Tetszett a cikk?
  •   
  •   
  • 2
  •  
    2
    Shares

Mosó Masa és barátai  címmel nyílt kiállítás F. Györffy Anna grafikusművész rajzaiból, mesekönyv illusztrációiból a Petőfi Irodalmi Múzeumban. Azok, akik szeretik a Mosó Masát, Pöttyös Pannit, A Hamupipőke és Hófehérke diafilmeket, ott a helyük a tárlaton. Farkas Judit Antóniával, a művésznő unokájával, irodalomtörténésszel beszélgettünk. 

PÁN – 061

F.Györffy Anna számos divatrajzot készített a háború előtt. Maga is „adott a divatra”? Mert a fotóin mindig elegáns. Fontos volt számára a divat, annál is inkább, mert az Iparrajziskolában (ma Kisképző) 1933 és 1935 között ruha- és divattervezést tanult. Nagyon jó ízlése és kifinomult stílusérzéke volt, ez egyébként otthona berendezésein is szembetűnő volt. Ahogy az a kiállításon bemutatott archív fotókon és filmfelvételeken is látható, öltözködését modern elegancia jellemezte, egyszerűen, de választékosan és stílusosan öltözködött. Nem volt extravagáns, modorosan művészieskedő. Megjelenése, hajviseletének és öltözködésének köszönhetően mégis eredeti és különleges volt. Persze ebben szépségének, bájos és kedves lénye kisugárzásának is nagy szerepe volt. Ruháit maga tervezte és édesanyja varrta, akinek bámulatos kézügyessége volt. Nemcsak leányának készített ruhákat, hanem családtagoknak, rokonoknak, sőt alkalmanként idegeneknek is vállalt varrást, játékboltoknak pedig textiljátékokat készített. De F. Györffy Anna néprajztudós édesapja, Györffy István is jól rajzolt: nagyapja és apja szűrszabó volt, édesanyjának pedig ruhaszalonja volt. A családi kézműves örökség mellett Györffy István viselettörténeti kutatásainak is szerepe lehetett abban, hogy lányát érdekelte a ruhakultúra, és fogékony volt az archaikus paraszti öltözet szépségére. Persze ne felejtsük el, hogy F. Györffy Anna a harmincas–negyvenes években egy ambiciózus, csinos fiatal nő volt, akit nemcsak a legújabb művészi irányok érdekeltek, hanem életvitelében, szemléletében is modern volt. Már húszévesen iparművész tervezőként dolgozott a Goldberger textilgyárban, jól keresett, amire nagyon büszke volt. Az egzisztenciális függetlenség mindig is fontos volt számára.

Voltak emblematikus textiljei? Mesezsebkendők, ágytakarók… A divattervezés terén elért kisebb sikerek is közrejátszottak abban, hogy a nagyszámú jelentkező közül ő nyert felvételt a Goldberger gyár textilminta-tervező és -rajzoló álláspályázatán, 1935 tavaszán. Egyébként csak felvételét követően jelentette be szüleinek, hogy munkába áll. A Goldberger textilgyár a húszas évek végén indított sorozatos és jól felépített reklámkampányának köszönhetően átütő sikert ért el a Bemberg műselyem termékeivel és az azokból készült ruhákkal, így meghatározó szereplője lett a harmincas évek hazai divatéletének. A gyár fontosnak tartotta, hogy minél több magyar iparművészt vonjon be a művészi tervezőmunkába, és olyan tervezőket is megnyerjen, akik a divathoz is értenek. Ezeknek a feltételeknek tökéletesen megfelelt a fiatal F. Györffy Anna, aki art deco kalap- és ruhaterveivel, divatrajzaival már az Iparrajziskolában kitűnt, de a magyar divatipar fellendítésén munkálkodó magyaros ruhamozgalom pályázatain is felfigyeltek tehetségére. Különféle ruhaterveit, modellrajzait a korabeli lapok divatrovatai is leközölték. A vállalat vezetői és közvetlen főnöke, Elizabeth Paul-Schiff hamar észrevette, hogy jól tud rajzolni és tervezni. Bár kevés munkája maradt ránk a gyárnál eltöltött egy évtizedes tervezői pályaszakaszából, visszaemlékezéséből és leveleiből tudható, hogy sok magyaros mintát, afrikai exportra készült apró mintás késfestő anyagot, gyerektextíliát és ruhát tervezett. Ismerjük egy modernista plakátját, amit a goldstrand kendők reklámozásához készített, meg egy szuvenír selyemkendőjét Budapest látványosságaival. A kiállításon a plakát, a kendő és néhány apró mintás gyerektextil mintaterv is látható.

A fehérnemű tervein mintha a figurák kissé pajzánok lennének. Jellemző volt F.Györffy Annára is egyfajta “vagányság”? Vagánynak semmiképpen nem nevezném. Bár én nem ismertem fiatalkorában, inkább humorral és kedvességgel vegyes bájosság, lenyűgöző kreativitás jellemezte, ami miatt mindenki kedvelte, iskolatársai, Goldbergerbeli kolleganői imádták és rajongtak érte. Szellemes és szórakoztató egyéniség volt. Amikor 19 évesen hónapokig a mátraházi szanatóriumban feküdt, papír híján wc papírra rajzolt képregényszerű történetekkel szórakoztatta betegtársait. Aki jól megnézi a róla készült zseniális, hason fekve festő fotót – ez került a plakátra is – láthatja, hogy a kispárnára támaszkodó bal kezével, alig észrevehető módon, fityiszt mutat. Valószínűleg István bátyjának, aki munka közben fotózta. A humor persze a családtagoknak szánt rajzos leveleken és kis papírajándékon is felfedezhető. Évekkel halálát követően, amikor öcsémmel átnéztük személyes dolgait, íróasztalán, ahol egyébként éveken keresztül rajzolt, az egyik fiókban lencseszemeket találtunk egy gyógyszeres üvegben 1–100-ig terjedő kézi sorszámozással. Mindketten nevetni kezdtünk, amikor megtaláltuk a kis cetlit, amire rá volt írva, hogy a lencseszemeket a lottószámok véletlenszerű kiválasztásához használta. De az is vicces volt, amikor egyik rajzának gyerekfigurájára egy olyan újságpapírból kivágott csákót ragasztott, amelyen a sorok között a Györffy név olvasható, a cikkben ugyanis György nevű történész öccséről tesznek említést. Ez a rá jellemző humor a gyerekrajzokon mindig megjelent valamilyen formában.

A negyvenes években készült reklámgrafikájában “benne van” a későbbi meseillusztrációk előzménye? Abból a kevés reklámgrafikából, amit tervezett, alig ismerünk néhányat. A divattervezéshez köthetőek a későbbi kivágós öltöztetőbaba tervek, amelyek egy része meg is jelent. Egy-egy könyvborítón (pl. Orosz népmesék, Új Magyar Könyvkiadó, 1954), előzékterven (pl. Mosó Masa mosodája, 1968), vagy a meseillusztrációk gyerek- és állatfiguráinak ruhamintáin – ezek az 1970-es években gyakran kollázs technikával készültek, például a szoknya vagy táska mintáját nem kézzel rajzolta meg, hanem egy mintás papírt ragasztott a helyükre –, visszaköszön az egykori textilminta-tervező. Ami pedig a későbbi meseillusztrációk előzményeit illeti, talán a Pindor nevű kis baby pandát – a képeslapok londoni megrendelésre készültek a harmincas évek végén – tekinthetjük a legismertebb F. Györffy-állatfigurák, a Mosó Masa nevű mosómedve, illetve a Dörmögő és Dömötör nevű mackók előképének.       

Amikor a Mosó Masa karakterek készültek, sok vázlat született, vagy azonnal megtalálta a „figurát”? Amennyire ez a fennmaradt nagyszámú pausz vázlatokból megítélhető, a különféle mesefigurák megrajzolása viszonylag gyorsan ment. A megfelelő jelenet kiválasztásához, a kompozíció kigondolásához, a részletek kidolgozásához, a rajzok kivitelezéséhez persze már több idő kellett. Nagy rutinja volt, hiszen rengeteget rajzolt, az állatok rajzolása amúgy is egyik erőssége volt. Állandó grafikusa volt a Kisdobosnak és a Dörmögő Dömötör gyereklapoknak, és évente több könyvet, diafilmet illusztrált. A Móra az „egyik legkitűnőbb és legmegbecsültebb” grafikusának tartotta. Precízen dolgozott, mindig betartotta a határidőket és az általa illusztrált könyvek nagyon sikeresek voltak: több tízezer példányban, többszöri utánnyomásban és több idegen nyelvre lefordítva jelentek meg. A gyereklapoknál általában egy-két hét állt a rendelkezésére a rajzok elkészítéséhez, egy nagyobb terjedelmű könyv esetében néhány hónap volt a leadási határidő.

A kiállításon több vázlatrajzát kiállítottuk a könyvek és eredeti illusztrációk mellett, hogy a látogató képet kapjon az alkotás folyamatáról. Például Vera Csaplina A csintalan majmocska című mesekönyve (Móra–Kárpáti Kiadó, 1973) főhősének, a Mixi nevű kis majom figurájának megrajzolásához valószínűleg az állatkertbe ment, hogy skicceket készítsen. Az állatkert egyébként sok rajzán megjelenik, ebben nyilván a személyes gyerekkori élmények is szerepet játszottak. Visszatérve Varga Katalin Mosó Masa című iskolai segédkönyvére, amely 1968-as első megjelenésétől közel negyven kiadást ért meg. A kiállításon látható például egy eredeti illusztráció, amely a könyv borítójához készült. A rózsaszín kockás kötény a borító narancssárga színe miatt végül zöld-fehér kockásra változott és a dézsa melletti szivacs, samponos flakon és a szappantartó a szappannal nem került a borítóképre.   

Beleszóltak a szerkesztők, hogy mit rajzoljon? A könyveknél és diafilmeknél előzetes vázlatrajzokat kellett készíteni, de olyan is volt, hogy egy zsűri hozta meg a végső döntést. Általánosságban elmondhatjuk, hogy F. Györffy Anna a legtöbb esetben szabadkezet kapott a rajzok megalkotására. A Kisdobos legendás korai éveiben, 1952 és 1956 között, amikor Zelk Zoltán, Szegi Pál és Nagy László szerkesztette a gyereklapot, és a magyar irodalom legtehetségesebb elhallgató vagy félreállított szerzőinek (pl. Illyés Gyula, Szabó Lőrinc, Weöres Sándor, Pilinszky János, Mészöly Miklós, Kormos István) a verseit és meséit közölték, többnyire rábízta Nagy László és Szegi Pál, hogy milyen rajzot készít a művekhez. 1956 után azért visszaesett a színvonal és a szerkesztőség jobban igazodott a hatalom elvárásaihoz. Zelk bebörtönzésével, Gergely Márta vette át a Kisdobos főszerkesztését és a lap irányvonala is megváltozott. A korábbi jelentős szerzők közül sokan elmaradtak, vagy ritkábban közölték írásaikat. Fennmaradt Gergely Márta egyik, az 1960-as évek elején (február 4) F. Györffy Annának írt levele. Azért itt sok minden kiolvasható sorokból: „Annám! A kupaktanács arra kér, alakítsd át a címlapot áprilisira. Úgy képzeljük, hogy a háttér, ahogyan megbeszéltük, valami falusi szabadtéri színpadféle legyen, félrehúzott szárny mögül talán egy kis tavaszi miegymást mutathatnál. No és, mert április negyedike lesz, a fiú, aki itt csak asszisztál, próbálhatna valami tánclépést a függöny másik, félrehúzatlan szárnyának védelmében. És ez még nem minden! A tánclépés, amit próbál, valami ruszki tánc is lehetne. Honnan lehet ezt látni? Hát onnan, hogy kis kozáknak vagy ilyesfélének öltözteted, persze, nem igazinak, hanem csak annyira, amennyire egy magyar parasztgyerek is felöltözhet ilyen jelmezbe. Remélem, nem szidalmazol bennünket túlságosan ennyi kívánságért, majd talán még megháláljuk Neked egyszer, hogy ilyen sok munkát adunk. … Nagyon megköszönnénk, ha egy hét múlva, de legkésőbb 14-re … mindent megkapnánk tőled. A mellékletekről vázlatfélét is ígértél, mi nem ragaszkodunk hozzá, de nem volna mégis jobb, ha közben mégis megmutatnád?”  

Az ötvenes években tehát nem volt problémája abból, hogy polgári világból érkezett, hogy rajzain, art deco hatású grafikáin megjelent a polgári elegancia? A gyerekirodalmat és -könyvkiadást a kommunista hatalom nem vette túl komolyan, kevésbé foglalkozott vele. Az indexre tett tehetséges szerzők ifjúsági műveket minden gond nélkül publikálhattak az ötvenes években is. Ezért írta Lengyel Balázs az ötvenes évekről, aki egyébként később a Móra Kiadónak lett a szerkesztője, hogy „a kényszerű helyzet következtében – »használjuk ki helyzetünk hátrányait« – hirdette Mészöly – soha olyan magas színvonalú nem volt az ifjúsági irodalom, mint azokban az években.” Ami F. Györffy Annát illeti, az valószínűleg senkit nem érdekelt, hogy mivel foglalkozott korábban. Férje 1956-os politikai szerepvállalása nem befolyásolta megítélését. A monopolhelyzetben lévő Ifjúsági (1957-től Móra) Kiadónak fontosabb volt a siker és nyilván örült, hogy az általa illusztrált könyvek az idegen nyelvű kiadásokkal együtt olykor a százezres példányszámot is megközelítve rendkívül kelendőek voltak. Sárközi György Babaváros (1955) és Károlyi Amy Tik-tak (1955) című verseskönyve németül hat, illetve nyolc, magyarul és lengyelül két-két, oroszul egy kiadást ért meg. A Tik-tak ráadásul még bolgár és angol nyelven is megjelent. A szerkesztők többsége persze tudta, hogy ki volt F. Györffy Anna édesapja, és férjével, Illyés Gyula, Szabó Lőrinc és Sárközi Márta legbensőbb baráti körének tagjával is baráti viszonyban voltak, legtöbb esetben a harmincas évekre nyúlt vissza ismeretségük. A véletlen úgy hozta, hogy például Szegi Pál már a harmincas években is találkozott F. Györffy Anna munkáival, mert a korai divatrajzok 1935-ben éppen az általa szerkesztett Pesti Hírlap Divatlapjában láttak első ízben napvilágot.  

 

Hogy látja, F. Györffy Anna gyerekfigurái különböző korszakokra oszthatóak, vagy egy kisfiút és kislányt általában mindig ugyanolyannak rajzolt? A kiállításon elég markánsan megjelennek a különböző „korszakok”. Az ötvenes években még realisztikusabbak, lágyabbak a figurái, az olykor babaszerűen megformált gyerekalakok mai szemmel néha egy kicsit negédesnek tűnnek. Fiai is modellt álltak több könyvének figurájához, a kiállításon meg is lehet tekinteni az egyik rajzot, amely a Dalolj velünk című könyvhöz készült.  A hatvanas években sok tollrajz született, ekkor már egyszerűsödnek az alakok, a hetvenes években pedig már olykor a gyerekrajzok naiv stílusát imitálják a grafikák. Stílusa tehát fokozatosan egyszerűsödik, a formák geometrikusabbá válnak. Több humor, játékosság, technikai változatosság (például a kollázs) jellemzi a rajzokat, stílusa kiforrottabb, karakteresebb lesz. Ha egymás mellé tesszük Gárdonyi Géza Róka koma című munkájának 1955–1956-ban készült állatrajzait és a több, mint egy évtizeddel később készült Mosó Masa mosodája alakjait elég jól érzékelhető az előbb említett folyamat. De leglátványosabban az ötvenes–hatvanas, majd a hetvenes években újrarajzolt Pöttyös Panni és Pöttyös Panni naplója című könyvhöz, illetve Pöttyös Panni történetének újabb, nyolcvanas években megjelent epizódjaihoz készült illusztrációinak stílusa között érzékelhető a különbség. A változás persze a borítón és a tipográfián is szembetűnő. Itt azért érdemes megemlíteni, hogy a Kisdobos, vagy az Ifjúsági Kiadó (1957-től Móra Ferenc Ifjúsági Kiadó) olyan színvonalas képszerkesztőket, tipográfusokat alkalmazott, mint például a korábban már említett Szegi Pál és Nagy László, illetve Tevan Andor, Bródy Dóra és Szántó Tibor. A kiváló szerkesztők, a könyves szakma egykori nagyjai garanciát jelentettek arra, hogy szépek és könyvművészetileg is színvonalasak legyenek a könyvek, amelyek kiállítása (papír, tipográfia) akkoriban sokkal színvonalasabb volt, mint manapság.    

 

A néprajzi örökség csak a korai rajzain érhető tetten. Később is érzékelhető, csak rejtjelesebben? Mert később inkább a városi környvezet inspirálta tájakat, enteriőröket, figurákat látunk a képein. Szerintem egész munkásságát végigkíséri. A modern, városi környezetben játszódó történeteknél természetesen kevesebb szerep jut a paraszti tárgykultúrának, de az állatmeséknél – ez nyilván a népmesei toposzokból is adódik – szinte mindig megjelenik, elég csak Benedek Elek Három kismalacka, vagy a Csizmás kandúr történetére, vagy az emblematikus Mosó masa mosodájára gondolni. De megemlíthetjük Gyárfás Endre Dörmögő Dörmötör című verseihez készült rajzokat is. A Dörmögő Dömötör című lapban a hetvenes és nyolcvanas években egyébként igen sok néprajzi vonatkozású illusztrációt készített. De ha ilyen téma volt, rögtön hozzáfordultak, hiszen tudták, hogy járatos a néprajzban. Legutolsó, nagyszabású munkáján Varga Katalin Hófehérke karácsonya című könyvének az illusztrációin éppúgy ott van a magyar népi kultúra, hagyományok, mint gyerekkorának holland vonatkozású emlékei. Az sem zavaró, ha a magyar népművészet a különféle korok stílusával keveredik. Lakásában is jól megfért a biedermeier bútor a 19. század végi festett parasztszekrénnyel, a herendi porcelán a parasztbokállyal.   

Sok grafikus részben a saját arcát is belerajzolja a figuráiba. A Pöttyös Panniban is mintha lenne a művésznőből…. Jól látom ezt? Nem, ezt nem gondolom, legfeljebb a tárgyak szintjén bukkannak fel otthonának és közvetlen környezetének személyes vonatkozásai. Inkább fiainak, majd unokáinak egy-egy mozdulatát, szokását, gesztusát vagy tárgyát (pl. kisszék, fából készült tanya, ruha) vette alapul. A kisszéken, amely az egyik vitrinben ki is van állítva, és rengeteg illusztrációján szerepel, nemcsak apám ült, hanem én is. Mára pedig lányom örökölte meg a Pécs mellett megvásárolt két kisszék egyikét.

F. Györffy Annának milyen volt a viszonya a Disney-féle világhoz? Szerintem a kiállítás megtekintése után mindenki számára világossá válik, hogy a Disney mesefilmek hatása nála nem érzékelhető. Persze jogos a kérdés, mert ez a grafikus által illusztrált Grimm dia mesefilmek (Hófehérke és a hét törpe, 1955, Hamupipőke, 1956, A 7 törpe egyedül, 1962 Csipkerózsika, 1973) esetében óhatatlanul eszébe jut az embernek. A Hófehérke című diafilm kapcsán kézenfekvő lenne a zseniális, 1937-es Disney-feldolgozással való párhuzam. De az az érzésem, hogy vagy nem ismerte a filmet, amit egyébként 1940-ban a Rádiusz Mozi, 1945-ben az Uránia és 1947-ben a József Attila Mozi is bemutatott – ezt Orosz Anna Ida filmteoretikustól tudom –, vagy, ha azt látta is, nem befolyásolta stílusát. Képi világa sokkal egyénibb, karakteresebb. Illusztrációi akkor már inkább a közép-kelet-európai meseillusztrációs, animációs hagyományok vonulatába illeszkednek.

 


Tetszett a cikk?
  •   
  •   
  • 2
  •  
    2
    Shares