A nyolcvanas évek közepe sosem múlt el, erre olyan bizonyítékaink vannak, mint a Paramore After Laughter című lemeze, és a hasonló zenei térben mozgó The New Pornographers Whiteout Conditions című power pop látomása.

PZL – 061.hu

Persze, ilyenkor hajlana az egyszeri recenzens arra, hogy kapásból feltegye a kérdést, hogy melyik lemez a jobb, ha már a két csapat ugyanabban a versenyszámban (new wave alapú, a diszkóval és a power-poppal kacérkodó tánczene), de hadd rágják le a szivárvány minden színében pompázó körmüket a rádióbarát cool pop rajongói, mert a kérdés eldöntése korántsem egyszerű.

 A Paramore a pop-punkból elhagyta a punkot, maradt a pop, de valljuk be: Hayley Williamsnek, nemcsak a szőke haj áll jól, de a power-popos, ún. minőségi tánczene is, Sőt, sokkal előnyösebb ez nekik, mint a kissé műmájer punkos attitűd. Valójában most találtak el önmagukhoz: cool tánczenét szolgálnak fel a nyolcvanas évek nagy svédasztaláról, ahonnan vettek némi előételt a Taslking Headstől, míg aztán eljutottak a Cindy Laumper koktélig.

 

Az nevet, aki utoljára nevet: az After Laughter valójában egy szexi mintavétel a nyolcvanas évek közepi amerikai popzenéből, afféle időutazás, olyan helyes kis slágerekkel, mint a Hard Times és a Told You So. Nem a Paramore az egyetlen zenekar, amelyik a pop felé vett egy elég éles kanyart, ott volt előttük az Offspring, a Linkin Park vagy éppen a The Killers, de egyik zenekarral sem olyan önazonos a power-pop, mint a Paramore-ral. A Hayley Williams vezette trióvá apadt csapat hosszú űrutazásuk után megérkezett egy diszkó gömbre emlékeztető bolygóra.

Az 1997-ben alakult vancouveri The New Pornographers a Paramore-nál lényegesen dinamikusabb, teltebb, és intellektuálisabb zenével örvendeztette meg azokat, akik számára a retró még mindig a progresszió szinonimája. Ha nem lennének húsz éve a pályán nyilván mindenki elájulna tőlük, hogy milyen helyesek és szexik, milyen okosan felépített konstrukció is a Whiteout Conditions, és hát igen, már nem olyan fiatalok, de annál sármosabbak, és az is biztos, hogy power popot ilyen szellemesen, ennyire kreatívan nem játszik rajtuk kívül most senki. Az album afféle örömzene, amit maguknak készítettek, a maguk szórakoztatására, viszont mindenki jól járt ezzel a lemezzel, főleg a közönség.

Csak a derű óráit számolják, minden hangból árad az energia, a kreativitás, a The New Pornographers maga a szórakoztató, eszményi popzene, és hogy növeljük a tétet, a lemez talán még jobb, mint a korábbi, Brill Bruisers című csúcsmű. A zenekar a power-pop Arcade Fire-je, amivel nem mondtunk semmit, és hülység is, viszont Whiteout Conditions, töltelékszámok nélkül, magától értetődő módon sorolja fel, hogy mi az, amiért még mindig szeretni lehet a popot, és ez a pornópop annyira jó, hogy senkinek nem kell megjátszania magát, az is élvezi, aki csinálja.

Paramore
After Laughter
Warner
12 szám 45 perc

The New Pormographers
Whiteout Conditions
Universal
11 szám 50 perc

Képek: Warner, Universal