Tetszett a cikk?
  •   
  •   
  • 715
  •  
    715
    Shares

Száz éve, 1920. április 24-én született Zenthe Ferenc Kossuth- díjas színész, a nemzet színésze. A közönség és a szakma körében is rendkívül népszerű, kedves és szerény színművészt legtöbben a Szomszédok Taki bácsijával és A Tenkes kapitánya Eke Mátéjával azonosítják, de a két produkció között eltelt évtizedekben több emlékezetes tévé- és rádiósorozatban is szerepelt, és legendás alakítások tucatjai fűződnek a nevéhez színpadon és filmen egyaránt. A Jób lázadása című filmjét Oscar-díjra is jelölték. 

MP – 061.hu

 Zenthe Ferenc a ma már Salgótarjánhoz tartozó Salgóbányán született Rameshofer Ferenc néven, Rameshofer Béla bányafőmérnök és Stephens Franciska gyermekeként. A Zenthe vezetéknevet anyai nagyanyjától vette át. Ezen a gyönyörű vidéken telt Zenthe Ferenc gyermekkora, pazar otthoni kilátással, szolgálati lakásuk kertje felett magasodott a salgói vár. Iskoláit Egerben a cisztercitáknál, majd a nyíregyházi katolikus gimnáziumban végzett. A színi mesterség iránti érdeklődést apja ültette belé, aki vetítőgépet, gépészt, zongoristát szerzett, némafilmeket hozatott a kis bányászfaluba, s később is elvitte moziba, színházba az internátusból hazatért fiát. A színészetről azonban hallani sem akart. A közgazdaságtudományi egyetemre íratták be, ahol – nem túl nagy lelkesedéssel – elvégzett négy szemesztert.

Az Egy magyar nyár című színdarabban a Madách Színházban (Fotó: Várkonyi László/MTI)

“Édesanyám katonának szánt, édesapám meg papnak. De én egyik sem akartam lenni. Azért olyan nagy ellenkezés nem volt, mert a mi családunk sokat járt moziba. Nagyon szerettük a filmeket. Mindig az első sorba ültem, hogy jobban lássak, persze jól elgémberedett a nyakam”

– mesélte később. Nagy titokban jelentkezett a Színművészeti Akadémiára, s palócos kiejtése ellenére is felvették, ám a sors ismét közbeszólt: 1942-ben behívót kapott, de a frontra nem került ki.

“Végül Pécsi Sanyi barátommal felvételiztünk. Elkezdtem szavalni palóc tájszólással Csokonai egyik versét a felvételin. Megállították, kérdezték, <hát hogy beszél maga?>, mondtam, hogy magyarul. Kizavartak, de felvettek… De kettévágta a tanulmányaimat a világháború. Csákányi Lacival kerültem egy zászlóaljba. A háború végéig szolgáltam… Az én generációm, hogy úgy mondjam nagyon csúnyán kifogta az életét.

Egy színész mégiscsak a színpadon önmaga

A háború után már nem volt kedve folytatni a tanulást, inkább Pécsre szerződött, majd számos vidéki színházat végigjárt. 1947-től Debrecenben játszott, vendégként Ludas Matyit alakította a fővárosi Ifjúsági Színházban, 1952-ben a Madách Színház tagja lett, s a teátrumhoz mindvégig hűséges maradt. Pályafutásáról később így nyilatkozott:

“Amikor elkezdtem a pályát, a Jóisten rátett a tenyerére, és azóta azon visz tovább”.

Nem vágyott nagy szerepekre, csak Peer Gyntöt akarta igazán eljátszani – hiába. Lehetett viszont Puck, majd Zuboly Shakespeare Szentivánéji álmában, Móricz Ludas Matyijának címszereplője, Noszty Pál Mikszáth, Scapin Moliére művében, Dickens Karácsonyi énekében Ebenezer Scrooge vagy Jákob a Rice-Lloyd Webber szerzőpáros József és a színes, szélesvásznú álomkabát című musicaljében. Nyugdíjasként is állandóan színpadon volt a Madách Színházban.

“Amikor színész lettem, rájöttem, hogy egy színész mégiscsak a színpadon önmaga. Ott van kapcsolat a közönséggel. A filmgyárnál meg a tévénél “csak” technika van. Ott készen kell lenni, ott sokan beleszólnak… De tény, hogy én a filmvásznon lettem híres.”

A Tenkes kapitánya forgatásán a budapesti Farkas-hegyen (Fotó: Keleti Éva/MTI)

Igazán azonban a filmgyártás és a televízió “kényeztette el”. Első filmszerepét Nagy Sándor honvédtábornokként 1953-ban alakította a Föltámadott a tenger című monumentális alkotásban, ezt a Rákóczi hadnagyának főszerepe követte, ehhez az öttusázók tanították meg lovagolni, e tudásának később sok hasznát vette. Ezután romantikus vígjátékok főszerepei következtek a sármos, a kamera előtt természetesen viselkedő színész életében: a 2×2 néha 5, a Mese a 12 találatról, a Kölyök, a Fapados szerelem. Később egyre inkább jellemszerepeket formált meg, az 1983-ban készült, Oscar-díjra is jelölt Jób lázadásában módos falusi zsidót alakított, aki egy keresztény kisfiút fogad örökbe a második világháború alatt.

Neve igazán az 1962-ben forgatott, 13 részes A Tenkes kapitánya című tévésorozattal forrt össze. A sorozat nem csak itthon lett legendás siker, de világszerte bemutatták, még Kínában is. Aztán még számos tévésorozat következett: a Rózsa Sándor, a Tüskevár, a Princ, a katona, a Bors és a Szomszédok, utóbbiban a taxis Taki bácsi szerepében. A népszerű rádiós sorozat, a Szabó család is végigkíséri pályafutását: ő volt az a szereplő, akit halála után a közönség hatalmas felháborodása miatt közkívánatra “fel kellett támasztani”, azaz visszaírták.

Ruttkai Évával Bródy Sándor Lajos király válik című egyfelvonásos színművének televíziós felvételén (Fotó: Keleti Éva/MTI)

Első felesége korán elhunyt, házasságukból egy fiú született. A színész a tragédia után sokáig nem találta a helyét. Egy interjúban így emlékezett vissza erre az időszakra:

“Három keserves évig nem tudtam magammal mit kezdeni. Zűrös korszak volt, sok nehézséggel. Nagyon szerettem Katalint, akivel Debrecenben találkoztunk, fiatal színész koromban. 1983-ban halt meg, veszteségét nehezen dolgoztam fel. Éreztem, hogy mellettem van a kritikus időszakban, és figyel engem, de nem volt könnyű elviselni a hiányát. Három év elteltével küldte le nekem föntről Gizellát, aki a kezdetek óta a tenyerén hordoz”.

“Nem ismerek mást, akibe ennyi kedvesség szorult”

Kezdettől a közönség szeretete övezte és számos kitüntetést is kapott, többek között Jászai Mari-díjat (1954, 1968), érdemes és kiváló művészi címet. Kossuth-díjjal 1997-ben tüntették ki “sokoldalú művészi pályája elismeréseként”, szülővárosa, Salgótarján díszpolgári címmel jutalmazta 2003-ban. A nemzet színészévé 2005-ben választották meg, ugyanebben az évben Magyar Örökség-díjjal tüntették ki sokoldalú emberábrázolásáért.

Legendásan kedves és derűs ember volt, erről több színésztársa is megemlékezett. “Nem ismerek mást, akibe ennyi kedvesség szorult” – mondta róla Tordy Géza, aki elárulta színésztársa egy különleges képességét is: ha volt öt szabad perce, Zenthe arra a röpke időre minden körülmények között képes volt azonnal elaludni, aztán kipihenten ébredt és csillogó szemmel tért vissza. Mint mondta, Zenthe Ferencnek mindenről megvolt a véleménye, de megtartotta magának. Erről ő maga így nyilatkozott egy interjúban:

“Sose mászom bele vitákba, nem akarok senkin se fölülkerekedni. Ezt az internátusból hoztam magammal, ahol emberismeretből sokat tapasztaltam. Képes vagyok a gondolataimat irányítani – miközben persze ragaszkodom a saját véleményemhez.”

Fotó: Nándorfi Máté/MTI

A színművész súlyos betegség következtében nyolcvanhat éves korában, 2006. július 30-án érte a halál tüdőgyulladás következtében. Szülőhelyén, Salgótarján Salgóbánya városrészében halála után egy évvel emlékparkot alakítottak ki, 2008-ban mellszoborral is emléket állítottak neki. 2014 novemberében a salgótarjáni Dornyay Béla Múzeum könyvet jelentetett meg róla, Köszönöm a Jóistennek, hogy ide születtem címmel, amelyben a színész gyermekkorát és a szülővárosához, Salgótarjánhoz fűződő, haláláig tartó kötődését mutatja be. A Salgótarjánban 2012-től működő színház az ő nevét viseli.

Kiemelt fotó: Bartal Ferenc/MTI


Tetszett a cikk?
  •   
  •   
  • 715
  •  
    715
    Shares