“A mindennapiság különös kegyelem, a mindennapi éneklés is az volna” – O/A minikonferencia a zeneoktatás jelenéről, jövőjéről

Jobb ember-e az, aki zeneélvező? Hogyan hat a színpad a gyerekek személyiségfejlődésére? Mit tehetünk azért, hogy megismertessük és megszerettessük a gyerekekkel az operakultúrát? Mit jelent a dinamikus ének-zene tanulás? – többek között ezeket a témákat járták körül a Legyen a zene mindenkié címmel rendezett minikonferencia előadói, melyet a nemrég újranyitott Magyar Állami Operaházban tartottak hétfőn.

MM – 061.hu

Sokan sokféle választ adnak arra, hogy a zenepedagógia mely módszerei segíthetik a leginkább a zenei képességek fejlesztését, egyvalamiben azonban biztosan egyetértenek: a rendszeres zenei nevelés az egész személyiséget formálja. Kodály azt hirdette, hogy a zene lelki táplálék, semmi mással nem pótolható örömforrás, melynek birtokában jobb, harmonikusabb, fegyelmezettebb, teljesebb emberek leszünk.

A hazai iskolai zeneoktatás azonban hosszú évek óta több sebből vérzik, kutatások bizonyítják, hogy az ének-zene az egyik legelutasítottabb tantárgy az iskolákban. E komplex problémakörre szintén számos megoldási javaslat létezik, ám mindenekelőtt érdemes lenne a zenepedagógusoknak pontosan definiálni az iskolai zenei nevelés céljait és eszközeit. Az O/A minikonferencián elsősorban az élményközpontú pedagógia és a módszertani leleményesség fontosságára hívták fel a figyelmet.

A mindennapokban kell megkötni a zenei szövetségeket

“Több éve kezdtük el azt a közös gondolkodást, hogyan lehetne a mindennapi zenehallhatáson túl – ami sajnos szintén nem valósul meg – a mindennapi zenélést, éneklést megvalósítani az iskolákban. Nemcsak a testtel foglalkozni tehát, hanem a lélekkel is”

– mondta megnyitó beszédében Ókovács Szilveszter, a Magyar Állami Operaház főigazgatója, hozzátéve, mára sajnos elszakadt egymástól a prémium minőségű zenehallgatás és annak igénye, hogy mi is oda tartozzunk.

Ókovács szerint a mindennapokban kell megkeresni a kötődéseket, megkötni a zenei szövetségeket. A főigazgató arról is beszélt, hogy néhány évvel ezelőtt Kákay Istvánnal, a Magyar Állami Operaház képzési vezetőjével létrehoztak egy példatárat, azzal a céllal, hogy az bekerüljön az oktatási intézményekbe, így lehetőség legyen arra, hogy a gyerekek operai típusú példákon keresztül közelebb kerülhessenek a műfajhoz. Ókovács Szilveszter szerint ezzel, és más példatárak segítségével is nagyon érdekes, széles látókör, hangzókör is elérhetné a gyerekeket. Ezeknek a kidolgozása és az új kormányzat elé tárása most a feladat.

“Óriási erőket mozgósítunk, hogy a fiatalokat az operához szoktassuk”

Mit tesz az Operaház azért, hogy megismertesse és megszerettesse a gyermekekkel az operakultúrát? – tette fel a kérdést előadása elején Kákay István Bartók-Pásztory-díjas énekművész, a Magyar Állami Operaház képzési vezetője.

Mint rámutatott, az Operaház számos programmal igyekszik bevonzani a fiatalokat – erre szolgál az OperaKaland, a Lázár Ervin Program, a Csontváry Program, az Opera Nagykövet Program, az OperaKommandó, a Hangfolyam Tanfolyam tábor, és az OperAkadémia is. Ez utóbbi egy harmincórás akkreditált pedagógusképzés, amellyel közvetve szólítják meg a gyerekeket, hiszen olyan tudást és módszertant próbálnak adni a pedagógusok kezébe, amit aztán továbbadhatnak a gyerekeknek.

Az OperAkadémia pedagógus-továbbképzés sikere és a résztvevők egyértelmű visszajelzése alapján igény mutatkozott a továbbképzés kibővítésére/folytatására, amely OperAkadémia Plusz néven valósult meg. 

Mindkét továbbképzés azt a többletet nyújtja a résztvevők számára: az opera és a balett műfajának komplex bemutatását, megismertetését. 

Az Opera Nagykövet Program köznevelési kezdeményezés 2013-ban indult, nyolc szezon alatt már bejárta egész Magyarországot, és néhány határon túli településre is eljutott. A program célja, hogy egy új, kulturális értelemben szélesebb látókörű, operába járó nemzedéket neveljen, a gyermekeket, fiatalokat a saját közegükben megszólítva. Ebben a programban az Operaház már nyugdíjhoz közeledő művészei, énekesei, táncosai, hangszeres művészei látogatnak el az iskolákba, és tanórákon vagy tanórán kívüli foglalkozásokon, egyedileg egyeztetett időbeosztással és formában tartanak sokféle színes előadást. 

Az OperaKaland elnevezésű program az utóbbi évek legnagyobb szabású közművelődési-köznevelési kezdeményezése, amely a Magyar Állami Operaház szervezésében valósul meg. Mint azt Kákay István elmondta, a program 2013-ban indult a Hunyadi Lászlóval, 2019-ig futott, majd részben a Covid, részben a Lázár Ervin Program miatt abbamaradt, idén azonban újraindítják.  A program lényege, hogy minden tanévben/színházi évadban – két szakaszban – egy-egy előadás-szériát kínálnak a meghívott köznevelési intézmények számára, egyet az őszi, egyet a tavaszi időszakban. A meghívottak köre kiterjed Magyarország összes középiskolájára: gimnáziumokra, szakközépiskolákra és szakképző iskolákra egyaránt, a fenntartó típusától függetlenül. A célközönség a mindenkori kilencedik évfolyam.

2020-ban indult a Csontváry Program, az EMMI Kultúráért felelős Államtitkárságának felsőoktatási programja, melynek célja kulturális örökségünk azon értékeinek megismertetése a hallgatókkal különböző előadásokon és művészetpedagógiai foglalkozásokon való részvételi lehetőség biztosítása által. A hallgatóknak a félév során 5 tetszőleges foglalkozásra kell jelentkezniük (egy alkalommal a Szépművészeti Múzeumban vagy a Nemzeti Galériában; egy alkalommal a Fővárosi Nagycirkuszban; egy alkalommal Óbudai Danubia Zenekar koncertjén; egy alkalommal a Nemzeti Színházban és egy alkalommal Magyar Állami Operaházban), majd ezután egy kb. 5 oldalas beadandó dolgozatot készíteniük a  programsorozaton látottakról.

Az Erre varrj gombot! és a Festéktüsszentő foglalkozások az Eiffel Műhelyházban valósulnak meg. Előbbi  két nagy varroda, a kalapos, a parókás és a cipészműhely szakavatott kollégáinak segítségével olyan tanfolyamot szervez, amely minden műhely életébe betekintést ad, és közben egy-egy mesterfogásra meg is tanítja a benevező gyerekeket. A másik foglalkozáson pedig az Opera festőtermébe nyerhetnek bepillantást a gyerekek az Eiffel Műhelyházban. Itt készülnek a hatalmas operaházi, Erkel színházi és Bánffy termi színpadok díszletei, a díszletelemek festései. A programon az Opera festőművészei tanítgatják festeni a gyerekeket, ráadásul magában az Oláh Gusztáv festőteremben.

Az OperaKommandó program keretében a Magyar Állami Operaház művészei – egy rendező és három énekes – járják az ország településeit, és operarészleteket adnak elő.

A Hangfolyam Tanfolyam tábort pedig tavaly indították, ez az első olyan foglalkoztató tábor, amelyen egy hétig vendégül látnak gyerekeket – idén hatvanat – az Eiffel Műhelyházban. Mint azt Kákay István elmondta, ebben az egy hétben a gyerekek megismerkedhetnek az opera világával – a hangképzéssel, balettel, hangszerekkel. Gyakorlati foglalkozásokon vesznek részt az asztalos- és festőműhelyben, illetve a varrodában is. Kicsit belekóstolnak abba a rendkívül komplex folyamatba, amelynek eredményeképp megvalósul egy előadás. Délutánonként pedig egy darabból próbálnak részleteket, legutóbb Ránki György egyik gyerekoperájából tanultak meg nyolc részletet, majd a zárónapon elő is adták a szülőknek.

Énekóra mint a megszégyenülés terepe?

Nemes László Norbert, a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem professzora, a Zeneakadémia Kodály Intézetének igazgatója előadásában a zeneoktatás válságának tüneteiről, az alapok erodálódásának veszélyéről beszélt. Mint mondta, 10-15 évvel ezelőtti elemzések is kimutatták már, hogy az iskolai énekórákat a gyerekek sokszor nyűgként élik meg, rosszabb esetben ez a tanóra a megszégyenülés terepe számukra.

Rámutatott arra, a zeneoktatás központi eleme az élményszerű pedagógia, a módszertani leleményesség kellene, hogy legyen, a cél, Ádám Jenő gondolatát idézve, “a hangok között lélekre lelni”. Nemes szerint a kodályi zenepedagógiai koncepció lényege az értékátadás, oly módon, hogy az egyéni értékek kerüljenek a felszínre. Szerinte nem a tananyagnak, hanem a zenével való élményszerű találkozásnak kell a fókuszban lennie.

Meg kell találnunk az adott közösség dalát

Madarász Iván Kossuth-, Erkel-, és Bartók-Pásztory-díjas zeneszerző Mi a magyar dal? címmel tartott előadást, melyben az ének és a közösség relációit elemezve mutatott rá, ahhoz, hogy rátaláljunk arra, mit énekeljünk egy énekórán, mindenekelőtt meg kell találnunk, mi az adott közösség dala. Mindemellett érdekes gondolatokat fogalmazott meg a magyar népdalokról mint a zárt, paraszti életrend részeiről. Tanítható-e a népdal, avagy hogyan lehet ezt a morális és érzelmi elkötelezettséget a megváltozott életük részévé tenni? Erre a kérdésre kell megtalálnunk a választ.

Farnadi Tamara Artisjus-díjas énektanár a Kokas-pedagógián alapuló dinamikus ének-zene tanulás módszertanát, míg Szirányi Borbála, a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem és a Kodály Zenepedagógiai Intézet művésztanára az “Aktív zenetanulás énekléssel és mozgással” elnevezésű kutatás keretében kidolgozott 1. modellt mutatta be. Mindkét előadás az éneklés és a mozgás (előbbi spontán, utóbbi irányított) összekapcsolásán alapuló zeneoktatás előnyeit, pozitív hozadékait ismertette.

Pépes = populáris

Gyüdi Sándor, a Szegedi Szimfonikus Zenekar igazgatója, a Szegedi Nemzeti Színház volt főigazgatója előadásában legfontosabb célként azt fogalmazta meg, hogy az embernek legyen igénye az értékes zenére, és legyen olyan, aki ezt az igényt ki tudja szolgálni. Aki zeneélvező, az jobb ember – ezt az állítást alátámasztva Gyüdi kiemelte a zene pozitív élettani, lelki, szociális, pszichikai és nem utolsósorban társadalmi hatásait.

Azt a kérdést, milyen zenével érdemes kínálni a gyerekeket, egy szellemes példával válaszolta meg: a kisbabát nagyon nehéz a pépes ételről a darabosra átszoktatni. Megszokta, hogy előbbi könnyedén fogyasztható, utóbbit viszont meg kell rágni, ez tehát egy küzdelmesebb folyamat. Kínáljuk tehát olyan zenével – populárissal – a gyerekünket, amely könnyedén átmegy a szűrőjén, vagy érdemes bevezetni a kicsit nehezebben befogadható és emészthető zenei táplálékot is náluk? Azt hiszem, tudjuk a választ.