A mozizás közösségépítő élménye – Ráduly Györggyel, a Magyar Nemzeti Filmarchívum igazgatójával beszélgettünk

A Magyar Nemzeti Filmalap 2019. szeptember 4. és 11. között, immár harmadik alkalommal rendezi meg a Budapesti Klasszikus Film Maratont, a főváros nagyszabású nemzetközi filmfesztiválját. A  nyolc nap alatt mintegy 100 filmet láthat a közönség nagyvásznon, az Uránia Nemzeti Filmszínházban, a Budapesti Francia Intézetben valamint a Belvárosban több helyszínen, úgy mint a Toldi moziban, a Puskin moziban, és a Szent István téren. Ezúttal a restaurált magyar és európai filmekre, valamint a film és a zene közel 125 éves közös történetére fókuszáltak a szervezők. Budapestre érkezik az esemény keretében: Pierre Richard, Michael Nyman és Udo Kier is. Ráduly Györggyel a Magyar Nemzeti Filmarchívum igazgatójával beszélgettünk. 

PZL – 061.hu

Felmérhetetlenül nagy művelődéstörténeti jelentősége és dokumentumértéke van a 100 évvel ezelőtti EST-mellékletként elkészült filmhíradóknak. Ezek restaurálása is hatalmas szenzáció. Ehhez képest a képérzékeny világunkban mintha nem jönne át igazán, hogy ezek és még sok más restaurált mű milyen óriási dolog…
Amióta a Filmarchívum a Filmalap igazgatóságaként működik, a hosszútávú filmrestaurálási program végrehajtása és a filmmegőrzési körülmények fejlesztése mellett a restaurálás és az  újrakiadás kommunikálására is nagy hangsúlyt fektetünk, amelyet mi sikeresnek ítélünk. Szerintem még sosem jelent meg ennyi híradás a filmrestaurálásról! Maradjunk az elavultnak tartott műfajnál, a DVD-nél, amiből még mindig eladunk évi 20.000 darabot. Ez a magyar piacon egyáltalán nem számít kevésnek. Tavaly több mint húszmillió nézője volt az MTVA csatornáin a Filmarchívum által biztosított magyar filmeknek, ez is szép szám. Miközben azt gondolnánk, hogy a televízióban – ami talán már nem olyan népszerű médium a fiatalok körében, mint korábbi években – ekkora nézőszámot tudtunk produkálni! Amikor pedig a neten ingyenesen elérhetővé teszünk bizonyos filmeket, akkor több százezres nézőszámmal dicsekedhetünk rövid idő alatt. És azt se felejtsük el, hogy a nyilvános vetítéseken és a restaurált filmek moziban való forgalmazásával közel 60 ezer nézőt értünk el tavaly, valamint évente közel ugyanennyi nézője van a KönyvtárMozi programban vetített restaurált magyar filmeknek.

Akkor csak az én figyelmem kerülte el az, hogy a Pom Pom rajzfilmsorozatot restaurálták és kijött újra DVD-n… Kertész Mihály 1914-es szenzációs filmje az év egyik eseménye volt, és ehhez képest nem éreztem hogy mindenki erről beszélt volna…
Folyamatosan jelen vagyunk a sajtóban és a közösségi médiában is. Kertész Mihály azért nem a legjobb példa, mert bár Hollywood talán legjelentősebb rendezője volt a maga korában, viszont Magyarországon – a történelmi visszásságok miatt – nem kapta meg azt fényt, amit megérdemelt volna, de az, hogy előkerült a Kolozsvárott készült A tolonc című filmje évekkel ezelőtt, nagy visszhangot kapott Magyarországon és külföldön egyaránt. Amikor például az Est híradó anyagai között megtaláltunk és közzétettünk egy felvételt Ady Endre temetéséről, azt egy nap alatt 240.000-en nézték meg… Hasonlóan heves reakciókat váltott ki az a 100 éves filmhíradó, amelyben Krúdy Gyula tűnt fel. A Budapesti Film Maratont is kifejezetten nagy sajtóérdeklődés övezi, és tavaly 5 nap alatt mintegy 15.000 nézője volt…

Jellemzően honnan kerülnek elő ezek az elveszettnek gondolt tekercsek?
A filmtörténet hajnalától kezdve létezett a filmexport, így rengeteg magyar film került külföldön is forgalomba. Mivel nagyon kevés magyar film eredeti hordozója maradt fenn itthon az úgynevezett „nitro-korszakból” és még kevesebb a némafilmes korból, az egyetlen esélyünk, hogy külföldi gyűjteményekből kerülnek elő elveszettnek hitt magyar filmek. Ezért nagyon fontosak számunkra a nemzetközi filmarchívumi kapcsolatok. A második világháború pusztításai elől is sokszor próbáltak megóvni filmeket különböző módon…Volt például olyan Németországba menekített szállítmány is, amelynek az utolsó darabjai nemrég kerültek elő. Mindig is létezett a magángyűjtő fogalma, szóval, kis túlzással napi szinten kerülnek elő felvételek, amatőr tekercsektől a játékfilmekig. Számos nemzetközi példát tudnék felsorolni, hogy léteznek korábban egyáltalán nem ismert gyűjtemények, ilyen például a holland gyűjtő, Desmet többezres némafilmes kollekciója, amelyet az amszterdami filmarchívum dolgoz fel évek óta. Ebből került elő például Kertész Mihály Az utolsó hajnal című alkotása, és a Munkászubbony című elveszett film, amelyben Hegedűs Gyula is játszik. Utóbbit most restauráljuk, és jövőre be is mutatjuk, így Hegedűs Gyula nemcsak egy utcanév lesz sokak számára Újlipótvárosban, hanem egy hús-vér művész is. Ez az egyetlen fennmaradt alkotás, amelyen látható.

Amikor előkerül egy anyag, akkor azonnal nekiállnak a javításnak? Különböző szintje van restaurálásának illetve az állagmegóvásnak?
Mi képkockáról képkockára haladunk, először leszedjük a koszt, javítjuk a sérüléseket, stabilizáljuk a képet. A restaurátor ugyanolyan mestermunkát végez, mint festményrestaurátorok… Jó szem, ügyes kéz, szépérzék és archívumi szaktudás kell hozzá.

Milyen minőségi szintet kell megidézni a restaurálás során?
A restaurálásnak nincsenek lefektetett szabályai, ajánlásokat követ, viszont a szakmán belül létezik íratlan etikai kódex. Az eredeti művészi szándék és a mű eredeti műszaki paraméterei nem sérülhetnek, a képformátumot nem változtatjuk meg, nem vágjuk meg a filmet. A restauráláskor lehetőség szerint az eredeti operatőrrel dolgozunk, és megpróbáljuk azt a fény- és színvilágot visszahozni, amely az eredeti alkotói szándék volt. Mi helyreállítjuk filmet, képet és hangot javítunk, azaz restaurálunk. Amikor a Megáll az időt restauráltuk, Koltai Lajos végig jelen volt a film fényelésekor, az ő instrukcióit követte a fénymegadó, azaz a colorist. A nézők sokszor vetített, megkopott analóg kópiák emlékével élnek, hozzá is szoktak már a gyengébb minőséghez, a sercegéshez. Mi az eredeti film letisztított, helyreállított változatát készítjük el. Ha egy film monóban készült, mi monóban állítjuk helyre, az archiválási szempontok szerint. De ha újra moziba kerül, és felhatalmaznak minket az alkotók, akkor megpróbálunk sztereó hangzást előállítani.

Milyen a Magyar Nemzeti Filmarchívum technikai felszereltsége? Nyugaton jobbak a technikai eszközük, vagy mindenki ugyanazt használja?
A Filmalap kezdeményezésének köszönhetően abban az európai szinten is egyedülálló szerencsés helyzetben vagyunk, hogy egy intézményen, a Filmalapon belül működik a Filmarchívum és a Filmlabor. AFilmlaborban világszínvonalú technológia és több évtizedes tapasztalat áll rendelkezésre a restauráláshoz. Ne feledjük, hogy a Filmlabor több mint 50 éve a fotokémiai eljárások világszínvonalú szereplője és a digitális technológiában is az élvonalban tartják számon. Ennek az együttműködésnek köszönhetően valósítható meg  az ambiciózus restaurálási program, amelyet 2017-ben indított a Filmalap. Még mindig vannak, akik az analóg restaurálásra esküsznek, többek között Los Angelesben, az UCLA-n is és Amszterdamban is alkalmazzák ezeket az eljárásokat is. Az archívumi szemléletek eltérők lehetnek a digitális technológiával kapcsolatban, és minden kételynek van erős szakmai alapja. Sokak szerint a digitalizálás nem követendő példa, mert majd jön egy olyan technológia, amely minden információt feldolgoz, ami az eredeti celluloidon található – úgy, hogy megtartja az eredeti szalag texturáját is. Mindig az a kérdés, hogy a mentés és a közzététel érdekében mit tudunk tenni. Jelenleg a digitalizálásnál és a digitális képrestaurálásnál nem ismerünk hatékonyabbat. Természetesen mi is fontosnak tartjuk az eredeti filmszalagok minőségének megóvását, ezért tovább bővítettük a raktározási kapacitásunkat és fejlesztjük a technológiát. Vannak olyan szalagok, amelyek esetében azért kell gyorsan digitalizálni a művet, mert nem tudjuk, hogy az adott rossz minőségű szalag még hány évig játszható le. Az Édes Anna negatívjáról például már kezdett leválni az emulzió. Ha mi nem avatkozunk be, előfordulhat, hogy megsemmisül egy film. De alapvetően igyekszünk az eredeti hordozókat megőrizni a lehető leghosszabb ideig.

Előfordult-e olyan, mint a Nagyítás című film alapmotívumában, hogy egyszer csak kibomlik egy gyilkosság képe, azaz: olyan valakit sikerült azonosítani, aki addig még nem szerepelt mozgóképen…
A digitális technológia nagyon sok lehetőséget tartogat. A nagyítással rá lehet közelíteni emberekre, be lehet azonosítani arcokat. A munkatársaim így tudták beazonosítani IV. Károly magyar királlyá koronázásának ünnepségén készült felvételeken a teljes magyar arisztokráciát, a politikai elitet és olyan közismert figurákat is, mint például a Casablanca későbbi rendezőjét, Kertész Mihályt is, aki egészen közelről nézett bele a kamerába. De feltűnik a képen Vészi Margit festőművész, Molnár Ferenc felesége is. Ezekhez a beazonosításhoz az kell, hogy be tudjuk digitalizálni az adott képkockákat. A kollégáim Nemzeti Múzeum munkatársaival együtt szenzációs kutatómunkával végezték el.

Mi a helyzet a Magyar Televízióban rögzített tartalmakkal?
A Filmarchívum és a Magyar Televízió gyűjteménye európai szinten is jelentős. Az MTVA őrzi a televízió megszületése óta rögzített hatalmas mennyiségű tartalmat. A Filmarchívum őrzi az első Magyarországon forgatott filmfelvételektől kezdve mindazokat a filmeket, amelyek fennmaradtak. Ez több százezer filmtekercset jelent. Egy ekkora gyűjtemény feldolgozása és restaurálása önálló kapacitásokat kíván és sok időbe telik. Ezért említettem, hogy miért nyitott új korszakot Filmarchívumnak és a Filmlabornak a Filmalap struktúrájába való integrálása. „Házon belüli” filmdigitalizálás és restaurálás valósulhat meg egy filmtudományi és megőrző intézet egy szervezeten belüli fúziójával, ami addig sosem látott sebességre kapcsolta a filmek restaurálását.

Nem akarnak egy Netflix típusú tévés platformot létrehozni, hogy egy kis havidíj ellenében mindenki azt nézzen meg, amit akar?
Már nagy erőkkel dolgozunk ezen.

2019-es Film Maratonnál milyen koncepció szerint állították össze a programot?
Elsősorban szeretnénk a munkánk eredményét bemutatni a közönségnek. A Film Maratonon közel ötven magyar filmet vetítünk majd, ezek között túlnyomórészt nemrég restaurált filmek vannak. A fesztivál nyitófilmje Mészáros Márta Örökség című alkotása lesz. Az elmúlt 25 évben ezt a filmet nem lehetett itthon moziban látni, de tévében is nagyon ritkán. Gyönyörű minőségben fogjuk levetíteni szeptember 4-én az Urániában, ahol jelen lesz Mészáros Márta rendező és Ragály Elemér operatőr. A Film Maraton filmjeinek vezérfonala idén a film és a zene szoros kapcsolata, a noir filmektől a musicaleken át az underground alkotásokig. Láthatják majd a nézők többek között a Kopaszkutyát, az Eszkimó asszony fázikot, a Meteót és a Rock-térítőt is. A 89-es események előtt tiszteleg a „30 éve szabadon” című filmválogatás. A Film Maratonnak az egyik fő célja, hogy kedvet csináljon a nagy külföldi filmklasszikusok és a restaurált magyar filmek nagyvásznon való megnézéséhez, azaz közösségi moziélményt nyújtson. Minden évben meghívjuk az európai filmarchívumok és a nagy nemzetközi filmfesztiválok vezetőit is. Idén vendégünk lesz a cannes-i fesztivál klasszikus szekciójának az igazgatója, míg tavaly a Berlinale klasszikus szekciójának az igazgatóját láttuk vendégül. Jankovics Marcell Fehérlófia című animációját egy amerikai céggel közösen újítottuk fel, most volt a premierje montreáli filmfesztiválon, mielőtt  Kanadában és az Egyesült Államokban is újra mozikba kerül. Itthon, a Maratonon szeptember 5-én, a Bazilika előtti óriásvásznon lesz látható e csodálatos film restaurált verziója. Reméljük, nagy élmény lesz a Szent István téren, a csillagok alatt, több mint ezer nézővel együtt mozizni. Fantasztikus erővel mutatja meg a mozizás közösségépítő élményét.