Javában zajlik a 22. Titanic Nemzetközi Filmfesztivál, ami fővárosunk egyetlen rangos nemzetközi filmes eseménye. Komoly díjnyertes és közönség kedvenc alkotásokkal, zenés és rövidfilmekkel találkozik az egyszeri mozi szerető ember, ha benéz az Urániába, a Toldiba, a Puskinba, az Örökmozgóba, vagy az A38 hajóra. Horváth Györggyel, a fesztivál igazgatójával beszélgettünk.
ZALKA SZILVIA – Nullahategy
Allan Sorensen személyében új, dán programigazgatója van a fesztiválnak, de feltételezem együtt válogatták össze az idei kínálatot. A fesztiválon zenés filmet, sci-fit, rövidfilmet, drámát, sok mindent láthatunk, hogy tudják évről évre fenntartani ezt a változatosságot?
Kevesen tudják, de már a tavalyi Titanic filmkínálatát is Allan válogatta össze; azt amolyan próbának szántuk, és aztán felkértem, hogy legyen programigazgató. Az a filmműveltségi bázis, amivel ő rendelkezik, nekem nagyon imponál, és hasonlóképpen gondolkodunk filmekről. Ő jól felkészült a Titanic eddigi történetéből és nem szeretett volna a gyökerekhez nyúlni, jónak találta azokat, történtek azonban lényegi változások. A válogatásnál egyébként egy dolgot kell szem előtt tartani: nem szabad azt hinni, hogy egy közép-európai, kis országba világpremierek jönnének versenybe. Az elkészülő legújabb, komoly alkotások tudják, hogy hol akarnak megjelenni, és ezt tiszteletben kell tartani. Ha én filmes lennék, én is Berlinben, Cannes-ban, vagy valamelyik nagy fesztiválon szeretném bemutatni a filmemet. De első-, másodfilmes alkotókat meg tudunk hívni, nem is akármilyeneket!
Említette, hogy történtek változások, mik ezek?
Két film lett viszonylag korán lekötve a fesztiválra, a The Duke of Burgundy (Peter Strickland) és a Kukoricasziget (George Ovashvili). Pillanatokon belül látszott, hogy vannak filmjeink, amelyeket nem lenne fair versenyben indítani. Utóbbi mozi sorra nyeri a díjakat a világban, nagyon szereti a közönség. Ezért lett egy új szekciónk, Fesztivál kedvencek elnevezéssel, ahova ez a film is bekerült. Mellette az is körvonalazódott, hogy megpróbálhatnánk tematikussá tenni a versenyt. A motívum utólag született meg, a filmkínálatból adódóan. Majdnem lett egy western és egy sci-fi szekció is, aztán Valami vadság lett belőle végül: műfaji vadságokat feszegető, kísérletező filmeket találunk benne. Valójában a szekciókba csoportosítás egy játék nekünk, de abban mindenképpen hasznos, hogy a közönség komfortérzetét növeljük, ennyit kell segíteni a tájékozódásban.
Számít-e a magyar közönség ízlése, feltételezett műfaj- vagy filmismerete? Volt-e olyan helyzet, hogy valamit azért nem hoztak el a fesztiválra, mert nem lenne befogadó képes vagy kíváncsi rá a hazai közönség?
Számít a hazai ízlésvilág, de közben azt remélem, hogy a Titanicnak van olyan hatása, hogy az évek során sikerült picit tanítani vele, vagy kíváncsiságot ébreszteni. Erre a legjobb példa, hogy 2002-ben járt nálunk először Jafar Panahi, akit akkor még senki sem ismert, azóta gyakorlatilag világhírű lett. (Taxi című filmjével az iráni rendező nyerte az idei Berlini Nemzetközi Filmfesztivál Arany Medve díját, a filmet szombaton vetítik a Titanicon.) Jellemző ránk egyfajta kultúra közvetítés, minden évben több latin-amerikai, ázsiai filmünk van, de komoly gondot jelent, hogy melyiket lehet úgy megmutatni, hogy a közönség is elfogadja. Vannak töprengéseink ez ügyben, szerintem az idei összeállítást tekintve forradalmi tett tőlünk, hogy el mertük hozni a fesztiválra A tiltott szoba című mozit. A meghatározás szerint Guy Maddin olyan filmeket csinál, mintha talált filmek lennének a 20-as, 30-as évekből, meg kell nézni ezt a munkáját is.
Sarkalatos kérdés a büdzsé előteremtése. Milyenek a Titanic lehetőségei?
A fesztivál nagyon szerény költségvetéssel él. Persze, nincs az a pénz, amit ne lehetne elkölteni egy kulturális eseményre, hiszen egy drága városban vagyunk. Állami támogatás eddig is volt, de szeretném kiemelni, hogy épp most vagyunk tárgyalásban a fővárossal, akiktől már ugyan most is kaptunk segítséget, de egy hosszabb távú együttműködést készítünk elő. Fontos látni, hogy az általunk meghívott filmkészítők Budapesten vendégeskednek, nagy felelősség a főváros jelenleg legnagyobb filmszakmai eseményét megrendezni. Nagyon örülök, hogy a városvezetés nyitott arra, hogy a jövőben védnökként támogassák a fesztivált, szorosabban dolgozzunk együtt.
Mik a kedvencei az idei Titanicon?
A Taxi katartikus film, bármilyen korú, nemű, filmet szerető vagy nem szerető, szerelmes vagy nem szerelmes embernek ajánlom. Őrjítő belegondolni, hogy a rendező jelenleg házi őrizetben van, büntetés vár rá, amiért elkészítette ezt a filmet. A másik az Ex Machina, egy sci-fi, amelyről azt nyilatkozta a rendező, hogy a jelentől számított tíz perc múlva játszódhat. Mostanában alig láttunk olyan sci-fit, ahol az idő lehetőség ilyen közelinek tűnt, ettől lesz igazán izgalmas a film. De sose jó csak néhány alkotást kiemelni; egy fesztiválnak, a Titanicnak is az a lényege, hogy bárhova beülhetünk. Van úgy, hogy az ember nem készül fel, nem olvas utána, csak egyszerűen betéved egy terembe, és valami garantáltan különleges és jó filmet fog látni.