Ma este van a díszbemutatója a Magyar Hősök című ifjúsági darabnak a Millenárison a Nemzeti Táncszínházban, amely hat olyan „hétköznapi hős” – Brusznyai Árpádné Honti Ilona, Gérecz Attila, Kiss Sándor, Olofsson Placid, Richter Gedeon és Salkaházi Sára – sorsát mutatja be, akik a 20. századi totális diktatúrák idején, különleges elhatározásokat igénylő pillanatokban bátor döntéseket hoztak, kockára téve akár saját életüket. A Nemzeti Emlékezet Bizottsága támogatásával, a Magyar Hősök című könyv alapján született színdarab producerével, Serfőző Krisztinával beszélgettünk.

MM – 061.hu

2020-ban jelent meg a Magyar hősök. Hatvan elfeledett életút a 20. századból című kötet, amely a darab alapjául szolgál. Honnan jött az ötlet, hogy a színpadra adaptálják ezt a művet?
Amikor 2020-ban megkeresett a Nemzeti Emlékezet Bizottsága, hogy mutassam be a könyvet az irodalmi kulturális szalonomban, akkor ugyan szerveztünk egy online estet – mert akkor még Covid-helyzet volt -, de annyira beleszerettem ebbe a kötetbe, hogy előálltam egy olyan ötlettel, mi lenne, ha oly módon adaptálnánk ezt a művet, hogy az eljuthasson a fiatalokhoz is. Hozzátartozik, hogy egy személyes történet is indíttatott, hiszen van egy 14 éves fiam, aki éppen a 20. század történelméről, a második világháborúról,’56-ról tanul, és bizony nincs könnyű dolgom, amikor erről az időszakról kell mesélnem neki. Egy gyönyörű októberi délután került a kezembe ez a kötet, már azon a hétvégén elmentünk  a fiammal a Recski Nemzeti Emlékparkba, és elindult közöttünk egy nagyon izgalmas, érdekes párbeszéd. Ekkor született meg bennem az ötlet, hogy ezeket az érdekes életutakat érdemes lenne bemutatni egy ifjúsági színházi darab keretében.

Miért éppen ez a hat hős kerül a fókuszba az előadásban?
A 20. század nagy drámáinak két csomópontja van: 1944 és 1956. E két dátum köré csoportosul az a hatvan életút, amelyet ez a kötet is bemutat. Amikor elkezdtünk közösen gondolkodni Seres Tamás rendezővel, először húsz, majd a Nemzeti Emlékezet Bizottsága történészeivel tízre névre redukáltuk, végül Szabó Borbálával, a színdarab írójával hat izgalmas történetre, életútra szűkítettük a listát.

A cél az volt, hogy aki megnézi ezt a darabot, az egy picit differenciáltabban, legalább hatféle módon kapjon rálátást a ’44-es, illetve az ’56-os történelmi helyzetre.

A hat karakterből jó pár név ismerős lehet, például Placid atyáé, aki néhány éve ment el közülünk, vagy Richter Gedeon neve, aki nemzetközi, Indiáig nyúló leányvállalatokkal rendelkező vállalkozó volt a negyvenes években, és tragikusan ért véget az élete, vagy akár Salkaházi Sáráé, aki Slachta Margittal közel száz magyarországi zsidót mentett meg a nyilas rémuralom idején. Vannak kevésbé ismert szereplők is a darabban, például Kiss Sándor, aki “a bibliás politikus” néven vált ismertté, vagy Gérecz Attila, akit az 1956-os forradalom Petőfi Sándorának is nevezhetnénk.

A darabot írta: Szabó Borbála, rendezte: Seres Tamás, szereplők: Csuja Imre, Böröndi Bence, Kopek Janka, Márfi Márk, Sütő András, Trill Beatrix
Jegyek az április 29-i, és 30-i előadásokra már kaphatók a millenaris.hu-n!

A 20. század két totális diktatúrát hozott a magyar történelemben. Mit gondol, milyen tudásuk van a mai fiataloknak erről, és miért fontos, hogy ez az előadás árnyalja a bennük kialakult képet erről az időszakról?
Csekély az érdeklődés a körükben a történelem és a múlt iránt, hiszen a gyerekeket elkapta a Facebook, Instagram, Tiktok, a videójátékok világa, és borzasztóan gyorsan változik az a türelmi idő is, amit egyáltalán a saját maguk jelenére fordítanak, ez gyakorlatilag néhány másodperc. Innen is látszik, hogy nagyon nehéz helyzetből indulunk. Egy múlt századi, nagyanyáik, esetleg már dédszülőik korát visszahozó történelmet szeretnénk nekik átadni, ezt próbáljuk meg ezen az ifjúsági darabon keresztül. Kicsit másképp, más perspektívából, más eszközrendszerrel próbáljuk meg érdekessé tenni számukra ezeket a történeteket. A színdarab egyébként felér egy rendkívül izgalmas történelemórával, éppen ezért nagyon ajánlom a 14-18 éves korosztálynak. Emellett fontosnak tartom azt is kihangsúlyozni, hogy

a saját életünk, a saját jelenünk része a múlt, és hogyha nem értjük a múltunkat, ha nem értjük a történelmi hőseink és áldozataink múltját, akkor a saját jelenünket sem fogjuk. Ha van egy elakadásom a jelenemben, annak lehet, hogy a múltban keresendő az oka.

Lehet, hogy a szülőm, nagyszülőm, dédszülőm történelmi helyzetben való helytállása, vagy éppen helyzete az, ami elakadást okozott. Ezekről a problémákról, drámákról sokszor nem is beszélnek, hiszen vannak, akik eltagadják a saját történetüket, hogy védjék a gyerekeiket a múlt borzalmaitól. Ez a darab egy picit kinyitja ezt az ajtót, és lehet, hogyha megnézi egy gyerek, utána olyan kérdéseket tesz majd fel, amelyek releváns, érdekes, tartalmas és előremutató párbeszédekhez vezethetek, akár a családon belül is.

Ha a fiatal befogadói réteg megcélzásáról van szó, az egyik legfontosabb kérdés, hogy tudunk-e érvényes formát találni a mondanivalónknak. Hogyan törekszik erre ez az előadás?
Egyrészt a témát nem patetikus módon közelítettük meg, hanem pont ellenkezőleg. A néhol vicces jelenetekbe ágyazott mondanivaló sokszor inkább célhoz ér, mint a drámai szituációk, de persze nem csak nevetünk, sírunk is a Magyar hősök szabadulószínházban. Másrészt hiszünk a színházi műfajban.

A színdarabban egy rendhagyó történelemóra keretében öt középiskolás diák látogat el egy szabadulószobába, így kerülnek közelebb az egyes történetekhez. A szabadulószoba mint keretrendszer szerintem nagyon mai, a fiatalok számára érthető helyszín, ez által gyorsan bele tudnak helyezkedni a történetbe. A Szabó Borbála által írt szövegkönyv pedig olyan nyelvi fordulatokkal dolgozik, amelyek abszolút rímelnek a mai tizenévesek nyelvezetére.

Ugyanakkor a darabot áthatja néhány nagyon erős üzenet is, mint például Placid atyáé is, melyek elérnek a néző lelkéig, és megmozdítanak benne valamit, már célhoz értünk: „Keresni kell az élet apró örömeit, mert az is van, csak azt nem vesszük észre. Nem volt könnyű megtanulnunk ott, abban a nyomorúságban, hogy az életnek vannak apró örömei. Észre kell venni, és meg kell örvendezni, mert ez az életnek a művészete.”