A március 15-én rendezett átadón betegsége miatt nem tudott részt venni, pár napja azonban átvehette a Magyar Érdemrend Tisztikeresztje kitüntetést Deák Bill Gyula. “Bill kapitányt” az elismerés mellett arról kérdeztük, szerinte mi teszi sajátossá a magyar bluest, és hogy szerinte minek köszönhető zenéjének generációkon átívelő sikere.

MM – 061.hu

Az elismerést márciusban betegség miatt nem tudta átvenni. Hogy van azóta, hogy érzi magát?
Meg voltam fázva, lázas voltam. Azóta jól vagyok, hála a Jósitennek. Semmi baj nincs már, át tudtam venni a kitüntetést, ami nagyon nagy megtiszteltetés. Kásler miniszter úrtól vehettem át, közös kép is készült rólunk. Nagyon örültem neki.

Forrás: Facebook

Mit jelent Önnek ez az elismerés? Mi a fontosabb, ha a szakma vagy a közönség ismeri el?
A munkásságomról szól ez is, és az is, értékelik ezt a dolgot, ez nagyon jólesik. Nekem mindkettő fontos, a közönség visszajelzése, és az is, ha a szakma ismeri el a munkásságom. A közönségem juttatott el idáig. Az ő szeretetük, meg az, hogy a mai napig eljárnak a koncertjeimre.

A zene és az emberek szeretete inspirál, és tart életben.

Az utóbbi időben bezárkóztak a feleségével a vírus miatt, most hogy áll a helyzet, mennyire mernek nyitni?
Nemcsak a vírus miatt, beteg volt a feleségem, ezért nem vállaltam fellépéseket, de most már lesznek, fogunk játszani a zenekarommal.

“Már jobban vagyok, nyomjuk a bluest és majd lesz valahogy!” – olvasható a Facebook-oldalán. Ez felfogható egyfajta mottónak vagy hitvallásnak? Úgy tűnik, ez a műfaj sosem veszíti el az erejét.
Reméljük, hogy így lesz. Szeretnek az emberek, de azt ki kell hangsúlyozni, hogy ez a dolog előadófüggő. 

Ez mit jelent? Hogy nem minden előadónak sikerül átadni ezt a fajta blues-érzést?

Igen. Van kisugárzásom, ez sokat számít. Rengeteg külföldi előadóval játszottam, sehol nem vallottam szégyent.

Nagyon sok amerikai zenésszel álltam egy színpadon, John Mayalltól kezdve Eric Gales-en, vagy John Scofield-en át Eric Burdonig. Egy színpadon álltam a Colosseummal, vagy Chuck Berry-vel. Ezek nagy dolgok.

Mi az, ami ennyire sajátossá teszi a magyar bluest?
Benne van minden: a fricska, a bú, a bánat, az öröm. Mindent ki lehet fejezni a blues-ban. Ez egy önkifejező műfaj, olyasmi, mint a képzőművészet.

Örökérvényűt alkotott – legyen szó a Rossz vérről, az István, a királyról, csak hogy a legemblematikusabbakat említsük -, generációkon átívelő értékeket adott. Megtalálják a fiatalok is, kap tőlük elismerő szavakat? 
Koltay Gergőékkel négy lemezt is csináltam, játszottam a Hobóban is hat évig, ott is nagyon jó volt. A legutolsó lemez, a Hatvan csapás, platinalemez, a másik, A király meséi pedig aranylemez lett. Már rég volt, ezért is készülök egy új lemezre, reméljük, hogy jövőre ki fog jönni, és tetszeni fog az embereknek. És igen, odajönnek az emberek, fiatalok is, beszélgetünk, szeretnek, ez a lényeg. Tudok nekik valami olyat nyújtani, ami megfogja őket. Van kisugárzás, lejön a szeretet, meg az erő a színpadról.

Sok előadó tűnik fel szélesebb platformokon, gondolok itt tévéműsorokra, tehetségkutató zsűrizésre. Miért nem akart soha ezekben szerepelni?

Hívtak az X-faktorba, a Voice-ba, és egyéb műsorokba is. Nem mentem, mert én szeretek tükörbe nézni.

És nem akarok senkinek a lelki világába gázolni. Én ezért vagyok hiteles. Nem sok ember hiteles Magyarországon.

Hogyan tartja karban magát, illetve a hangját? Énekel otthon?
Szoktam néha-néha gyakorolni, de most, hogy jönnek a koncertek, el is kezdünk lassan próbálni.

Milyen zene szól otthon?
Változó, nézem a YouTube-ot is, hallgatok mindenfélét. Jimi Hendrixet, Stonest. Mostani hazai előadók közül nincsen kedvencem. Régimódi vagyok ilyen szempontból is. Inkább a régieket, Syriust, LGT-t, régi P. Mobilt hallgatok.

Mikor áll újra színpadra? Mennyire van tele a koncertnaptár nyárra? 
Május 7-én a Barba Negrában lépünk fel. A koncertnaptár még foghíjas, de reméljük, hogy most már beindul a dolog, és a szervezők is megmozdulnak.

Fotó: Horváth Péter Gyula