, és ez nagyon érezhető a színpadon” – Interjú Lengyel Tamással

“Régen játszottam már ekkora drámai szerepet, emiatt a próbafolyamat is egészen máshogy indult, mint az utóbbi három évben. Sokkal nagyobb felelősség és súly nehezedett rám az első pillanattól kezdve” – mondja Lengyel Tamás színész, akit a Centrál Színházban futó, nagy sikerű Nemek és igenek című darab kapcsán kérdeztünk. Az előadás komoly témát, a nemi erőszak kérdését boncolgatja: mi számít erőszaknak a jogban, mi számít családi erőszaknak, hol vannak a határok? A mi kis falunkból és a Válótársakból is ismert színésszel arról is beszélgettünk, származik-e hátránya abból, hogy rásütötték a “sorozatszínész” billogot, és hogy hogyan segít a színészeknek az ötlete alapján megvalósuló SZABADszínész online platform.

MÉNES MÁRTA – 061.hu

A Nemek és igenek az első darabod a Centrál Színháznál. Milyen volt a közös munka Puskás Tamással?
Régen játszottam már ekkora drámai szerepet, emiatt a próbafolyamat is egészen máshogy indult, mint az utóbbi három évben. Sokkal nagyobb felelősség és súly nehezedett rám az első pillanattól kezdve, hiszen az én karakterem, Edward a mozgatórugója a történéseknek, mindent az ő viszonylatában látunk a darabban. Ettől nagyobbnak éreztem a tétet és egy kicsit stresszesebbnek ezt az öt hetet. Ugyan Puskás Tamásnak határozott elképzelése volt a szituációkról, de minden esetben nyitott volt a színészek ötleteire, gondolataira, így azok is beépültek az előadásba. Egy öthetes, közös gondolkodás volt ez, nagyon jó színészek társaságában, ami nem utolsó szempont.

Akkor ő nem az a rendező típus, aki pontról pontra elmondja, mit hogy kellene csinálni?
Épp most beszélgettünk erről, azt mondta, nagyjából öt-hat hét elemzés és kutatómunka előzi meg, hogy elkezdjen rendelkezni a színpadon. Minden szituációról van konkrét elképzelése a megvalósítást illetően. Ezeket el is mondja, de vehet más irányt a dolog. A rendezői hiúság, büszkeség, tévedhetetlenség nem jellemző rá. Nyitott, együtt gondolkodó ember. Ez nem jelenti azt, hogy nincsenek konfliktusok, mert azok mindig vannak. Vannak érzékenyebb és kevésbé sikeres napok, de összességében mégis az a tapasztalatom, hogy hagyja a színészt, de vezeti is.

Azt mennyire osztod, hogy egy szerep csak a 15-20. előadásra “van meg”?
Abszolút. Egyrészt meg kell tanulni a közönség reakcióját, ez állítja be az előadás ritmusát. Ez egy együttmozgás, a színészi játék és közönség reakciói összefogalmazódnak. Azért a 10-15. előadásra van meg, mert amíg megtanulod beosztani az energiáidat, hogy mit, hol kell elérned, hova kell eljutnod, az olyan mennyiségű gyakorlás eredménye, amit egyszerűen egy főpróbahét nem tud biztosítani. Az csak arra elég, hogy viszonylag biztonsággal lemenjen egy előadás. A fontos és nüansznyi dolgokra akkor lehet koncentrálni, amikor már a fő ív megvan rutinból. Amikor azon már nem kell gondolkodni. Minél többet játssza az ember egyben az előadást, annál jobban tudja a részleteket összeilleszteni. A jelenetekben vannak fordulópontok, a fordulópontokig pedig ívek. Ezeket az íveket kell aztán összekötni, így áll össze jelenetté. Aztán két-három jelenet megfogalmaz egy újabb ívet, ebből rajzolódik ki az előadás, a karakter fejlődése, változása. De amíg ez begyakorolódik, arra nem elegendő az a jó esetben tíz próba, ami a főpróbahéten a bemutatót megelőzi.

Hogy látod, a közönség reakciói nagyjából fedik az előzetes elvárásokat?
A figyelemnek is van minősége, és ez nagyon érezhető a színpadon. A nézői koncentrációnak sűrűsége keletkezik, ebből tudsz következtetni, hogy jól sikerült-e az előadás, az történik-e, amit te szeretnél. De ez nem csak egy drámánál, egy vígjátéknál is így van, és érdekes, hogy ebben a darabban is vannak jelenetek, amelyeken felnevet a közönség. Minden érzékükkel figyelnek, és ennek a figyelemnek szinte már súlya van. A Nemek és igeneknél pont ezt érzem.

Súlyos a téma, a nemi erőszak áll a középpontjában. Min nevet fel a közönség?
Bizonyos karakterek abszurd megnyilatkozásain. Például azon a jeleneten, amikor azt mondja az egyik szereplő: azt hittem, hogy van valaki az életben, aki elfogad engem úgy, ahogy vagyok, és én közben bűnözhetek és csalhatok. Vagy azon, amilyen önző módon kezelnek egy-egy helyzetet. És azon is nevetnek, hogy az az ember, aki erősnek állítja be magát és minden helyzetet, ami nem érinti, érzelemmentesen, borzasztó nagy öntudattal és arroganciával kezel, annak a következő jelenetben épp az érintettsége miatt folynak a könnyei, sír, mint egy ötéves gyerek. Közben a közönség érzi a téma súlyát, hiszen a darab azt boncolgatja, mi számít erőszaknak, abúzusnak.

Szerinted mennyire feladata a színháznak, egyáltalán feladata-e, hogy ilyen súlyos társadalmi témákhoz nyúljon?
Igen. Kell, hogy fontos társadalmi problémákhoz nyúljon a színház, és közös gondolkodásra sarkalljon. Reflektáljon a világra, kérdéseket tegyen fel. De az is a feladata, hogy a mindennapokból kiszakítson. Hogy legyen egy off gomb, amikor elfelejted a problémáidat, beülsz a színházba és csak arra figyelsz, ami ott történik.

Mennyire volt fontos neked, hogy olyan darabban vállalj szerepet, aminek a központi témája még ma is uralja a közbeszédet?
Mondhatnám, hogy ez is közrejátszott a döntésemben. De ha őszinte akarok lenni, elolvastam a darabot, és egy nagyon jó szereppel találkoztam. Bőven van mit játszani, és olyan fordulatot vesz Edward karaktere, annyi minden történik vele, hogy azt gondoltam, iszonyú szerencsés az a színész, aki ezt eljátszhatja. Az, hogy egyébként még reflektál is egy komoly problémára, tök jó egybeesés. A darab azt boncolgatja, hogy van az, hogy egy házasságban nekem, férfiként jogom van valamihez, viszont neked, feleségként nincs. Ha azt állítom valakiről, hogy ráutaló magatartással bírt, akkor az erőszak, de egy másik nézőpontból meg még nem az. Catherine Deneuve mondta, nem szeretné, hogy a férfiak ne udvaroljanak neki, hogy ne karolják át, stb…Szerinte ugyanis a #metoo kampány túl messzire ment. („A nemi erőszak bűntény, de a makacs vagy ügyetlen flörtölés nem az, és a nők körüli legyeskedés sem macsó agresszió” – írta a színésznő többedmagával egy nyílt levélben – a szerk.) Nagyon okosan van megírva a darab, mert minden oldalról körbejárja ezt a témát.

A BÚÉK című film – amelyben te is szerepeltél – hasonló témákat feszeget: titok, hazugság, simliskedés. A játék, amit kitalálnak, hogy egész este mind a heten úgy telefonálnak és írnak vagy fogadnak üzeneteket a mobiljukon, hogy a többiek is láthassák, hallhassák őket. Te mennyire vagy telefonfüggő?
Mindenem rajta van, minden ide van bekötve. Az üzleti vállalkozásaimtól kezdve a sporton át, minden itt van. Filmeket is a streaming applikációkon keresztül nézek. Még nem próbáltam, milyen amikor egy napra elzárom a szekrénybe, de amíg a kapcsolataimat nem erodálja, és erre igyekszem odafigyelni, addig nem is fogom elzárni. Fantasztikusnak tartom, hogy post-itek ragasztgatása helyett, itt egy helyen meg lehet találni mindent. A darabban például az van, hogy „Visszaolvasta az iphone-omban az smseket. Ki gondolta, hogy az jó dolog, hogy azokat vissza lehet olvasni?” Nos, én! Szerintem nagyon jó dolog, ez alapján legalább számon lehet kérni magamat, vagy a másikat (nevet).

És a papírszag, a könyvlapozgatás?
Nem, az sem hiányzik. Van egy e-bookom, azon olvasok. A múltkor megvettem Harari Sapiens című könyvét. Elkezdtem olvasni, aztán elutaztunk a barátnőmmel, nem fért be a csomagba a könyv. De mindenképp magammal akartam vinni, így megszereztem pdf-en. Fölraktam az e-bookomra, és úgy vittem magammal.

Valahol azt nyilatkoztad, a Kossuthkifli óta nem olvasol kritikákat. A Facebook-oldaladat végiggörgetve azonban világosan látszik, ez már nincs így.
Édesanyám szokta küldözgetni nekem a cikkeket. Az első Nemek és igenek-kritikánál csak annyit írt: olvasd el! Először egyébként el se olvastam, hanem ctrl F-fel rákerestem a nevemre. Rólam a pályám elején, 2001-ben A kripli kapcsán írtak ilyeneket, mint amiket most. Úgy voltam vele, ha korábban sok szart írtak rólam, és ezt mindenki látta, akkor most, hogy ilyen méltató kritikák születnek, miért ne használjam őket önmarketinghez? (nevet)

Rosszat nem is olvastam rólad a Nemek és igenek kapcsán.
Egy van, azt nem is raktam ki (nevet). A kommenteket viszont igyekszem elkerülni: a névtelenségbe burkolózó, véresszájú észosztást nem szeretem…

Nyilván azért is támadnak, mert szinte folyamatosan jelen vagy a kereskedelmi csatornákon futó sorozatokban. Rád sütötték a „sorozatszínész” billogot, attól meg nehéz, vagy talán nem is lehet megszabadulni, nem?
Szerinted ez egy releváns kérdés?

Szerintem a színész olyan munkákat vállal el, amikhez van kedve.
Nem szoktak ezzel támadni. Tudod, mi történik inkább? Nem hívnak castingokra…Legutóbb a BÚÉK castingján voltam, azóta nem kerestek. Van egy szakmai trend, némi sznobizmus, a piacot pedig próbálják kategorizálni. Van kommersz-bulvár színész, sorozatszínész, filmszínész, stb. Egyébként szerintem esetemben nem csak ez van a háttérben. Merem remélni, hogy inkább azért nem hívnak, mert mára a gyártók is megtanulták, hogy egy sorozatban való elköteleződés milyen kizárólagossággal jár. Vagy azért nem hívnak, mert hasonló időintervallumban forgatnának, általában ez a nyarat jelenti, amikor én nem érek rá.

A SZABADszínész online platform, ami a te ötleted, viszont épp erre kínál megoldást: hogy segítsen eligazodni a gyártóknak, melyik színész mikor ér rá.
Igen, ez a terv. Egy olyan platform, ami a munkáltatókat és a munkavállalókat szeretné összekötni, afféle digitális színészlexikon munkaegyeztetővel felokosítva. Ezen dolgozunk Gosztonyi Csabával, aki a másik ötletgazda. Alapítottunk egy céget, május végén jön ki az oldal új verziója, és akkor már a gyártók számára is könnyebben hozzáférhető lesz. Új, komplexebb kereső kerül bele, ellátva egy csomó olyan dologgal, amely elengedhetetlen egy színész megtalálásánál. És ez még csak a kezdet, sok olyan funkciót építünk hozzá, amely minden felhasználónak időt és munkát fog spórolni. Már közel ezer ember szerepel az adatbázisban. Tőlünk nyugatabbra egyébként mindenhol ügynöki rendszer működik – az ügynökök gondozzák, fésülgetik a kliensek portfólióit, próbálják eladni őket, de itthon, mivel kisebb a piac, kevesebb a pénz, többnyire egy színész nem tud eltartani egy ügynököt. Viszont nincs olyan szakmai fórum, ahol ugyanezt meg tudják tenni önmaguk, és megjelenési lehetőségük is lenne. Ezt szeretnének létrehozni ezzel az önszerveződő, alulról építkező, naprakész adatbázissal.

Honnan jött az ötlet?
Amikor Herczeg Adrienn kolleganőm a Vígszínházban felmondott, és bejelentkezett más színházakba, akkor mindenhonnan azt a választ kapta, hogy „Adrikám, mi gondoltunk rád, csak te annyira elfoglalt lehettél a Vígben…” Mire mondta, nem, nem volt az, szeptemberben volt egy bemutatója, a következő pedig csak májusban. Akkor jutott eszembe, hogy kéne egy olyan fórum, ahol a színész tudja kommunikálni, mikor ér rá.

Be tudsz számolni a SZABADszínészhez köthető sikersztoriról?
Azért az túlzás, még nagyon az elején tartunk, de voltak már szereplők A mi kis falunkban, a Tóth Jánosban, pilotokban, színházi előadásokban. Körülbelül húsz olyan produkcióról, harminc-negyven színészről számolhatok be, akik ezen az adatbázison keresztül jutottak munkához. Az egyik gyártó cég csinált egy sorozat pilotot, amiben szerepet kapott egy színésznő, aki azt mondta, hogy még soha nem forgatott filmben, és véleménye szerint soha nem is jutott volna el ide, ha nem regisztrál az oldalunkon. Kisebb-nagyobb szerepekre kerültek már ki színészek, remélem, a következő beszélgetésnél már az első főszerep is meglesz. Későbbiekben lesz benne hangbank, azaz hangminta alapján is tudnak majd keresni a kommunikációs ügynökségek, hangstúdiók. Tehát, ha azt mondod, hogy neked egy 30-40-es, mosolygós, női hangra van szükséged, akkor itt meg fogod találni. Lesz olyan része is,  ami lehetőséget biztosít a művészek egyéb szórakoztatóipari eseményeken való fellépésére, mi ezt egyszerűen hakni site-nak hívjuk (nevet), valójában egy olvasztótégely, ahol vendégprodukciókat kereshetsz: például egy színészt, aki a nemzeti ünnepen elmond egy verset, vagy egy bűvészt, vagy egy utazó társulatot.

Sorozat- és mozirajongó vagy. Milyen sorozatokra vagy rátapadva? Számolod a napokat a Trónok harca befejező évadáig?
Nem, az pont kimaradt. Megnéztem az első részt, de untam. De nagyon tetszett a Babilon Berlin című német sorozat. Bírtam a Kominsky Methodot, az American Crime Story első két évadát, a Dangeorus World of Comedy-t. Filmek közül pedig legutóbb a Bohém rapszódiát láttam moziban. Úgy indul a film, hogy kilép a Wembley-ben Rami Malek. Emlékszem, annak idején az apámmal néztük ezt a koncertet, kábé hétéves lehettem. Olyan részletek jöttek elő a múltamból, hogy nagyon meghatódva néztem végig a filmet.

Milyen munkákra készülsz?
Egy magyar színész élete kiszámíthatatlan, mindig az utolsó pillanatban alakulnak a dolgok. Jó lenne, ha tudnám, mi lesz. Remélem, hogy fél év múlva már egyre többen fognak tudni a SZABADszínészről.

A szabadúszóság bejött?
Be. Az utolsó három évem olyan sűrű volt, hogy nem is férne el mellette egy színházi elköteleződés. Szeretem, hogy a magam ura vagyok, és el tudom dönteni, milyen munkákban szeretnék részt venni.

Vezető kép: Horváth Péter Gyula