„Fölvettem a szemüvegemet.” „A család.” A két idézet Györe Balázs legújabb, Amerikai grafit című regényének első és utolsó mondata. Kezdet és vég. A két mondat között hosszú szakaszok, utazások, állomáshelyek cseréje telik el. Eltelt állomások, életszakaszok, életszakasz-jegyek a múlás körgyűrüjébe fogva. A papír és az idő, tehetne-e egyebet, tehetne-e jobbat, múlik és múlik és a múlás az otthona.

AYHAN GÖKHAN – 061.hu

A valóságban is létezik címen korábban megjelent Györe-regényben Bródy Sándor mondata egyben Györe ars poeticája, írói módszerének és emlékezéstechnikájának hű tükre. „A dokumentum beszél, a szó belefúl az időbe.” A mostani könyv: részben hidegen tartott dokumentumregény, részben mániákus szétszálazásra törő családregény vegyülete, egy család regényes dokumentuma, egy dokumentált család regénye. Adatokkal, kézírásokkal, keresztlevelekkel, receptekkel, papírfecnikkel, régen elhangzott, felidézett beszélgetésekkel megrakott, Egykorba jegyzett tér. Szépen összegyűjtött, sokatmondó tárgyak.

„Megőrizték, csodák csodája, a tárgyaikat az ősök. Az őseim. Ahogy a szél őrzi a zászlót, ahogy a tenger őrzi a hullámokat. Fehér a zászló, morajlik a tenger. Nézem a parton a homokot. A hallgatásnak súlya van. A hallgatásnak múltja van. Megfizetem az árát.” A hallgatást a létezéssel szövetséget kötött tárgyak törik meg, a tárgyak bírják szóra. A sok apróbb-zömökebb tárgy a történteknek, eseményeknek, családi krónikáknak is nyelvet ad. A dokumentum beszél. Györe a dokumentumaiból, az innen-onnan csent, családi hagyatéknak számító „tárgyaiból” és emlékekből dolgozik, attól tartott vajon, hogy sérülést okoz az elmúlt időn, a tárgyak kiszabta időn, vét az emlékezés szigorú szabályai ellen, és a torz valóság, a meghamisított múlt fölénybe kerül, ha másképp ér a múltjához, a családtörténeteihez?

Györe Balázs (Fotó: Youtube)

Véletlenre ne bízz semmit, véletlen ne bízd magad el, hogy az emlékezés sikeres, mintha kiváltképp ez a hirdetmény állna a mondatai fölött. Mintha Györe a szoba közepén ült volna és szépen teregette volna ki a múltat, családja életét, hogy majd illessze össze, tegye rendbe. Összeilleszthető-e egy szétesett család, rendbe tehető-e egy befejezett múlt?Györe regényeinek jellemzője, szereplői általában léteznek a valóságban, közük van ehhez a szegényes valósághoz. Ez alól a mostani könyv sem képez kivételt, nem menekül meg a saját valóságától, s hogy több benne a már nem élő személy, nem a véletlen műve.

A véletlen műve az, hogy a századfordulón több ezer kelet-európai, köztük jó számmal magyarok, próbáltak szerencsét Amerikában. A Nagy Ígéretek földje állt készen a szerencse fiainak. Nem mindegyiküknek sikerült, nem mindegyiküknek teljesült az álma. Ennek a krónikája a könyv. Ennek is a krónikája. Ha hibát keresünk, talán a kicsit túlzásba vitt dokumentumhalmozás, a száraz tények és adatok ismertetése megterhelheti az olvasót, noha mit tehetett volna Györe, jobb választás ennél a módszernél aligha akadt. A dokumentum beszél, a szó belefúl az időbe. A felszín fecseg. Minden komoly, életreszóló dolog a mélyből indul, mint a sír.

 

Györe Balázs
Amerikai grafit
Kalligram 
2990 Ft