Tetszett a cikk?
  •   
  •   
  •  
  •  

Nem a Budapest Bike Maffia (BBM) az egyetlen, de jó eséllyel a legkreatívabb civil szervezet, amely a hajléktalanság problémájára igyekszik felhívni a társadalom, elsősorban a fiatalok figyelmét. A napokban My Budapest Photo Project címen a Cafe Art csoporttal közösen szerveztek kiállítást fedél nélkül élő budapestiek fényképeiből, ami újabb állomás az önkéntes szociális munkát bringázással és partihangulattal ötvöző kezdeményezéseik sorában. Az egyesület munkájáról és céljairól az alapító Havasi Zoltánt faggattuk.

MARKOVICS PÉTER – 061.hu

Ahogy a My Budapest Photo körüli hírverés is mutatja, a BBM jó úton jár a hajléktalanság problémáját érintő figyelemfelkeltésében. Ilyen céllal indítottatok más karitatív programokat is mostanában?
Számomra a legkedvesebb kezdeményezés – persze a fotós projekten kívül – a tavasszal indult +1 Szendvics programunk. Eddig tíz középiskola jelentkezett a felhívásunkra, amiben arra kértük a diákokat, hogy egy bónusz szendvicset is vigyenek magukkal a suliba. Ezeket minden hétköznap begyűjtjük és kihordjuk a melegedőkbe, ahol nem tudnak étkezést biztosítani a hajléktalan embereknek. A tanulóknak előadásokat is tartunk a tapasztalatainkról és a tevékenységünkről, ami fontos a kitűzött céljaink elérésében. Ezek között pedig előkelő helyen szerepel a fiatalok érzékenyítése, az iskolákkal való folyamatos kapcsolattartás és az önkéntesség népszerűsítése. A hajléktalan embereket ezzel az akcióval is ösztönözzük arra, hogy járjanak be a melegedőkbe.

Havasi Zoltán, a Budapest Bike Maffia alapítója 2016.08.30. Fotó: Horváth Péter Gyula

Fotó: Horváth Péter Gyula

Az utcán élők nem véletlenül kerülik a hajléktalanszállókat…
Valóban őrület, ami ma a szociális intézményekben meg. Sok a konfrontáció, ebből fakadóan kevésbé érzik biztonságban magukat, mint az utcán, ami nem is csoda. Mi persze nem azért hajtunk, hogy ezeket az embereket éhezni, megfagyni vagy a hőségtől olvadozni lássuk az utcán. Nyilvánvaló, hogy odafönt valakinek meg kéne nyomni végre a ’reset’ gombot, hogy a helyzet végre megváltozzon. Elsőként viszont a társadalom szemellenzős hozzáállásán kellene változtatni. Ehhez pedig, azt hiszem, mi is hozzá tudunk járulni a magunk módján.

Számos akciót, projektet indítottatok már az elmúlt években a hajléktalanok és rászoruló családok megsegítésére. Mit emelnél ki közülük?
Nehéz ügy, mindegyik külön szerelem. A Vitaminkommandó programunk például úgy fest, hogy élelmiszercsomagokat és vitamindús szendvicseket készítünk, amit gyümölcs- és zöldségtartalmú élelmiszercsomagokban visznek ki bringásaink.  Adott esetben polifoamokat, tisztasági csomagokat, takarókat is hordunk nekik, hetente többször. Időközben az ételmentés is fontos része lett a munkánknak. Előfordult, hogy egy konferenciáról 200 megmaradt szendvicset és egy hegynyi süteményt sikerült megcsípnünk, amit a gyümölcsök mellett szétterítettünk. Élményszámba mennek a közös főzéseink, havonta főzőversenyt is szervezünk négyfős csapatokkal, cégek, baráti társaságok részvételével. Ami megmarad – és az soha nem kevés – szintén kiszállítjuk a hajléktalan embereknek. A menhelyeken velük főzünk, ilyenkor fodrászokat, masszőröket is hívunk nekik közösen a Food Angels Hungary Alapítvánnyal. Odavittük a kaját, ruhákat, cipőket, tisztálkodó szereket, ők pedig ingyen bónért választhattak az adományok közül.

Csapatépítést is szerveztek multiknak. Milyen hangulatban egyesül a kapitalista szellem a szociális érzékenységgel a Bike Maffia szervezésében?
Sokakban él a kép az öltönyös, vállalati emberekről, akik eltartott kisujjal kávézgatnak, és fáj nekik, ha ilyesmire kényszerítik őket. Pedig nagyot tévednek. Még meg sem hirdettük a csapépítő programunkat, már több cég is bejelentkezett. Köztük olyan óriások, mint a General Electric, amely egy 50-60 fős kontingenssel vett részt a programunkban. Ez többnyire közös főzéseket és kajakihordást takar, amihez a BBM saját gyártású StrikeBike-állományát is igénybe vehetik. Na igen, a vállalati világban ma már kötelező részt venni a társadalmi felelősségvállalásban, mi azért örülünk, hogy minket választanak, ők pedig láthatóan hasznosnak tekintik, amit csinálunk, és imádják az eseménydús programjainkat.

Havasi Zoltán, a Budapest Bike Maffia alapítója 2016.08.30. Fotó: Horváth Péter Gyula

Fotó: Horváth Péter Gyula

Oké, hogy a névválasztás egyfajta lazaságot sugall, a maffia szó azonban mégiscsak sereghajtó azoknak a sorában, amiket az ember bármiféle karitatív tevékenységgel összekötne.
Aki tudja, kik vagyunk és mit csinálunk, azzal is tisztában lehet, hogy amolyan jó értelemben vett punkok vagyunk. Ez megmutatkozik az arculatunkon is, ami egyben a vágyat tükrözi, hogy akkorát robbantsunk, amekkorát a punk robbantott annak idején. Azt már kijelenthetem, hogy a nevünk megfogja a fiatalokat, de arra is alkalmas, hogy romboljuk vele a sztereotípiákat. A maffiatevékenység persze csúnya dolog, az utalás viszont figyelemfelkeltő és arra ösztönöz, hogy a külsőségek mögé lássunk.

Továbbra is a romkocsmákat tekintitek bázisnak?
Igen, de arra törekszünk, hogy legyen egy saját helyünk, saját vendéglátással, amiben majd túlnyomórészt hajléktalan embereket foglalkoztatnánk. Emellett szeretnénk összedolgozni, közös kampányokat, projekteket indítani olyan civil szervezetekkel, amelyek a hajléktalanság jogi oldalát képviselik, ebben jók.

A civil szervezetek viszont sokszor akarva-akaratlanul a politika ütközőzónáiban találják magukat. Ez is vállalható terep lenne számotokra?
A jövőnk az összefogás, de a politika mocskos pálya, amibe semmiképpen nem folynánk bele. Egyelőre ott tartunk, hogy a fiatalok megszólítása érdekében jó hangulatú közösségbe, buliba csomagoljuk a tevékenységünket. A Bike N Night nevű estjeink is erről szólnak: főzés, kocsmakvíz, esti programok dj-csapatok fellépésével. Külön öröm, hogy a budapesti underground dj-k színe-java, nagyjából 17 csoportosulás már beállt mögénk, és ingyen játszanak az Anker’tben tartott bulijainkon.

Havasi Zoltán, a Budapest Bike Maffia alapítója 2016.08.30. Fotó: Horváth Péter Gyula

Fotó: Horváth Péter Gyula

A Szimpla Kert piacán nemrég leállt az adománygyűjtésetek. Mi történt?
A piaci adománygyűjtésünk jelenleg szünetel, ahogy a családtámogató akciónk is. Utóbbi szinte biztosan újraindul majd, amint meglesz a forrásunk arra, hogy egy éven át újra támogassunk nyolc rászoruló családot. A Szimpla azért fulladt be, mert annyian gyűltek össze a piacán, hogy már nem fértünk be, ráadásul az önkéntesek aktivitása sem volt elegendő. Az egyik legnagyobb dobásunk volt, amikor két éve Bogdán László, Cserdi polgármestere és a cserdi romák jóvoltából öt tonna saját termesztésű élelmiszert hordtunk szét a pesti szegényeknek. Most újra megállapodtunk Lacival, és idén is lesz adományosztás. Azon felül pedig amikor a Lasipe nevű termékük készen áll, mi piacra vinnénk, a forgalmazásért járó részesedést pedig a családok támogatására költenénk.

Nagyrészt a belső kerületekben nyomultok. A külvárosokban miért nem, hiszen ott is akadna tennivaló.
Mert a hajléktalanok nagy része a belső kerületekben mozog. Ott tudnak több segítséget kapni, üveget és egyéb hasznosítható cuccot gyűjteni. Persze a külső városi övezetekben is sokan vannak, de ott jóval nehezebb fellelnünk őket, miközben ebben a pár kerületben is rengeteg dolgunk akad. A VII. kerületi gyermekjólétitől tudjuk, hogy csak Terézvárosban több mint 600 rászoruló család van bejelentve. Az rengeteg. Ugyanakkor vannak elképzeléseink a külvárosi családok megsegítésére is. Tervezem, hogy a Miutcánk.hu-val indítunk egy közös projektet Local Heroes néven, amivel több kisebb csoport alakulását ösztönöznénk a kerületekben. Helyben segítenének, civil szervezetektől függetlenül. A Miutcánk.hu attól jó, hogy lokális közösségi felület, ahol megismerheted a szomszédait, a saját környékedet. Ebben nagy ígéret van, csak egyelőre nagy falat. De idővel a Bike Maffia is létrehozhat kerületi sejteket. 

Mindenesetre több hazai városban is működnek már ilyenek. Budapesten kívül jelenleg hol és miként tevékenykedtek?
Több mint egy éve működünk Debrecenben és Pécsett, a nyáron Szegeden is elindult, szeptembertől pedig Székesfehérváron startolunk. Az ottani srácok kapnak egy pár oldalas know-howt, egyfajta ajánlót, amiből tudják, mire kell odafigyelni, milyen eszközöket érdemes beszerezni, satöbbi. Nincs franchise-szigor, nem szólunk bele a működésükbe, csak a profilunkba vágó kereteket adunk a működésükhöz. A többség nincs még húsz éves, ami újfent azt mutatja, hogy a hajléktalanság kérdésében leginkább érzéketlennek tartott fiatalság szemléletváltása és bevonása az önkéntes segítségnyújtásába egyáltalán nem reménytelen. Horizontális terjeszkedésben gondolkodunk, azaz sok kicsi és önjáró csoport szövetségében.

Közben a polipcsápok jóval messzebbre is elértek már. A kolumbiai BBM például hogyan alakult meg?
Pereira városába egy kolumbiai srác vitte ki a Bike Maffiát, miután háromnegyed évet önkénteskedett nálunk Budapesten. De folyamatosak a megkeresések külföldről, hamarosan Londonban is alakul egy BBM-sejt, kint tanuló magyar fiatalok jóvoltából. Franciaországban szintén egy lelkes magyar szervezi, Bukarestben pedig egy román srác akarja útjára indítani az egyesületet. Chicagóból is bejelentkeztek, de még érdekesebb a kairói vonal. Azt egy egyiptomi nő indította el, miután részt vett egy workshopon, ahol a debreceni sejtünk adott elő. Ramadán idején kezdte úgy, hogy naplemente után bringával, sokadmagával – csak nőkről beszélünk – kezdte kihordani az ételt a városi szegényeknek. 

Tudsz arról, hogy bárhol a világon létezne a BBM-hez hasonló kezdeményezés?
Folyamatosan figyelem, hátha időközben felbukkan hasonló, de eddig semmi. Biztos van olyan, hogy egy szocmunkás bringával megy ki az emberéhez, de szervezeti szinten elvileg sehol a világon nem működik hasonló. Ha tetszik, nevezhetjük hungarikumnak.

A megalakulásotok óta eltelt öt évben öt díjat is bezsebeltetek. Melyikre vagy a legbüszkébb?
Mindegyik egyenlőképpen esett jól, pláne, mert különböző területekről kaptuk. A Highlights of Hungary a kreatív szakma díja, ahol elsők lettünk, a Hajléktalan Emberért Díj pedig a Hajléktalan Közalapítvány éves díja. Az Év Önkéntes Programja Díjat kaptuk meg az Önkéntes Központ Alapítványtól, illetve mi lettünk a legígéretesebb startup kategória győztese a Civil Díj 2016 program keretében. Őszintén megleptek ezek a díjak, bár ilyen elképesztő csapattal a hátam mögött valójában ezen nem is kéne csodálkoznom. Nagyon büszke vagyok rájuk.

Mi lenne az a kitűzött cél, amit a BBM hosszútávon elérhet?
A mi feladatunk, hogy a lehetőségeinkhez mérten segítsünk szerencsétlen embertársainkon, igyekezzünk feltámasztani emberi méltóságukat és a reményüket arra, hogy visszataláljanak a társadalomba. A társadalmat ugyanakkor arra ösztönözzük, hogy ebben a kezét nyújtsa feléjük. Ahogy említettem, a fő célunk, hogy egyre több fiatalt fertőzzünk meg a társadalmi felelősségvállalás szemléletével. Cselekvésre akarjuk bírni őket egy olyan súlyos probléma enyhítésére, ami a szemük előtt zajlik, mégis hajlamosak vakon elmenni mellette. A tapasztalat pedig az, hogy a mód, ahogyan a dolgunkat végezzük, ráébreszti őket arra, hogy másokon segíteni nemcsak jó, de igen menő dolog is egyben. Nem beszélve arról, hogy kötelességünk is, ha egy jobb világban akarunk élni. Persze a Maffia nem afféle ötéves tervben gondolkodik. Szerintem legalább harminc évnek kell eltelnie ahhoz, hogy szemlélet alapjaiban megváltozzon. Lehet siránkozni és másokra mutogatni, hogy miért is olyan ez a társadalom, amilyen. Csakhogy semmi sem biztosabb, mint a változatlanság, ha mi magunk nem teszünk ellene. Legalább ott, ahol lehet.

Vezető kép: Horváth Péter Gyula


Tetszett a cikk?
  •   
  •   
  •  
  •