Fennállása óta a Makám Együttes folyamatosan nagy érdeklődésre tart számot, az együttes december 22-én lép fel idén utoljára. A zenekar vezetőjével, Krulik Zoltánnal beszélgettünk a koncertről, Sík Sándor verseiről és Baksa-Soós Jánosról is.

AYHAN GÖKHAN – 061.hu

December 22-én ad utoljára ebben az évben koncertet a Makám a Terézvárosi templomban. Tudnád értékelni az idei évet, történt esetleg komoly, a zenei gondolkodást befolyásoló változás az együttes életében, fontos-e az összegzés?
Valamiféle összegzésre minden év végén szükség van, de ezt inkább az év múltával szoktam megejteni, legtöbbször januárban. Annyit megelőlegezhetek, hogy rendkívül termékeny év volt számomra és a Makám számára is 2018. Megfordultunk nagyobb fesztiválokon – Ladikos Fesztivál, Református Fesztivál, Győrkőc Fesztivál, Öt Templom Fesztivál – és volt részünk intim hangulatú klub koncertekben is, például a Szimpla Kertben, vagy a Nyitott Műhelyben. Megszületett Sík Sándor verseire készült Encián c. műsorunk anyaga, amelyből jövőre CD is készül. Ennek a műsornak lesz a bemutatója a 22-i estén az adventi-karácsonyi műsorunk keretében a Terézvárosi templomban.  A Múlt és Jövő folyóirat felkérésére Weöres Sándor barátjának és költő-társának Pásztor Bélának, az elfeledettnek hitt, ám a Petőfi Irodalmi Múzeumban megőrzött hagyatékában meglelt verseit, valamint Somlyó Zoltán költeményeit zenésítettem meg. Lantos Ivánnal, az egykori Kolinda alapítójával voltunk a zeneszerzői és előadói a daloknak a Makám énekesnője Magyar Bori és a Relax vezetőjének, Vincze Pálnak a társaságában.

Bede Sári-ének, Krulik Zoltán-gitár, Szabó Árpád-hegedű, Boros Attila-basszusgitár, Gyulai Csaba-ütőhangszerek

Csoóri Sándor nyilatkozta egyszer, hogy a Muzsikás Együttest azért hagyta ott, mert azt érezte, rutinná kezd válni minden egyes fellépés. Soha nem tartasz attól, hogy a rutin titeket, személy szerint téged is megfertőz? Dehogynem. Ám vigyázok, ne vállaljak túl sokat. Az egyszeriség, a jelenlét intenzitása, a „meghalni a színpadon” állapot mindig elváratik az előadótól. A túlvállalás gépiessé teheti persze a sorozatban sűrűn egymást követő koncerteket, de egy adott határon belül megvan mindenkinek a magánrítusa, hogy mi módon hozza helyzetbe magát, hogyan válik „ihletetté”, félretéve a privát szférát. A Makám éves koncertszámai nem haladják meg azt a határt, amitől a közönségünk azt érezhetné, hogy megfáradtunk, s csupán rutinból zenélünk. A koncertek hangulata, a tapsok, a „beszólások” s egyéb verbális visszajelzések, az örömteli, vagy éppen elmélyedt tekintetek már jelzik a fogadtatás hőfokát és a koncertek utáni beszélgetésekből idén is az tükröződött, hogy mindenütt szerettek minket.  

Az idei év meglepetése az örmény fúvós hangszert a dudukot megszólaltató Juhász Endre oboista lesz Bálint Péter társaságában, aki az ausztrál őslakosok kürtjén a didgeridoo-n játszik – áll a sajtóközleményben. Minden hangszert és kísérletezést elbír a Makám?
Didgeridoo a 2000-es években a Budai Parkszínpadon a WOMUFE Fesztivál keretében szerepelt velünk első ízben, akárcsak a tavalyi lemezünkön, az 1001 Éjszakán, Bálint Péter előadásában. Juhász Endre pedig, aki az utóbbi években lett a duduk nevű örmény fúvós hangszer ihletett előadója, hosszú évekig volt a Makám oboistája. Ami a kísérletezést, a szokatlan hangzásokat, avagy távoli kultúrák ősi hangszereinek az alkalmazását illeti, a Makám ebben mindig is úttörő volt, már a megalakulást követő években is.

Az adventi koncerten Sík Sándor piarista szerzetes, költő verseiből is készültök egy válogatással. Hogyan találtál rá Sík verseire, könnyű volt-e a munka a szövegekkel, okozott-e újdonságot, meglepetést, felfedezést az ő költészete?
Négy éve, Sík Sándor születésének 125. évfordulójára nagyszabású ünnepségeket rendezett a Piarista Rend. Egy ilyen előadásra, a Százgyökérű szív betétdalainak komponáltam őket, majd négy évig szunnyadtak a fiókomban, egy kottás füzetben, amikor rátaláltam. Mivel ezek a versek közel száz éve születtek, előbb dédelgetni kellett őket. Meg kell szeretni a szerzőnek a matériát, mielőtt hozzáfog a komponáláshoz. Magadévá kell tenni, mintha te írtad volna. Ez vonatkozik az előadóra is. Egyébként a himnuszfordításait szeretem a legjobban. S persze van sok éneke, amit a templomban énekelünk.  Radnóti Miklósnak közeli barátja volt és ő keresztelte is meg.

Nem tudom, mennyire nyilvános, de áruljuk el: minden évben egyedül lemész Bakonybélbe, a szerzeteseknél foglalsz szállást, elmélkedsz, írsz.
Pannonhalmi diák voltam, ott is érettségiztem. Ez volt számomra az Alma mater. Sűrűn visszajárok, nem csak ötévente. Ismerem az idősebb atyákat és a fiatalabbakat is. Sok lemezem született e falak között. Bakonybélre néhány éve találtam rá, bár Anzelm testvért, aki az 50 évig szünetelő monostor újraindításán szorgoskodott, még Pannonhalmáról ismertem. Ez egy jóval kisebb közösség, intimebb hely és persze a Bakony hegyei, erdői, amik körülveszik – egy egészen más miliőt kölcsönöznek a helynek. A Sík dalok is itt születtek például.

Idén szeptemberben lett hetven éves a legendás Kex együttes frontembere, a nem kevés mítosz övezte Baksa-Soós János. Ha jól tudom, Baksa-Soós a te életedben is fontos szerepet játszik. Elmondanád, milyen hatást gyakorolt rád, létezik-e valami nagyon személyes, hozzá köthető történeted?
Egyszer láttam színpadon Baksát. A ma Várkert Bazárnak nevezett, egykori Budai Ifjúsági Parkban játszott a Kex. Osztálykiránduláson jártunk Pesten 1969-ben. Hihetetlen élmény volt a higanymozgású fiút a színpadon látni. Az ő nyomán hordok bajuszt. Néhány számukat ugyan ritkán, de játszotta rádió. A manapság alternatív zenének mondott műfaj, ami leginkább fedi a Kex muzsikáját. Volt egy kislemezük. Az „A” oldalon az Elszállt egy hajó a szélben c. rendkívül dinamikus szám szerepelt, a „B” oldalon a Család. Ez utóbbi egy ¾-es középtempójú biedermeier dalocska zongora és cselló intróval, amely mégis annyira „behúzott” mindenkit a roppant személyes szövegével. Egy éppen a vacsorához készülődő családot idéz a dal, az éhes gyerekeket, az ég felé párolgó finom illatokat, a sürgő-forgó anyukát, elveszett idilli pillanatokat. Nagymamám, aki akkor már közel a 80. évét taposta, karácsonykor mindig arra kért, hogy ezt a Család c. számot tegyem fel neki a lemezjátszóra.

A következő év tervei, koncertjei közül ki tudnál emelni valamit?
Ady versekkel foglalkozom fél éve. 2019 januárjában ünnepeljük Ady halálának centenáriumát. A föl-földobott kő című műsorral készülünk a Makámmal a 100. évfordulóra.

És az irodalmi pálya? A zene mellett komolyan foglalkozol szépirodalommal, tavaly jelent meg Az utolsó papírrepülő.
A Kortárs Kiadó nagy örömére, s persze a magaméra is, elfogyott az első kiadás. Dolgozom a folytatáson, de nem megy együtt a zene és az írás, s most a zenének van prioritása. Talán a tél elmúltával folytathatom.