Nagy várakozás előzte meg a legutóbbi filmjével, a Fehér Istennel Un Certain Regard-díjat nyert rendező, Mundruczó Kornél legújabb alkotásának premierjét: a Jupiter holdja című filmet június 8-tól játsszák a magyar mozik. Többek között a menekültválságról, a tabuk megdöntésétől és hit kérdéséről beszélgettünk a rendezővel.
IZSÓ ZITA – 061.hu
Téli utazás című, a menekültválságra reflektáló koncertszínházi előadásod a Jupiter holdja előképének tekinthető. Hogyan kötődik egymáshoz a két munka?
A Téli utazáshoz a bicskei menekülttáborban vettem fel videoinstallációt, amit az előadásokon a háttérben vetítünk. Már ekkor, jóval a 2015-ben indult menekültválság előtt elhatároztam, hogy a következő filmemben foglalkozni fogok a témával. Nagyon megrendített ezeknek az időn kívül rekedt embereknek a helyzete, akik tükröt mutatnak a többségnek, tehát nekünk, és a puszta létezésükkel kíméletlenül kérdeznek minket a humánumunkról, a morálunkról, és minden másról, amitől egy ember európainak érezheti magát.
Fotó: Horváth Péter Gyula
A filmben dr. Sternt a grúz származású színész, Merab Ninidze játssza, míg a szír menekült fiút Jéger Zsombor alakítja. Hogyan találtad meg őket?
Merab Ninidzét nagyon régen láttam a Papírkatonák című filmben és már akkor feltűnt, hogy különleges képességű színész. Ayran szerepére eredetileg mindenképp menekült fiút szerettünk volna felkérni, de végül nem vállalta a Németországban élő fiú, akit kiszemeltünk, mert, ha Magyarországra utazott volna, veszélybe kerülhetett volna a státusza. Így került a képbe Zsombor, akivel korábban egy színházi előadásban dolgoztunk együtt. Kicsit aggódtunk amiatt, hogy a karaktere mennyire lesz hiteles, de amikor kiküldtük a képét a producereknek, az volt a reakciójuk, hogy nagyon örülnek, hogy végre találtunk egy szír fiút.
A forgatókönyvet a történetvezetés szempontjából több kritika érte. Meglepetésként ért?
Határozottan az volt a célunk, hogy egy sok szálon futó és sok szereplőt megmozgató, nagyon összetett filmet hozzunk létre. Így kicsit olyan lett, mint Bosch Gyönyörök kertje című festménye, de említhetném a minket befolyásoló hiperrealista munkákat is, amiknek a kidolgozottsága szintén hatott ránk. E művek sajátossága, hogy ugyan távolról nézve is összeáll a kép, de igazából a részletekre fókuszálva értelmezhetőek. Ugyanez igaz a Jupiter holdjára is: igyekszik átfogó képet adni a társadalomról és annak rétegezettségéről. Véleményem szerint ez sokkal fontosabb, mint az egyéni érzelmi szálak.
Fotó: Horváth Péter Gyula
Miközben néztem a filmet, felmerült bennem, hogy mi is az igazi csoda: egy irracionálisnak tűnő jelenség, vagy az, ha egy ember teljesen átalakul. Számodra mit jelent a csoda?
Nekem Stern sorsa az igazi csoda. A kiégett, pénzimádó orvos, aki végül képes túllépni a saját határain, és elindul valamilyen irányba. Ilyen értelemben ő áll hozzám a legközelebb. Aryan figurája inkább egy tükör, vagy inkább tükröződő felület, amiben egy ember megváltódásának a történetét nézhetjük végig. És nem is az az igazi kérdés, hogy történnek-e csodák, hanem hogy hajlandóak vagyunk-e elhinni őket.
A szereplőket áthatja a transzendencia iránti vágy. Szerinted ez az emberi természet része, valamennyire mindenkiben benne van, és egyáltalán, jelenthet megoldást?
Számtalan ember keresi a kiutat a napjainkban ránk nehezedő hatalmas társadalmi, politikai és gazdasági nyomásból. Ebből pedig csak valamifajta hit jelenthet menekülési útvonalat. A hitet nem vallási felekezetekhez kötöm, bár úgy gondolom, hogy egy hitetlen korban egyfajta hit határozott választ ad az ürességünkre.
Ez egy elég tudatos társadalomkritika, és egyébként a film címe is Jupiter negyedik legnagyobb holdjára, a jeges Európára utal. A hit és hitetlenség tehát tulajdonképpen megfeleltethető a kelet és a nyugat szembenállásának?
Bizonyos szempontból igen. A Jupiter holdja ilyen értelemben abszolút nem egy nyugati film, ugyanis egy erősen keleti gondolattal játszik el. A kelet ismérve mindig is az volt, hogy a transzcendens szféra felől megközelítve leplezi le az élet látszatát, míg a nyugaton mindig a ráció volt az elsődleges. Valószínűleg mi is mindent ezen a szűrőn keresztül látunk, ezért a csoda jelenségét is kevésbé tudjuk elfogadni, mi örökösen mindent megkérdőjelezünk. Általában a keleti kultúra megtermékenyítően hat a nyugatra, akkor is, ha sokszor tartunk tőle.
Fotó: Horváth Péter Gyula
Nem véletlen, hogy a transzcendens szférát egy keletről érkező menekült, Ayran közvetíti a történetben: miután a határon lelövik, csodás képességre tesz szert, levitálni kezd.
A menekültválság kérdését nagyon finoman szerettük volna reprezentálni, úgy, hogy közben nem tartózkodunk a tabuktól sem. Be akartuk mutatni, hogy milyen egy határátkelés, vagy éppen egy robbantás, úgy, hogy közben semminek sem meséljük el pusztán a tartalmát. Egyes dolgok elhallgatása és az öncenzúra nagy valószínűséggel senkinek nem használ. Egyébként nagyon érdekes, hogy a modern társadalmat mennyire átitatja a rengeteg tabu és reprezentációs kényszer. Ha egy magára valamit is adó művész mindennek meg kíván felelni, az több, mint nevetséges. Tovább megyek: nem csak művészetellenes, hanem egyenesen életellenes cselekedet.
A tabuk megdöntése azt is jelentheti, hogy a film tulajdonképp provokatív szeretne lenni.
Ha a film egy olyan témát vesz alapul, amiről mindenkinek van véleménye, mégpedig határozott véleménye, akkor nem tud nem provokatív lenni, különösen, ha nem akar megfelelni egyik véleménynek sem, hanem máshonnan akarja megközelíteni a dolgot. Azt hiszem, hogy egy átlag néző, akit egyik oldal „igazsága” sem fertőzött meg, könnyebben élvezheti a film látványvilágát és a Jupiter holdja kínálta utazást. Mindig azt éreztem a filmjeimmel és a színházi munkáimmal kapcsolatban, hogy van egy nézői réteg, aki sokkal nyitottabb és jó értelemben véve naivabb, mint az úgynevezett magyar értelmiség, akik szerintem nem állnak távol Stern figurájától. Ez a nézői réteg egyébként nekem mindig sok reményt ad, ezek a filmek és színházi előadások nekik köszönhetően azért jönnek létre.
A kritikusok a film kapcsán elsősorban a technikát dicsérve hollywood-i rendezőket és szuperprodukciókat emlegetnek, felmerült többek között Spielberg és Iñárritu neve is. Mi ennek a látványvilágnak a szerepe a filmben?
Elsősorban a csoda ábrázolása. Úgy gondolom, hogy a hollywood-i szuperprodukcióktól meglehetősen elüt a film, például egészen másképp vágtuk meg a képkockákat. Kétségtelen, hogy ez egy nagyon különleges látványvilágú alkotás, de itt minden képi elemnek célja van, például annak, ahogy forgatjuk a tengelye körül a színészt, vagy ahogy felvettük az autósüldözés jelenetét. Összességében az volt a célunk, hogy kirángassuk a nézőt a megszokott perspektívából, hogy elveszítse a talajt a lába alól, és belefeledkezzen a csodába, egy olyan helyzetbe és térbe, ahol más törvényszerűségek uralkodnak.
A Jupiter holdja után mik a további terveid, milyen munkákban veszel részt legközelebb?
Nemrégiben Németországban rendeztem egy színházi előadást, és ha minden jól megy, hamarosan készítek majd egy amerikai filmet is Bradley Cooper főszereplésével a Metro-Goldwyn-Mayer Stúdiónak. Ez remélhetőleg még ebben az évben elindul, Nagy álmom Szorokin Jég című művének megfilmesítése. Ebben sokkal több tabu van és sokkal rázósabb lesz, mint a Jupiter holdja, ennyit már most elárulhatok.