“A folknak nem kell, hogy akkora bázisa legyen, mint a popkultúrának” – Tizedszer is Budapest Folk Fest

Tizedik alkalommal rendezik meg a Budapest Folk Festet, amely idén négy helyszínen várja az érdeklődőket. Május 22-től 25-ig a Fonó Budai Zeneházban, a Hagyományok Házában, a Kobuci Kertben és a Trip hajón lesznek koncertek, táncházak, lemezbemutatók és népzenei showcase. Az eseménysorozat sajtótájékoztatóján a fesztivál idei társrendezője, a Hagyományok Háza (HH) képviseletében jelen lévő Kalina Veronika néprajzkutatót és Tucsni Annát, a HH szervezési osztályvezetőjét a városi folk változásáról, a népzenei szubkultúra városi helyszíneiről, a népi kultúra népszerűsítésének lehetőségeiről kérdeztük.

MÉNES MÁRTA – 061.hu

A Budapest Folk Fest programstruktúrája a műfajok iránti nyitottságot, átjárhatóságot és a közönség bekapcsolódását célozza: elmerülhetünk a hagyományban, legyen az erdélyi népzene, török világzene, vagy cigány táncház. Évről évre olyan előadókat mutatnak be, akiknek művészete gyökereikből, a hagyományokból táplálkozik folyamatosan újrateremtve, újragondolva azt.

“A folk mindig élményt fog generálni” – fogalmazott Horváth László, a Fonó igazgatója, fesztiváligazgató a pénteki budapesti sajtótájékoztatón. Idén a Fonó mellett a rendezvény társrendezője a Hagyományok Háza, amely egy európai pályázat megnyerésével, a Kisebbségek Hangjai projekt keretében számos rangos külföldi előadót hívott meg a Budapest Folk Festre. A fesztivál május 22-én szerdán hagyományosan a Fonó Szerda táncházzal indul a Bazseva és a Dalinda zenekarral, tánctanítással és táncházzal. A következő napokban koncertet ad a Belgiumból érkező Refugees for Refugees (Menekültek a menekültekért) formáció, Szlovéniából a Goran Bojcevski Quartet és Klarisa Jovanovic + Della Segodba, a francia Juan De Lerida, az olasz SuRealistas, a szerb Marko Markovic Brass Band, valamint a máltai Tribali.

Horváth László, a Fonó Budai Zeneház igazgatója

Lesz görög és török est is. Görög muzsika május 23-án a Fonóban hallható, fellép a Meybahar, Kirjakosz Tapakisz, Nikosz Paraulakisz és Lukasz Metakszasz. A török esten 25-én (szintén a Fonóban) játszik a Canlar Együttes, Erdal Salikoglu, Guessous Majda Mária, Vardan Hovanissian és Emre Gültekin. A hazai világzenei színtér fontos előadói sorában koncertet ad az Erdőfű Kamarazenekar, Pásztor Hóra, új lemezét mutatja be Vaszi Levente, Balogh Melinda, a Meszecsinka és a Babra.

Horváth László megemlítette, hogy a fesztivál költségvetése nem éri el a 25 millió forintot. “Büszkén vállaljuk, hogy így is lehet fesztiválozni. Teljesen eltolódnak a súlypontok a nagy és a kis fesztiválok között, de mi pont ilyen léptékben szerettünk volna megcsinálni az elmúlt tíz évben, mint ahogy ebben az évben is sikerült. Ez azt is jelenti, hogy a folknak nem kell, hogy akkora bázisa legyen, mint a popkultúrának, másrészt az értékekre mindig figyelni kell: ha átlapoznánk a tíz év műsorfüzeteit, biztos, hogy nem találnánk egyetlen olyan produkciót sem, amely csődöt mondott volna.” A rendezvény az elmúlt évtizedben olyan produkciók találkozási helyévé vált, amelyek értéket teremtenek, elismerik a népzene ősi hagyományait, ugyanakkor a mai korra is reflektálnak. Mint fogalmazott, az idei fesztiválon a Fonó Budai Zeneház ad otthont a “legszakmaibb” programoknak, a Hagyományok Házában a nemzetközi produkciók kapnak helyet, az óbudai Kobuci pedig a mulatós-bulizós hely lesz. “A jövő évi, tizenegyedik Budapest Folk Fest biztosan fordulópont lesz, a háttérben zajlanak a megbeszélések arról, milyen irányba menjen tovább a fesztivál” – jelentette be az igazgató.

Tucsni Anna, a Hagyományok Háza szervezési osztályvezetője kitért arra, hogy a Kisebbségek Hangjai projekt az etnikai kisebbségeknek az európai társadalmakra gyakorolt hatására hívja fel a figyelmet, különös tekintettel a zenére. A Kisebbségek Hangjai/Voices of Minorities koncertek az Európai Unió Kreatív Európa programjának társfinanszírozásával valósulnak meg. Mint elhangzott, május 25-én a Hagyományok Háza Színháztermében lesz a Muharay Elemér Népművészeti Szövetség gálaműsora, amelyben hagyományőrző együttesek generációival lehet találkozni. Az est házigazdája Sebestyén Márta, a gála után a határon túli hagyományőrzőket képviselve a szászcsávásiakkal kiegészülve rendeznek táncházat az Átrium teremben.

Móra Gabriella, a Fonó produkciós vezetője azt hangsúlyozta, hogy a három budai helyszínen egymással párhuzamosan fognak zajlani a programok és a Fonóban minden este lesz táncház. A Hagyományok Háza nemzetközi zenei portfóliójának együtteseivel a Trip hajón ismerkedhetnek meg a részvevők. A Népzenei koncertnap a Dunán előadóit zenei szakértői zsűri választotta ki több tucat pályázó közül arra, hogy az intézmény velük közösen népszerűsítse a Kárpát-medencei népzenét hazai és nemzetközi színtéren. Kalina Veronika néprajzkutató elmondta: az itteni fellépők között lesz például a Babra, a Dalinda, Debreczeni-Kis Helga, a Magos Együttes és a Pengetős Trió. Az ingyenes showcase napra a szakmai érdeklődők mellett bárki regisztrálhat.

Horváth László a sajtótájékoztatón beszámolt a Fonó friss, illetve megjelenés előtt álló kiadványairól. Kiemelte, hogy Lajkó Félix a lengyel Volosival és új formációjával is új CD-t készített, és lemezen hallható Boban Markovic, a Parno Graszt vagy a Szent Efrém Férfikar muzsikája is.

De mi az a városi folk?

Az évek során sokat változott a fesztivál, ahogyan a városi folk és a körülöttünk lévő világ is folyamatosan változik. De, hogy mi is az a városi folk, és hogy milyen útjai vannak a népzene népszerűsítésének, arról Kalina Veronika néprajzkutatót és Tucsni Annát, a Hagyományok Háza szervezési osztályvezetőjét kérdeztük. “Nekem a városi folk az, ahogyan a néphagyomány és a népi kultúra, amelyet mi a paraszti hagyományhoz társítunk, tovább él a nagyvárosban. Az, hogy hogyan nyúl ehhez, hogyan őrzi meg ezt a nagyvárosban élő fiatalság, vagy akár más generációk is. A mai világban már nem nagyon tudunk konkrét zárványfaluközösségekről beszélni. Vannak még jelek, de a kultúránk a változásokban él tovább, ahogyan a folklór is a változásban, változatokban él tovább” – mondja Kalina Veronika néprajzkutató, aki szerint a folk a táncházmozgalom és az olyan intézmények, mint a Hagyományok Háza vagy a Fonó által vált a városi fiatalság kultúrájává.

Tucsni Anna  szerint a nagyváros egy befogadó terület, nagyon sokan érkeznek vidékről, akár határon túlról, hogy itt építsék fel az életüket, ők mind hozzák otthonról a saját kultúrájukat: a nagyszülőktől hallott régi történeket, meséket, dalokat. “A városi folk nagy előnye az, hogy megteremti azokat a helyszíneket, ahová ezek az emberek generációtól, korosztálytól függetlenül el tudnak menni. Vagy azért, mert tudatosan keresik ezeket a helyszíneket, vagy azért, mert itt van alkalmuk rácsodálkozni, hogy nekik ehhez van közük. Ezek a helyszínek terepet tudnak teremteni arra, hogy elővegyék saját magukból ezeket a kapcsolódási pontokat, és itt nem csak a népzene- és néptánckultúrára gondolok, hanem akár a kézművességre is” – emeli ki a Hagyományok Háza szervezési osztályvezetője hozzátéve, a Hagyományok Háza rengeteg olyan tanfolyamot indít, amelyek akár a régi mesterségek mai felhasználási módjára világítanak rá, és nagyon sokan itt csodálkoznak rá, hogy a nagymamájuk hímzésvilága igazából mekkora értéket képvisel.

Kalina Veronika és Tucsni Anna

Új perspektívák

Az által, hogy a nagyvárosba került, törvényszerűen nem maradt érintetlen a népi kultúra: átfogalmazódott, új perspektívákból értelmeződik újra. Erről Kalina Veronika azt mondta, természetes, hogy a világ és a társadalom változásával az emberek igényei, az emberek ízlése is változik. “Valaki az úgymond autentikus, vagy az eredeti népzenei gyűjtéseket szereti hallgatni, valaki sokkal jobban szereti a népzene revival, vagy populárisabb verzióját. Itt az a fontos, hogy ezek még mindig egy gyökérből indulnak ki, egy kútból merítkeznek, és ugyanannyira köthetik az adott személyt a saját kulturális identitásához. Teljesen mindegy, hogy ezt az autentikusabb, vagy a népzene feldolgozottabb verziója által éri el. Minél több befogadót ér el ez a kultúra, annál jobb, a legjobb pedig, ha ezt mindig tudják kötni a kiindulási ponthoz”, emelte ki.

“Januárban elindítottuk a táncház sorozatunkat, ami igen népszerű, ez is bizonyítja, hogy nagyon nagy igény van erre a fajta szórakozási módra. A felújított Hagyományok Házának az egyik nagy előnye, hogy az Átriumban van hely táncolni. Budapesten egyre kevesebb ilyen hely van, nyilván a Fonó Budai Zeneház kivétel, hiszen ez a népi kulturális élet egyik alappillére. De úgy látjuk, igény és elhivatottság van arra, hogy ennek több helyszíne is legyen” – hangsúlyozta Tucsni Anna. Az osztályvezető azt is hozzátette, hogy a táncházakban autentikus népzenével találkozunk, hiszen az ottani táncház zenekarok repertoárját eredeti gyűjtések képezik. A legszerencsésebb esetben saját, személyes kapcsolataik révén jártak ki Erdélybe, és tanulták meg ezeket a dallamokat. De a fiatalok muzsikájában már itt is felismerhető az, hogy saját maguk szerkesztik újra a dallammeneteket, táncrendeket. Tehát, már itt is belecsempésződik saját újraértelmezésük, de ez a világ rendje, ennek pontosan így kell alakulnia. “A népzenei-világzenei spektrum nagyon széles, a legfontosabb pedig az, hogy ha valaki egy fesztiválon, a Hagyományok Házában, vagy a Fonóban találkozik egy zenekarral, azok mind olyan minőségi zenei élmények, amelyek nyomot hagynak a hallgatókban” – vélekedik Tucsni Anna.

Fotók: Fonó Budai Zeneház

 

 

2019-04-30T07:15:00+02:00 2019. április 28.|