A kő marad – A Stone Sour Hydrograd című lemezéről

Hello, you Bastards! – köszön be a Stone Sour Hydrograd című új lemezének intrójában, de azok, akiknek az új lemezük borítója úgy néz ki, mint egy nem hivatalos Tankcsapda kapucnis pulcsi, azok ennél több jófejeskedést is megengedhetnek maguknak.

PZL – 061.hu

Négy éve, 2013-ban jelent meg utoljára Stone Sour album, a House of Gold & Bones – Part 2, így aztán a rock ítészei azonnal lekönyvelték kisebb szenzációnak az album megjelenését, pedig még tavasszal nem volt biztos, hogy ez olyan jó lemez lesz, mint ahogy szerényen Corey Taylor beszélt róla, aki szerint legalább olyan jó lemezről van szó, mint a Slipknot bemutatkozó anyaga. Nos, a Hydrograd olyan, mint egy rockpláza, minden van benne, amit akarsz, csajozós hard-rock, nu-metal, grunge, glam-es punk-rock, de a lényeg: iszonyú energiákat mozgat a lemez, olyan, mintha egy reptéri hangárban vették volna fel.

Ilyen energikusan alapvetően a skandináv vintage punk-rock bandák tudnak csak megszólalni, de Jay Ruston producer és persze a zenekar is nagyon odatette magát, mindent egyszerre rögzítettek, azaz addig nyomták, míg össze nem jött a tökéletes felvétel. Alapvetően önidézetekkel van tele, a When The Fever Broke akár Slipknot-szám is lehetne, sőt, talán annak is készült. Ilyen a modern rock and roll, ami egyszerre oldies-rock is, ez az, amit a rockapuk odaadhatnak a tízéves fiuknak, mert nekik is nagyon be fog jönni, mert melodikus, energikus, ugyanakkor mégsem kétakkordos tufa-rock, hanem változatos, családbarát slágerrock gyűjtemény, ami mindent tud, amit a rock az elmúlt  ötven évben produkált.