Ma este mutatják be Tolsztoj Anna Karenináját a Pesti Színházban Roman Polák rendezésében. A címszerepben Bach Katát láthatjuk, akivel a darab próbája után beszélgettünk. A színésznő többek között arról mesélt a 061.hu-nak, miben rejlik Tolsztoj zsenialitása, és hogy mi volt az első reakciója, amikor Eszenyi Enikő felhívta, hogy övé a szerep.

MM – 061.hu

Lev Tolsztoj Anna Karenina című művét mutatja be a Vígszínház október 25-én, azaz ma este, a produkciót Roman Polák rendezésében a Pesti Színházban láthatja a közönség. A Tolsztoj remekművét színpadra állító Roman Polák a Szlovák Nemzeti Színház rendezője, alkotótársa Peter Canecky jelmeztervező, Jaroslav Valeka díszlettervező és Michal Novinski, akinek zenei világa a Vígszínház több előadásából is ismerős lehet már a közönségnek. A magyar szöveget Roman Polák és Daniel Majling adaptációja alapján Morcsányi Géza készítette.

A történet szerint Anna Karenina elbűvölő nő, megbecsült férje oldalán él, és imádattal szereti kisfiát. Harmonikusnak látszó házasságát váratlanul felborítja találkozása egy katonatiszttel, Vronszkijjal. Szenvedélyes szerelem szövődik közöttük, amely a végletekig felforgatja életüket.

Annát eredetileg a társulathoz frissen szerződött Petrik Andrea játszotta volna, ám kiderült, hogy a színésznő gyermeket vár, így Bach Kata ugrott be helyette. “Amikor felhívott Eszenyi Enikő, hogy enyém a szerep,  mondtam neki, hogy sajnos, most olyan helyen vagyok, ahol nem tudok sikítani, de nagyon örültem neki!” – mondja Bach Kata a “meglepetés szerepről”. A színésznő azt is elmondta, hogy a nyáron olvasta el Tolsztoj remekművét, és megnézte a műből 2012-ben készült filmadaptációt is, de sok elképzelése nem volt előzetesen a szerepről. “Általában nincs elképzelésem, a másfél-két hónapos próbafolyamat alatt alakul ki bennem, mi az, amit meg szeretnék csinálni a színpadon. Azt hiszem, sikerült egy olyan nőt megformálni, aki nem teljes mértékben elítélhető azért, mert elhagyja a családját. Mert szerintem a mai napig elítélik, ha egy nő lép ki a házasságából. Én azt szeretném bemutatni, hogy ezzel együtt lehet valaki tiszta minden döntésében, mert egy erősebb érzelmet, a szerelmet követi” – teszi hozzá a Vígszínház színésznője. Bach Kata szerint Budapesten kicsit máshogy gondolkodunk erről, de a vidéki tapasztalatai azt mutatják (a színésznő Dunapatajon nőtt fel – a szerk.), hogy azt a nőt, aki kilép a házasságából, egyszerűen kiveti magából a közösség, ellenben egy férfinek ugyanezt megbocsájtják.

Bach Katának nem ismeretlen a tolsztoji világ, két éve Natasát alakította a Háború és békében. Mint mondja, ennek a darabnak sokkal jobb a szövegkönyve, mint anno a Háború és békéé, több humor is van benne, sokkal jobban dramatizálható, több lehetőséget ad arra, hogy színpadra vigye az ember. “Szerintem Tolsztoj attól zseniális, hogy az ember elolvassa azt az ezer oldalt, vagy megnézi ezt az előadást, és ráismer a saját környezetében lévő emberek történeteire. Mindent éppen ugyanúgy ír le, ahogy az az életben van, se több, se kevesebb. Ezt az egyensúlyt nagyon nehéz lehet megtalálnia egy művészembernek, hogy valóban a háttérbe szoruljon, és azt mondja, én csak azt írom le, amit az életben láttam.”

Hogy az általa megformált Anna mennyiben egyezik meg Roman Polák Annájával, arról a színésznő azt mondta, inkább az a kérdés, hogy ők ketten tudnak-e találkozni a rendezővel, kialakul-e közöttük párbeszéd. “Amikor tolmácsolják a rendező instrukcióit, akkor még nehezebb a dolga egy színésznek, hiszen a tolmácsolás során átalakulhat, módosulhat a jelentés. Ez egyáltalán nem olyan, mint amikor két azonos nyelvű ember találkozik. De az összhang az elejétől fogva megvolt kettőnk között, sőt, mivel ő ezzel a darabbal már foglalkozott, volt már elképzelése róla, ellentétben velem, szerintem egy-két helyen meg is tudtam lepni, ha lehetek ilyen nagyképű” – mondja Bach Kata, utalva arra, hogy a rendező nyitott volt a színésznő ötleteire is.

Roman Polák korábban úgy nyilatkozott, olyan előadást szeretne a színpadra állítani, amely részben elszakad a realizmustól, bizonyos fokig stilizált, ahol minden mozdulatot, minden tekintetet, minden érzelmi kitörést a színészi játék tesz hitelessé. “Egy lecsupaszított, fehér térben vagyunk, és bár a jelmezeink szép, klasszikus kosztümök, de a hangsúly végig a színészi munkán van, tényleg minden a színészeken múlik. Roman Polák ebben hisz, ahogyan én is. Színházat bárhol, bármilyen körülmények között lehet csinálni, színészek kellenek hozzá, semmi más. Örülök, hogy erről ugyanúgy gondolkodunk” – teszi hozzá Bach Kata.

Az előadás ismertetője szerint az 1877-ben született mű nemcsak a 19. század végi Oroszország árnyalt társadalomrajza, hanem egy végzetes szerelmi történettel ötvözött családregény is, amely a Háború és béke után még tovább növelte Tolsztoj hírnevét, regénye világszerte ismert klasszikussá vált. Thomas Mann szerint ez a “világirodalom legnagyobb társadalmi regénye”. Alig 30 évvel megjelenése után, még a némafilm korszakában elkészült belőle az első filmváltozat, majd számos feldolgozás született. Már a 20. század elején bemutatták első színpadi adaptációját is, amelyet megannyi prózai-, zenés-, valamint balettelőadás követett.

Fotók: Dömölky Dániel/Vígszínház