“A kortárs képzőművészet és a kreatív ipar komoly gazdasági ágazat lehetne” – Interjú Schneller János művészettörténész kurátorral, a lovasi GARTEN művészeti projekt főszervezőjével

Különleges nyári kiállítással és művészeti vásárral összekötött összművészeti dzsemborit rendez augusztus 3. és 20. között a budapesti Resident Art kortárs művészeti ügynökség. A GARTEN néven futó nyári kortárs művészeti projekt elsősorban a még kevéssé ismert Y és Z generációk munkáit vonultatja fel, de számos programmal várja a látogatókat festői környezetben, a Balaton vonzáskörzetéhez tartozó Lovason. A rendezvényről egyik megálmodójával és főszervezőjével, Schneller János művészettörténész  kurátorral beszélgettünk. 

 MARKOVICS PÉTER – 061.hu

Néhány éve a Resident Art egy kis egy Andrássy úti lakásgalériában kezdte a működését, ahol szóló kiállításokat szerveztetek feltörekvő fiatal kortárs képzőművészeknek. Hogyan jutottatok el a művészeti vásárok és bemutatók, majd művészeti fesztivál szervezéséig?
A Resident Art galériát és művészeti ügynökséget 2015-ben hívtam életre azzal a küldetéstudattal, hogy közelebb hozzam a kortárs képzőművészetet azokhoz, akik nem ebben a szcénában aktívak, de érdeklődnek az aktuális tendenciák, a valóságra reflektáló igényes művészek és alkotásaik iránt. 2018 szeptemberéig működtünk az Andrássy úti lakásgalériában, ami mellett műteremlátogatásokat és galériasétákat szerveztem és vezettem Budapesten. Ezt követően Bánki Ákos képzőművésszel társulva tavaly kezdtük átformálni az eredeti elképzelést a galériát bezártam, és átnyergeltünk képzőművészeti vásárok és bemutatók szervezésére, főként fiatal művészekkel együttműködve, nem feladva a budapesti művészeti sétákat. A Resident Art tavaly az APA Galériában megrendezett karácsonyi képzőművészeti vásárral (RAF) hívta fel magára figyelmet, ahol javarészt még ismeretlen feltörekvő fiatal művészek és néhány, már befutott alkotó műveit árultuk azzal a céllal, hogy megszólítsuk a fiatalokat és olyan műkedvelőket is, akik a kortárs művészeti szcénában kevésbé jártasak, és korábban nem vásároltak kortárs műveket.

Fotó: Horváth Péter Gyula

A kéthetes karácsonyi vásár sikere hozta elő az augusztusra tervezett balatoni kiállítás és vásár ötletét?
Igen. A decemberi vásáron ugyanis a várakozásainkat jócskán meghaladó mennyiségű képet sikerült eladnunk, így azonnal elkezdtünk agyalni a folytatáson. Először egy nyári vásár megvalósításán gondolkodtunk, és már a megfelelő helyszínt kerestük, amikor felkerestek a Pintér Galériától, hogy szívesen társulnának egy fiatalos vásár megrendezésében. A Pintér Galériában májusban rendezett ZiggY Art Fair lett a második projektünk, ugyanazzal a koncepcióval, mint a tavalyi: bemutatkozási lehetőséget teremtettünk az Y és a Z generáció alkotóinak egy kiállítás és vásár keretében, ugyanakkor a kiállított művek között elismert művészek alkotásai is szerepeltek. Közel 90 hazai művész munkáit kínáltuk három kategóriában, elérhető árakon. Ekkor már formálódott bennünk a lovasi rendezvény gondolata.  

A Balaton-felvidéki folytatással hogyan bővülne a kiállítás és vásár koncepciója?
A Resident Art Fair és a ZiggY pusztán vásárok voltak, a vernisszázson és egy pódiumbeszélgetésen kívül nem kínáltak más eseményt, mert erre Budapesten nem igazán volt igény. Más a helyzet a Balaton körül, ahol nagyon kevés, magaskultúrát kínáló esemény szerveződik. A Resident Art GARTEN kapcsán fesztiválszerű, nem csupán a vizuális művészeteket, hanem a tárművészeteket is magába foglaló rendezvényben gondolkodunk, egy kortárs művészeti bázis létrehozásán. Erre azért van szükség, mert a kortárs képzőművészet önmagában nehéz és elvont terep, ráadásul meglehetősen szubkulturális, az összművészeti koncepció viszont általában működik. Ugyanakkor szeretnénk megőrizni a képzőművészet hangsúlyát. Nem titkolt célunk ugyanis, hogy megszólítsuk azt a fiatal generációt, aki megteheti, hogy kultúrára költsön, nem feltétlenül jártas a kortárs képzőművészetekben, de nem veti meg a saját ízlésének és a korszellemnek megfelelő, a valóságra reflektáló művészetet, és nem éri be a gasztro- és könnyűzenei eseményekkel. A karácsonyi vásárunkon és a Ziggy-n is azt tapasztaltuk, hogy olyanok vásároltak, akik soha azelőtt nem adtak ki pénzt kortárs alkotásokra.

Bevált, hogy egységáron kínáljátok a feltörekvő fiatal művészek alkotásait?
Igen. A legfiatalabb, úgynevezett Z-generáció még szinte teljesen ismeretlen művészeinek alkotásait 50 ezer forintos egységáron kínáljuk, az Y-generáció már ismertebb képviselőinek munkái a 100 ezer forintos kategóriába esnek. És persze Lovason is meg lehet vásárolni az idősebb befutott művészek, köztük Wahorn András, drMáriás, Bernát András, Fehér László, efZámbó István vagy Gábor Áron alkotásait. Árulunk sokszorosított grafikákat, főként aláírt és sorszámozott szitanyomatokat, melyeket olcsóbban, már 30 ezer forintos áron meg lehet vásárolni. A számozott, szignóval ellátott litográfiákat, szitanyomatokat éppúgy egyedi műalkotásokként kezeli a szakma, mint az olajfestményeket, az áruk viszont jóval alacsonyabb. Nem véletlenül emlegetik ezeket a képeket a műgyűjtés előszobájaként, hiszen abszolút megfizethető kezdet azoknak, akik belecsöppenek a kortárs képzőművészetbe.

Fotó: Horváth Péter Gyula

A vásár mellett milyen programokat emelnél ki a lovasi fesztiválon?
Augusztus 3-tól három héten át – a hétfők kivételével – minden estére szervezünk programokat: a kerti mozizáson elsősorban képzőművészeti tárgyú filmeket vetítünk, köztük Ruben Östlund A négyzet című filmjét, Milorad Krstić Ruben Brant, a gyűjtő-jét, de a Tiltott absztraktok, Bánki Ákos munkája is látható lesz. A fellépő vendégek közé várjuk mások mellett Wahorn Andrást és bandáját, emellett DADA-estre készülünk Menich-Horváth Istvánnal. Augusztus 19-én pedig nagy zenés finisszázzsal zárjuk a fesztivált. Ezen kívül műtárgypiaci szakértők, művészettörténészek és képzőművészek beszélgetéseit és tárlatvezetéseit is hallhatjuk majd esténként. Színpadunk idén még nem lesz, a Nagy Gyula Művészeti Alapítvány tulajdonában álló, a vásár és a fesztivál bázisául szolgáló galéria teraszán zajlanak majd az előadások és a filmvetítések. A galériához egy fantasztikus hangulatú, árnyas kert tartozik, ahol a Lovas Kikötő nevű bisztró kínálja majd az italokat.

Milyen támogatásból állt össze a büdzsé?
Idén sajnos nem kaptunk pályázati támogatást, így minden program az általunk ismert gyűjtők és mecénások támogatásával valósul meg, akiknek nem lehetünk elég hálásak. A tervezett két és félmilliós büdzséből közel kétmillió forint jött össze, ebből is látszik, hogy alacsony költségvetésű projektről van szó, amit gyakorlatilag néhány barát segítségével építgetünk.

Az idei első, mondhatni kísérleti rendezvényt Lovas központjában tartjátok, de úgy tudni, a kezdeményezéssel a régi római út menti hegyoldal teleüléseinek kulturális életét is szeretnétek felélénkíteni.
Igen, ebből is szeretnénk kivenni a részünket, hiszen van egy laza, de tetten érhető mikrotérségi együttműködés Alsóörs- Ófalu, Lovas, Paloznak, Csopak és Felsőörs  között. És bár nem a mi hatáskörünk, a régiót is érintő Európa Kulturális Fővárosa 2023 projekt keretében is lenne mód növelni a kohéziót a településláncolaton belül. Mi azt látjuk, hogy itt, a Veszprém-Balatonalmádi-Balatonfüred háromszögben létezik egy gyönyörű panorámával rendelkező borvidék, egy érintetlen és viszonylag ismeretlen kiváló földrajzi adottságú régió, esszenciális falusi környezettel, ami kulturálisan meglehetősen elhagyatott. A paloznaki Jazzpiknik kivételével egyelőre nincs olyan volumenű rendezvény a környéken, ami serkentené a kulturális turizmust, bár ennek már épülnek a feltételei. Például a régi amfiteátrum felújításával jövő nyárra készül el a görög színház és látogatóközpont az Alsóörs-ófalut szegélyező Somlyó-hegyen.

Fotó: Horváth Péter Gyula

Felmerült, hogy a művészeti élet kulisszái mögé vezető budapesti sétaprojekted mintájára a helyi értékek, az épített örökség bemutatásával gazdagítjátok a Resident Art GARTEN programkínálatát?
Idén még nem szervezünk falusétákat, de tervezzük, hogy Lovason és a környéken bemutatjuk a települések művészeit, gasztronómiai és épített örökségét. Van mit látni: a lovasi malom épületét a Séd partján, az említett amfiteátrumot, a vöröskő bányát, ami az ókor óta ellátja építőanyaggal és festékkel a környéket, vagy a római útnak nevezett ókori kereskedelmi és hadiútvonalat, aminek mentén felépültek a kistérség gyönyörű települései. Alsóörsön ott van a 16. században épült Török ház, ami a turbánra emlékeztető kéményéről kapta a nevét, a lepusztult, de így is gyönyörű, balatoni ornamentikával díszített ó-temető a vöröskőből faragott fejfáival, Paloznak felé pedig a szőlőtőkék. Egyébként szándékosan úgy időzítettük a fesztivált, hogy az indulásunk egybeessen a paloznaki Jazzpiknik utolsó napjával. A helyi bázisú Homola Pincészettel egyeztetve arra számítunk, hogy összekapcsolhatjuk a két rendezvényt.

Vannak előképei a kezdeményezésnek? A kistérségi települések láncolatának ötlete a Művészetek Völgyét idézi, és ugyan más lépték, de szolgálhatott mintával, ötletekkel a szentendrei Art Capital is, ahol jelenleg az Anna Margit Emlékmúzeum Paradise City című kiállításának kurátoraként szerepelsz.
Az Art Capital nagyon jó elképzelés, mert egy rakás egy időben megrendezett kiállításon keresztül több művészt, és még több alkotást juttat el a közönséghez. Olyan nagy a nyári fesztivál kínálat és a konkurencia, telített a programpiac, hogy a legésszerűbb dolog fesztiválokkal megjelenni, ahogyan ez a zenei szcénában is működik. Az Art Capital nagy dobásai közé tartozik még a crossover koncepció, azaz a képzőművészet, a színház és az irodalom összekapcsolása számos programban, ami őszintén szólva ránk is kifejezetten inspirálóan hatott. Valóban, ebben az éveben a Ferenczy Múzeumi Centrum kurátoraként több kiállítást is rendeztem közösen és egyedül is. Megszerettem Szentendrét, és azt gondolom, hogy ott a kortárs művészet szempontjából valóban fontos dolgok történnek mostanában.

Fotó: Horváth Péter Gyula

Mi a helyzet a hazai mecenatúrával? Nálunk a kortárs művek gyűjtése és vásárlása nem tűnik uralkodó szemléletnek, miközben nyugaton, és újabban a régió országaiban is egyre inkább értékálló befektetésként tekintenek rá. A fiatal magyar képzőművészek számíthatnak ma arra, hogy komoly vállalkozók támogassák és megkíséreljék pozicionálni őket a külföldi piacokon?
A lovasi GARTEN a kortárs művészet bemutatásán túl a mecenatúráról is szól. Annak érdekében, hogy ezt a generációt a magunk részéről kicsit segítsük az indulásban, a kibontakozásban, megtaláljuk a tehetségeket és akár hosszabb távon is képviseljük az érdekeiket egy új platformot kezdtünk el kiépíteni. Az elmúlt 2-3 év tapasztalatai alapján azt látom, hogy itthon is elindult valami. Miközben a műgyűjtést általánosan ma is egyfajta úri hóbortnak vagy hobbinak tartják, sokan felismerték, hogy a kortárs képzőművészet és a kreatív ipar komoly gazdasági ágazat lehetne. A beindításához szükséges állami háttértámogatás és konkrét elképzelések és elhatározás hiányában egyelőre főként magánkezdeményezésekről beszélhetünk. Pedig van jó pár elismert és megbecsült művészünk, akit nemzetközi szinten is érdemes lenne befuttatni, és egy olyan idősebb generáció – Keserű Ilonától Nádler Istvánon át Jovánovics Györgyig, vagy Maurer Dóráig – , akiket külföldi aukciós házak és neves galériák is előszeretettel árulnak hazai viszonylatban elképesztően magas árakon. Az ő nevükkel világhírű gyűjteményekben is találkozhatunk, amelyekben referenciapontként értelmeződnek a tehetős külföldi gyűjtők számára – miattuk már eleve érdemes lenne rálépni erre az útra. A fiatalok számára is inspirálóan hat, ha látják, hogy el lehet ide jutni. Csak hát nagyon nehéz, lassú és fáradságos ez az út. Itthon a 25-45 éves, már egzisztenciát, anyagi biztonságot maguknak megteremtett emberek körét azonban ma már el lehet érni a kortárs képzőművészettel, csak éppen ki kellene építeni azokat a platformokat, amelyeken keresztül kapcsolatba kerülhetnek vele.

Vezető kép: Horváth Péter Gyula

2019-07-07T08:19:10+02:00 2019. július 5.|