“Van egy értékes kulturális réteg a városon, amit még magyarul nem írtak meg Budapestről. Ez a könyv köszönet a budapestieknek, hogy elviselik a filmezéssel járó kellemetlenségeket. Másrészt köszönet a szakmának, mert ez nélkülük nem jöhetett volna létre.” – a Basa Balázs-Názer Ádám szerzőpárossal beszélgettünk, az Itt forgott című, Budapest filmhelyszíneit bemutató kötetük megjelenése kapcsán
SUSÁNSZKY MÁTYÁS – Nullahategy
– 061: A könyvben említett helyszínek – kapualj, vagy utcarészlet – gyakran nem annyira jellegzetes pillanatai egy filmnek, hogy azért egy filmimádó feltétlen fölkerekedjen megnézni. Elsősorban a szakma tudja haszonnal forgatni ezt a könyvet, vagy egy mozibubus is talál benne érdekeset?
– Názer Ádám: Részleteiben nézve egy akármennyire szép kapualj valóban nem jellegzetes, viszont több mint 100 filmet néztünk meg és dolgoztunk föl, és így összegyűjtve mégiscsak kijön egy olyan mondanivaló, ami átüt a könyvön. A 21. századi médiafogyasztás kulcsszava a tudatosság, akkora a kínálat, hogyha az ember nem tudatos, akkor fölöslegesen néz meg rengeteg dolgot. Ez egy elég jelentős és jó anyag közép-, vagy felsőfokú oktatásban tankönyvnek, segédanyagnak is, hiszen mindenkinek van média-órája manapság. A szakma szempontjából a kötet rávilágít arra, hogy nagyon sok város bemutatható, felépíthető Budapesten, és ez jól jöhet, amikor döntés születik, hogy hol valósul meg egy jelentős gazdasági és kulturális erővel bíró produkció. Több száz ember érkezik ilyenkor egy-egy nagy filmmel, akik hónapokig itt élnek. El lehet képzelni, hogy az milyen bevételeket jelent.
– Basa Balázs: A filmturizmus még mindig gyerekcipőben jár Magyarországon. A filmes szakmának az az érdeke, hogy ha eljön, akkor maximálisan használja ki azokat a lehetőségeket, amelyeket itt megtalálhat. Csináltunk tematikus filmes sétákat, mert szerettünk volna minél jobban népszerűsíteni Budapestet a filmeken keresztül. Reménykedünk benne, hogy ez megerősíti a filmes szakmát, hogy rátaláljon a Fővárosra.
– 061: Budapestnek melyik arca jelenik meg inkább a filmeken: Evitás vagy szakadt Kelet-európai világ?
– BB: Ahogy a város fejlődött a 60’-as évek elejétől, ahonnan mi vizsgáljuk a filmeket és a forgatási helyszíneket, úgy az ideérkező külföldi produkciók is mindig éppen arrafelé fordultak, amit a város tudott nekik nyújtani. A rendszerváltás előtti években inkább a szocreál, szürke, keleties, kommunista, háborús helyszínek bemutatására használták Budapestet. A rendszerváltás után fokozatosan változott meg a közeg, és a helyszínek adta lehetőség, és fokozatosan fedezték fel a külföldi gyártók, hogy Budapestnek van egy másik arca is. Nagyon sok filmes emléket is őriz a kötet, hiszen vannak olyan helyszínek, amik már nem úgy néznek ki, amik eltűntek, lebontottak. Legjobb példa erre Józsefváros, ami nagy rehabilitációkon esik keresztül, sok filmforgatási helyszín áldozatul esik ennek. Összességében Budapest egy nagyon színes világváros, nagyon sok helyszínt tud biztosítani.
– NÁ: Gyakran megélem, hogy fölhívnak: van egy tök jó produkció, egy hatalmas síparadicsomban játszódik, meg lehet -e ezt Magyarországon csinálni? Nem lehet, mert nincs síparadicsomunk. Vagy egy másik produkció, elején egy pár kergetőzik a tengerparton… Mi erről sem tudunk anyagot küldeni, mert nincs tenger. Ez a kettő, ami ki van lőve, de ezeken kívül szinte minden megtalálható Magyarországon, még sivatagot és Marsot is lehet forgatni.
– 061: A sci-fi nem erős oldala Budapestnek…
– NÁ: Valóban a sci-fihez óriási stúdiók kellenek, bár tervek voltak arról, hogy a Terminátor aktuális részét nálunk forgassák, de sajnos nem így alakult. Mondjuk Matt Damon nemrégiben itt forgatta a Marsi (The Martian) című produkcióját, a Flórián téren, a Várban és a Bálnában. Inkább fantasy filmeket tudok mondani, mint a 47 ronin. Sőt zombifilmünk is lesz.
– 061: Melyik filmet emelnétek ki a kötetből, amelyik különleges, meglepő…?
– BB: Nekem az egyik ilyen nagy meglepetés a 91’-ben készült Joséphine Baker életrajzi film, ami még nélkülözött digitális technikát, ezzel együtt az alkotók voltak olyan bátrak, hogy a csepeli kikötőt egész egyszerűen a New York-i kikötőként, Manhattan-ként ábrázolták, éppen csak a Szabadságszobor hiányzik a háttérből. A film amúgy is 99%-ban itt forgott Budapesten. Joséphine Baker egy olyan sztár volt, aki tudvalevőleg egész életében utazott, rengetek világvárosban élt, és ezeket a városokat mind Budapestben találták meg a filmkészítők. De egészen friss a Houdini c. minisorozat, amelyik tavaly forgott Budapesten, és idén ősszel lett Amerikában bemutatva. Ez is jórészt nálunk itt forgott. A készítők itt is voltak olyan bátrak, hogy nagyon sok pesti helyszínt úgy ábrázoltak, mint egy amerikai nagyvárost. A Margit-sziget pl. Atlantic Citynek van ábrázolva. Ha egy képen megnézzük, egy budapesti lakosnak a legkevésbé sem jut eszébe, hogy ez nem az a város.
– NÁ: Én is a Baker-filmet mondanám elsősorban, de megemlíthetnénk a Titanic BBC tévésorozat-verzióját is, ahol Southampton-t játssza el Budapest, és teljesen felismerhetetlen. Aki nem ismeri, nem forgatott ott, az nem jön rá, hogy az Csepel, pedig Csepel.
– 061: Nézitek olyan szemmel is a filmeket, hogy egyes jeleneteket Budapesten jobban is le lehetett volna forgatni?
– BB: Nem jellemző. Inkább nagy hiányokról tudnék mesélni. Egyetlenegy James Bond-filmben sem bukkan föl például Budapest. Pedig a Bond-filmekről köztudott, hogy nem annyira szélsőséges helyszínek vannak benne, sok európai nagyvárost lehet bennük fölfedezni, a gyártók mégsem gondolkodtak eddig abban, hogy budapesti helyszínt válasszanak egy Bond-filmhez.
– NÁ: Én csak a Ben-Hur-ra tudok gondolni, hogy miért nem vették föl a Kerepesi úton.
Vezető képünkön a Die Hard 5. Madách téri forgatása. (youtube.com)