Radnóti Miklósné korábban megjelent naplója sokat hozzátett a Radnóti Miklósról kialakult képhez. A most megjelent, Különben magyar költő vagyok című kiadvány a költő levelezését teszi közzé. A könyv szerkesztőjével, Bíró-Balogh Tamással beszélgettünk a levelekről, és minden egyébről, ami mögötte van.

AYHAN GÖKHAN – 061.hu

Korábban megjelent már a Radnóti Miklós dedikációit tartalmazó köteted, és most a költő levelezése került sorra. Adta magát, hogy Radnótival kezdj el tüzetesebben foglalkozni, nem bújkál a motiváció mögött egy jó kis személyes történet?
Az első Radnótival foglalkozó írásom 2001-ben jelent meg, egy Radnóti-dedikációról írtam akkor. Magam is gyűjtő lévén alkatilag közel áll hozzám a filológusi gyűjtögetés, ezt vette észre Lengyel András, aki akkor a szegedi Móra Ferenc Múzeum irodalomtörténeti osztályának vezetője volt, és kitalálta, hogy a múzeumi évkönyv számára összegyűjthetném Radnóti dedikációit; az a gyűjtemény 2009-ben jelent meg, tehát a centenáriumon; és ennek bővített anyaga jelent meg tavaly a Könyvvel üzenek néked című kötetben. A gyűjtés során több dokumentumtípus is a látóterembe került, pl. a levelek. Ekkor még párhuzamosan foglalkoztam Kosztolányival és Radnótival – aztán mostanra az erővonalak eltolódtak Radnóti irányába. Különösebb személyes történet a fentin kívül nincs mögötte, de talán nem is kell. Viszont az biztos, hogy a radnótizás megszilárdulását elősegítette az, hogy Szegeden járt egyetemre, illetve hogy Az év legszebb könyve díjjal elismert Meredek út című kötetét Gyomán, a Kner nyomdában készítették, így akár gyomai, akár szegedi identitásom kerül fölénybe, mindig van „helyi” vonatkozása is a kutatásnak.

Elsősorban kiket szólít meg a Radnóti-levelezés? A kutatókat, a mezei olvasókat, időseket, fiatalokat, mindenkit?
Természetesen mindenkit, ezért minden művelt és műveletlen ember polcán ott kell lennie a kötetnek. Egyébként pedig valóban úgy próbáltam sajtó alá rendezni az anyagot, hogy egyaránt használhassa a szakember és olvashassa a kutató. Számomra alap volt, hogy a leveleket betűhíven közöljem, ez talán nem olvasóbarát annyira, mintha a maihoz igazítottam volna a helyesírást és egységesítettem volna a levelek formátumát, de éppen ez a sematizálás tünteti el az egyedi jegyeket. A jegyzetek, tárgyi magyarázatok is igyekeznek egyensúlyozni a száraz szakmaiság és az olvasmányosság között, a bőven adatoltság mellett gyakran idézek például Radnóti és Radnótiné naplójából, ahol az idézett szövegrész megvilágítja a levél keletkezését, fogadtatását, hatását. Radnótit olvasni szerintem nem életkorfüggő, iskolai tananyag, mindenki ismeri. A fiatalokat feltehetőleg más fogja majd meg, mint az idősebbeket: előbbieket talán inkább a szerelmi levelek, utóbbiakat pedig inkább a szakmaiak.

Radnóti Miklós életműve mennyire került a most megjelent levelezéssel helyre, akad-e még egynéhány mozaik, feldolgozásra váró dokumentum, vagy a Radnóti összes immár tényleg a rendelkezésünkre áll?
Radnóti ismert életműve egyre bővül, de ez minden életműről kijelenthető. Lassabb vagy gyorsabb ütemben, de mindegyikről egyre többet tudunk. Még mindig kerülhet elő Petőfitől vagy József Attilától, Adytól ismeretlen vers is akár. Radnótinál elég jól áll a kutatás, mert Radnóti Miklósné Gyarmati Fanni valóban mintaadó módon őrizte és tartotta egyben a hagyatékot, majd adta át az MTA Könyvtár Kézirattárának. Ami most sajtó alá rendezésemben megjelent, az csak a levelezés első kötete – a következőktől mindenképp sokat remélhet még mind az olvasóközönség, mind a szakma. És bizonyos, hogy előbb-utóbb lennie kell majd egy kritikai kiadásnak is. Nagy feladat van tehát bőven, az apróságokról pedig most nem is beszéltem.

Melyik része a munkának okozta a legnagyobb gondot, előfordult-e elakadás, ne talán tán nehezen megszerzett levél?
Egy levelezés sajtó alá rendezésének több fázisa van, az anyagyűjtés, az anyagrögzítés, a feldolgozás, majd a jegyzetelés. A filológiai munka természete szerint mindegyik fázisban voltak persze kisebb-nagyobb nehézségek. Magántulajdonosok, akik mereven elzárkóztak a segítségtől. Nehezen elolvasható levelek. Adathiány miatti bizonytalanság, amikor egy-egy levélnek nem sikerült bizonyosan megállapítani a keltezését, de még a szerzőségét sem. És persze a jegyzetelés során is előfordult eset, hogy napokat kajtattam egy-egy adat után – ami végül nem lett meg. Ezeket a hiányokat jeleztem, hátha valaki más majd tudja. (És épp ma érkezett egy ilyen kiegészítés az egyik jegyzethez.) A legnagyobb elakadást azonban – ha lehet fennkölt szavakat használni – maga a huszadik századi magyar történelem okozta, amely során sok levél, sőt teljes hagyaték semmisült meg, nem egyszer tulajdonosukkal együtt, például Radnóti legközelebbi családtagjai közül is.

A leveleken keresztül megjelennek a Radnótit foglalkoztató dolgok, az adott pillanatot meghatározó feladatok, egyáltalán a körülményei, az élete. A személyisége alakulása-fejlődése is átjön a leveleken? Vagy a szerkesztői munka arra már nem terjedhetett ki, hogy jellemrajzot is szolgáltass Radnótiról?
Nekem, mint sajtó alá rendezőnek egyáltalán nem kellett jellemrajzot adnom, nem az volt a feladat. A jellemrajzot, a jellemfejlődés ívét rajzolja meg az életrajzíró, és ez 2005-ben megtörtént, Ferencz Győző kiváló monográfiájában. A levél mint életrajzi dokumentum minden utólagos interpretáció nélkül mutatja meg az embert, ha akarom úgy mondani, a jellemet – nincs is módja utólag igazítani rajta, mint mondjuk a naplóműfaj esetében, hiszen elküldi, a levél máshová kerül, és az írónak már fizikálisan sincs módja javítani, alakítani rajta. A levél ilyen tekintetben a „legőszintébb” dokumentumtípus, hiszen az adott pillanatot a maga valójában mutatja meg. A levelezéskötetben kronológiai rendben 467 ilyen „pillanat” van, 1926-tól 1944-ig, azaz tizenkilenc év utólagos interpretáció nélküli életrajzi anyag. Radnóti az elején még középiskolás kamasz, a végén az utolsó munkaszolgálatba induló ismert költő. Természetesen a közel húsz év alatt nagyon sokat változott, ha akarom mondani, jellemfejlődött, bár talán ilyen szó nincs is. Ez a változás azonban minden olvasó saját olvasása során képeződik meg – a közölt anyag önmagáért beszél, így akár több olvasata is lehet. A sajtó alá rendező elsődleges feladata a pontos szövegközlés, utána a szöveghelyek tárgyi magyarázata – a szájbarágás semmiképp.

Fordult elő téged is sokkoló levél?
Nem. Sokkolni esetleg számlák vagy fizetési felszólítások szoktak. A kötetben közölt levelek mind irodalomtörténeti dokumentumok, a legújabb is hetvenkét éves. Így is kell rájuk tekinteni: a kutató szemével. Voltak persze olyanok, amelyek megérintettek, és voltak olyanok, amelyeken felháborodnék, ha én kaptam volna meg őket, és talán ugyanolyan heves reakcióim lennének, mint Radnótinak, aki első indulatában meg akarta volna verni a feladót (egy ügyvédet). Inkább egyes levelek tónusa lepett meg: Radnóti, elsősorban verseinek hangvételével, úgy alakította a magáról mutatott képet, hogy egy nagyon szelíd hangú és kimért költőt lássunk. Ezzel szemben egyes levelek bizony egy „másik” Radnótit mutatnak, egy hadakozót, a maga igazáért mindig erősen kiállót, a vélt vagy valós sérelmekért magyarázatot és felelősségvállalást követelő „harcos” férfit. De ez valójában természetes: a verseket a költő, a leveleket az ember írja.

A Különben magyar költő vagyok című levelezéskötet az első darab. Hány kiadvány várható még, mennyi levél vár még feldolgozásra, és mikorra időzititek a következő megjelenést?
Ebben a kötetben minden olyan fellelt levél benne van, amit Radnóti írt vagy Radnóti kapott – kivéve a Gyarmati Fannival való levelezését. Ebben kerülnek az olvasó elé az irodalmi, a baráti, a családi, a hivatalos stb. levelek, meg azok a szerelemes üzenetváltások, melyeknek címzettje-feladója nem Gyarmati Fanni volt. A sorozat következő darabjai a Radnóti és Gyarmati Fanni közti levelezést fogják adni. Egy párkapcsolatban együtt élő férfi és nő általában nem sokat levelez egymással, de Radnóti előbb Reichenbergben, majd Szegeden tanult, és a munkaszolgálatok alatt is távol voltak egymástól. A két rész együttesen mutatja meg Radnóti levelezését.

Ha már Radnóti levelezése szépen lassan mindenki számára elérhető, találni-e még feldolgozásra érdemes levelezéseket, gondolok akár Kassák Lajos vagy Márai Sándor levelezésére, tervezed-e, hogy még egyszer belevágsz egy ilyen nagy odafigyelést igénylő munkába?
Mindig vannak tervek, ötletek. Ezek között, bevallom, Kassák és Márai levelezésének összegyűjtése sosem szerepelt, bár persze nagyon fontos lenne mindkettő. Úgy tudom, jelenleg minimum két teljesen új levelezéskötet készül, Ignotusé és Csáth Gézáé. Folyamatban is van pár. És természetesen még mindig több az olyan jelentős alkotó, akinek nincs összegyűjtve teljesen az életműve, és azon belül a levelezése, mint akiknek igen. Nagyon gyorsan lehetne mondani egy sor példát, de félő, hogy akkor megsértem azokat az életműveket, akiket kihagyok. Karinthy Frigyes azonban mindenféleképpen benne lenne a hiánylistámban, és így a terveim között is. Vagy József Attila dedikációinak összegyűjtése. De hasonló volumenű munkára jelenleg nem készülök. Most egy az irodalomtörténet-írásról és az irodalmi élet működéséről szóló konceptuális kritika- és esszékötet összeállítását tervezem. Titokban persze gyűjtök ezt-azt most is.