Mindegy, hogy házfal, vagy bicepsz, neki az a RAJZLAP, amelyen sajátos világa tükröződhet. Ha kell, képes vakmerő módon leugrani a száguldó vonat tetejéről, vagy mulattatni a nagyérdeműt világdeszkákon. Egyszerre bújik a dzsungel bármely lakójának bőrébe a kamera előtt, vagy kerül a felvevőgép mögé, hogy filmet rendezzen. Mindeközben parti grillt, vagy grill partot (?) üzemeltet a Lupa-tavon, pedig főzni nem tud. “Étkezni” viszont igen! És ez elég is. Ő “Indián”, anyakönyvi nevén Galler András, aki mindenbe sikeresen fog bele, most éppen rádióműsort vezet.

ERDÉLYI E. PÉTER

Igaz, hogy kaszkadőrként nőket is helyettesített? Például Gryllus Dorka, vagy Farkasházi Réka helyett ugrott le vonatról, illetve autóbuszról?
Ez volt a dolgom. Kaszkadőr vagyok és akkoriban kevés női testdublőr dolgozott a szakmában. Nekem pedig hosszú fekete hajam volt és a magasságom is megfelelt. Megborotválkoztam, kisminkeltek és a hölgyek kosztümébe bújtam, majd ugrottam…

Hogyan kezdett kaszkadőrködni?
Gyermekkoromban ügyesen és eredményesen szertornáztam, illetve lovas akrobatikáztam. Innen eredhet, hogy miközben háborúsdit játszottunk és mások győztes főnökök szerettek volna lenni, én élveztem, ha lelőnek és leeshetek egy faágról, vagy legurulhatok a dombtetőről. Tehát már akkor a kaszkadőrséget gyakoroltam, amikor nem is tudtam, hogy létezik ilyen mesterség, aztán a véletlen úgy hozta, hogy húsz éven át éppen ezzé váltam, ebből éltem. A Western Színház tagja lettem, ahol a legendás Piroch Gábor keze alatt fejlődtem valódi szakemberré, de mestereim voltak Unger Béla és Kivés György is.

Volt köze a kaszkadőri munkának a később színészi feladataihoz?
Ez volt az alap, ráadásul húsz évvel ezelőtt kevés olyan hosszú hajú, kreol bőrű, kissé marcona külsejű színész dolgozott idehaza, aki akrobatikus mutatványokra volt képes. Hiány volt ilyenekből. Én pedig már kaszkadőr koromban sok szöveges szerepet kaptam, bővült a szerepköröm, úgyhogy kiválóan megtanultam „mozogni” a kamera előtt.

Ez idáig tiszta sor. Nem mindegy azonban, hogy valaki a kamera előtt játssza a szerepét, vagy más játékát instruálja. Hogyan került a felvevőgép mögé, és hogyan kezdett el filmezni?
Engem mindig érdekelt, hogyan készülnek a filmek, figyeltem a forgatás menetét, később pedig rengeteg színpadi próbát ültem végig. Sokszor ültem a rendezők mögött és figyeltem a folyamatot. Összebarátkoztam a különböző szakemberekkel, az öltöztetőkkel, kellékesekkel és a stáb többi tagjával, akiket kikérdeztem, szóval tájékozódtam a munkafolyamatokat illetően, megismertem a kulisszatitkokat.

Mára megszámlálhatatlan klipet rendezett. Melyik volt az első, hogyan kezdte ezt a munkát? 
A kezdetekkor elsajátítottam a klasszikus grafika műfaját, majd elkezdtem házak dísztelen homlokzatára rajzolni, festeni. Elsősorban reklámokat, például kocsmákra, éttermekre hívtam fel velük a figyelmet. Mára már ez a művészek kedvelt felülete, sok ilyet láthatunk szerte hazánkban is. Erre a grafikai tudásomra alapult a tetoválással való foglalkozásom. Az elsők között kezdtem ezt a művészeti ágat művelni. Képeimben szeretem keverni a hiperrealizmust és a szürrealizmus eszközeit. Persze mindezt az élő bőrfelületen megvalósítani igencsak nehéz. Ehhez a tevékenységhez barátaimmal létrehoztuk a Dark Art stúdiót, amely egyfajta klubként, mondhatnám összetett alkotóműhelyként is működött. Itt gyülekeztek a fiatal zenészek, táncosok, színészek és más művészek. Például ide járt Kamarás Iván, a Hooligans rock együttes tagjai, vagy Ganxta Zoli is, akitől az elsők között itt tudtam, hogy a rock zenéről a rapra vált át.

De mi köze volt ennek a klipekhez? 
Minden a Hooligans bandával kezdődött, akik itt varratták ki magukat és úgy határoztak, hogy elkészítik az első klipjüket. Mivel én már akkor ismertem a filmkészítés kulisszatitkait, tanácsokat adtam nekik, végül úgy határoztunk, hogy mivel se pénzünk, se hírnevünk nincsen, vagyis nincs mit veszítenünk, vágjunk bele együtt. 

Rengeteg klipet készített Majkával, Rúzsa Magdival, Ganxstával és más ismert előadókkal. Minden klipjén érződik a keze nyoma, az egyedi rendezői stílusa?
Nem. Ellenkezőleg, minden előadó, minden dal más jelleget kíván meg. Más az ének mondanivalója, „története”, más az előadó személyisége, más a cél. Ezért soha nem hasonlít egyik munkánk a másikra.

Sztárkonyha rovatunkban mindenki szokott főzni. Klipjeiben vannak-e sütéssel-főzéssel, evéssel-ivással kapcsolatos jelenetek?
Nem jellemző, de egy alkalommal, amikor Ganxstával Amerikában a legendás 66-os úton forgattunk a 42 fokos hőségben, kipróbáltuk a motorháztetőn való sütést: beolajoztuk a fedelét, rácsurgattuk a tojást, és sutty, a tükörtojás működött!

A klipeken kívül filmekkel is foglalkozik?
A csapatunkkal reklám- és dokumentumfilmeket is forgatunk. Legújabb sorozatunk sajátos utazós filmekből áll, amelyekben természetesen bemutatjuk egyes országok, vidékek ételeit, azok elkészítési módját is. Azért mondtam, hogy „sajátos”, mert az általunk felkeresett országokat valamilyen okból oda került, ott letelepedett idegenek mutatják be nekünk. Az ő szemükkel láttatjuk az ott élő népeket, szokásaikat és persze az ételeiket is.

Ez aztán az egyedi megközelítés! Szereti megízlelni a helyi ízeket?
Nagyon szeretem megkóstolni a különlegességeket. Legtöbbet Ázsiába járok, például Thaiföldre, ahol mindig felkeresem a piacokat. Mivel nagy leveses vagyok, legelőször azokat kutatom fel, azután jöhetnek az ismeretlen gyümölcsök, zöldségek. A tengeri étkeket is kedvelem. A bizarr dolgokért azonban nem vagyok oda. Igaz, megkóstoltam a sült sáskát, de nem nyújtott semmiféle gasztronómiai élvezetet. De mondjuk, egy birkaszemet, vagy a híres száznapos tojást semmiképpen nem venném a számba.

Sehol nem lepték meg ilyen furcsaságokkal?
Szokatlan ételekkel nem, de körülményekkel igen. Például Fudzserában az Egyesült Arab Emírségek leghagyományosabb emírségében az étkezés formája lepte meg a forgatócsoportunkat. Itt úgy szokás, hogy a férfiak és a nők külön étkeznek. A földre helyezett, piláffal gazdagon megrakott tálat a szőnyegeken törökülésben helyet foglaló férfiak kerítették körbe. Az étkezés evőeszközök nélkül, kézzel zajlott, mindenki igyekezett egy-egy falatnyi rizsből, húsból és aszalt gyümölcsökből álló gombócot gyurmázni. Ezt a módszert kellett ellesnünk és kellett megtanulnunk, ha nem akartunk koppon maradni. Keresztül-kasul nyúlkáltunk, ügyetlenkedtünk. Először mulatságosnak tűnt, de volt valami megérintő közösségi élménye is.   

A magyaros ételeket mind szereti?
Pár ételt nem szeretek. Valamiért a pacal-, vagy körömpörkölt nem ízlik, és az aszpikossága miatt a kocsonya sem.

Van-e kedvenc fogása?
Soha nem tudom megunni a vadast. Mindkét nagymamám kiválóan készítette és náluk szerettem meg ezt a magyaros ételt. Igaz, mindketten kicsit másként főzték, egyik pampuskával, a másik zsemlyegombóccal tálalta. Mindkettőt imádom! Egyébként szeretem az újdonságokat és a barátaimmal létrehoztunk egy „Gourmandkodók” csoportot. Velük gyakran eljárunk vacsorázni, ahol jókat eszünk és iszunk, közben kielemezzük a fogásokat.

Főzni tud-e, szeret-e?
Nem tudok, pontosabban három ételt megtanultam elkészíteni. Az egyik a nagymamámtól örökölt recept szerint főzött töltött tojás. Ez könnyen és gyorsan elkészíthető és a társasági összejöveteleinken tálalom. A másik a csípős-fokhagymás-boros folyami rák. A rákokat vajban párolom, sok fokhagymát, kevés bort, petrezselymet teszek hozzá és chilivel teszem izgalmassá. A rákhoz sosem főzök köretet, mert a vendégek a szaftjába tunkolt bagettet falatoznak hozzá. Egyébként ez egyfajta bemelegítő előétel, vagy kóstoló a bográcsolás előtt, amit az egyik barátunk Duna-holtága mellett álló tanyáján készítek. A harmadik a vegyes húsokból 15 órán át lassú tűzön főtt húslevesemet szokták dicsérni. Kerül bele marha, pulykanyak és sok más.

Hasonló étkeket szolgálnak fel a Lupa-tavi büféjében is?
A „büfé” valójában grill-bár és a tó földnyelvén helyezkedik el. Igazából egy egész partszakaszt ölel fel két stéggel. Én magam terveztem és sokadmagammal építettem fel. A roston a vendégek láthatják, hogyan sül az ételük. Étlapunkon szerepel a rák, a tépett húsos szendvics, a gyermekek és nők kedvence a roston sült natúr csirke zöldségsalátával és a balkáni eredetű mics, amit erős mustárral és omlós kenyérrel kínálunk. A smokerben izzó zsarátnoktól tűzforró rostélyára már előző nap este elhelyezzük a húsokat. Így kiváló barbeque készül benne.

Tetovált-e valaha étellel, étkezéssel kapcsolatos képet?
Én nem, de Serényi Zsolt séf barátom tokától bokáig ki van varrva és a hátán egy ősember éppen első sült pecsenyéjét forgatja a tűz fölött. Zsolt egyfajta szakács elődjét jelenítette meg a művész.

A tetoválásai mit fejeznek ki és hogyan fogadta a családja?
Ezek nem köthetők semmihez sem, egyszerű, szimmetrikus testdíszek, kicsit a polinéz bennszülöttek mintáira emlékeztetnek. A családom pedig nagyon nehezen szokta meg, főleg a nagyszüleim ítélték el őket, mert számukra a tetoválásról a zsidók megbélyegzése és a börtönviselt bűnözők jutottak eszükbe, nem a természeti népek, vagy a japánok sajátos művészete. Számomra ezek kiegészítő motívumok, egyfajta árnyalatok. Amikor készültek, bizonyos merészséget hordoztak magukban és lázadást fejeztek ki, ma már valódi divattá vált ez a testdísz is.

Az sem hatotta meg a családját, hogy ismert történelmi személyek is hordtak tetoválásokat? Például Sissi, Horthy Miklós, Széchenyi István és sokan mások…
Sajnos nem, pedig például a különc Sissit nagyon kedvelték. Azt is megtudták tőlem, hogy a tengert imádó királyné, titokban egy vasmacskát és hozzáillő kötelet tetováltatott a bal lapockájára. A tetoválást Tom Riley, a kor egyik legismertebb tetoválóművésze készítette el.

Most éppen min dolgozik?
Egy rockzene-rajongó hátára rajzolom kedvenc rock-ikonjainak a panteonját. Életszerű lesz, egyfajta megkomponált fotómontázsként jelenítem meg őket. Itt is igyekszem kielégíteni a megrendelő igényeit, de óhatatlanul és tudatosan is megjelenik a saját egyedi stílusom.

Nekem úgy tűnik, hogy sokszor nem csupán szoros kapcsolat, de átfedés érzékelhető egy-egy szakmája között. Így van ez?
Ez annyira igaz, hogy nemegyszer már magam sem tudom, hogy mi volt előbb, mi minek az eredménye, mi ösztönözte egyiket, vagy a másikat. Összefolynak a dolgok.

Most pedig műsorvezetésbe kezdett a Manna FM-ben. Miért? 
Szeretem a változatosságot és szeretek kérdezve provokálni. Kembe Sorel-Arthur barátommal közösen vezetjük a Véleményvezérek című műsort. Olyan gondolatébresztő sztereotípiákat, vagy vita tárgyát képező megállapításokat veszünk górcső alá, amelyek szerintünk közérdeklődésre tartanak számot. Ilyen volt például a „Minden vendéglátós alkoholista-e?” kérdéskör. Természetesen az összes beszélgetéshez érdekes vendéget is hívunk meg.