Bogdán Árpád második nagyjátékfilmjében a világ szinte minden szomorúságát és igazságtalanságát lefilmezte. A romagyilkosságokat feldolgozó Genezis nem csak a társadalom egy adott rétegéről szól, megmutatja azt is, hogy a nagy egészben valahol mindannyian egyformán esendők vagyunk.

B.É. – 061.hu

Bogdán első filmjét nagyjából tíz évvel ezelőtt láthattuk. A Boldog új élet után a rendező belekóstolt a színház és az irodalom világába is, most pedig az ún. romagyilkosságok feldolgozásával tért vissza a mozikba. Az áldozatok és a hozzátartozók mellett a történet mellékszereplőit is helyzetbe hozza a film, például ott van a leányanyává váló tinédzser, vagy a börtönbe került roma édesapa védőügyvédje, aki a többségi társadalmat képviseli. A három szálon futó történet megmutatja azt, hogy a társadalom peremén élők élete hogyan válik egyik percről a másikra egyetlen homogén egésszé.

Cigány kisfiúként édesanya nélkül felnőni… A rendező érzékenyen, mégis határozott kézzel nyúl ehhez a nehéz és nehezen emészthető témához. Az első történetet egy mélyszegénységben elő cigány kisfiú, Ricsi (Csordás Milán) aspektusán keresztül ismerjük meg. Édesapját falopás miatt több év szabadságvesztésre ítélik, a család alkalmi munkákból egyik napról a másikra él. Az éjszaka rájuk támadó gyújtogatók édesanyját a szeme láttára gyilkolják meg. A félárván maradt gyerek a rokonokhoz kerül, de a trauma hatására nem eszik, nem beszél, kopaszra borotválja a fejét, és egyre több konfliktus éri az iskolában is. Osztálytársai kiközösítik és nap mint nap nyilvánosan megalázzák.

A második történet főszereplője Virág (Illési Anna), a hallássérült tini, aki nehezen jön ki édesanyjával. Íjászatra és egy ebtelepre jár önkéntesnek. Itt ismerkedik meg azzal a férfival, akiről hamar kiderül, érintett a romagyilkosság-sorozatban. Mi több, Virág teherbe esik. Hanna (Cseh Annamária), az özveggyé vált roma családapát védő ügyvédnő a dráma harmadik részének főszereplője. Szakmai profizmusa mögött fájdalmas magánélet rejlik: kislánya eltemetése után próbál talpra állni. Az áldozat, a védőügyvéd és a feltételezett gyilkos barátnőjének története egy adott pillanatban összeér. Közvetlenül nem ismerik egymást, történetük mégis együtt válik teljes egésszé. A gyermektelen jogásznő, a terhes tini lány és a börtönből kiszabadult roma férfi tekintetének találkozásakor történik valamiféle feloldás. Mindenki esélyt kap az újrakezdésre.

A film felkavaró jelenetek fűzére, ott van például Ricsi testnevelés órai megalázása (“Dobáld a kopasz cigányt!”), ami persze mindannyiunk esendőségéről és kiszolgáltatottságáról is szól.