A Radnóti Miklós-dedikálások és levelek összegyűjtőjeként is ismertségre szert tett Bíró-Balogh Tamás irodalomtörténész nem rég Kosztolányi Dezső fia, Kosztolányi Ádám írásait rendezte sajtó alá egy értő előszó és hasznos jegyzetek kíséretében, Keserű nevetés címmel.

AYHAN GÖKHAN – 061.hu 

Kosztolányi Dezső fiáról sokáig csak annyit lehetett tudni, hogy Ádámnak hívták, és pszichés zavarokkal küzdött. Bíró-Balogh Tamás kutakodása hoz némi változást: új fejezetet kaphat Kosztolányi Ádám halál utáni élete: az összegyűjtött írások megjelenése után joggal helyezhetjük el őt a műfordítóknak és kritikusoknak helyet szorító térben, írásai egytől-egyig meggyőznek arról, hogy nem elhanyagolható az apa árnyékából hellyel-közzel kilépett és a saját Kosztolányi-jelmezébe belebújni próbáló szerző életműve. Amikor Kosztolányi Dezső meghalt, Ádám mindössze huszonegy éves volt. Ha nem is futott be olyan tragikus életet, mint Karinthy Frigyes fia, a költő Gábor, életútjából kitetszik, hogy családi öröksége, Magyarország történelmi helyzete, egy-egy személyiségjegye inkább hátráltatta, mint segítette volna. A róla szóló, a könyv előszavában közzétett visszaemlékezések kivétel nélkül furcsa, de okos, meghökkentő, de tehetséges emberként említik, és veszteségként értékelik, hogy nehézségeket okozott neki a Kosztolányi névvel ráháruló teher.

Mostanáig Kosztolányi Ádám két versközléséről van tudomása az irodalomtörténetnek. Utóbbi a Ludas Matyiban jelent meg Csacsi-rímek á lá Kosztolányi címmel. „Ő volt köztük a jó gyerek,/A többiek meg trógerek.” Hogy fellelhetőek-e egyéb, hozzá köthető versek, a továbbiakban is nagy reménykedések tárgya marad. A fejezetekre osztott kötet Nyereség és veszteség című részében Kosztolányi Ádám lektori jelentései olvashatóak. (Kosztolányi 1938-tól 1946-ig dolgozott a Révai Kiadó lektoraként). Több meglátása helyesnek bizonyult, jó ízlése nem hagyta őt cserben, de az abszolút tévedhetetlenség még egy hozzá hasonló műveltségű és tehetségű embernek sem előjoga.  „Valószínű, hogy írásai megtalálják a maguk közönségrétegét, de nézetem szerint irodalmunknak nem nagy nyeresége.

Biztosan nem tudhatom, hogy Fekete István egyéb írásai milyen értékűek, de műve után nem tanácsolom, hogy kéziratot kérjünk tőle.” Írta Fekete István Zsellérek című, 1939 és 1944 között hét kiadást megért regényéről. Ez csak egy apró érdekesség a különben rettenetesen izgalmas és fontos kötetből. A Keserű nevetés mindenképp értékes részét képezik a szerző visszaemlékezései apjáról, valamint József Attiláról, de egy-egy aforizmája szintén jelzi, jelentős, összetett gondolkodású szerzővel állunk szemben. A másik Kosztolányi megismerése mindenképp izgalmakat és szellemi kalandokat tartogat.

Kosztolányi Ádám
Keserű nevetés
Összegyűjtött írások
Jaffa kiadó, 2018
315 oldal, 3490 Ft