“A nagy partyláz rég elcsitult, de a partykultúra nem tűnt el, csak ez a műfaj is megtalálta a maga helyét” -Szalay Péterrel,a Colorstar vezetőjével beszélgettünk

 

PZL –061.hu

 

Az a kezdeti forradalmi hangulat, a nagy party láz valóban rég elcsitult, de a partykultúra nem tűnt el, csak ez a műfaj is megtalálta a maga helyét, és betagozódott a popkultúrába a többi közé. Úgy, ahogy a kezdetekkor működött, amikor egyfajta zenei és életmódbeli forradalmat is jelentett sokak számára, már szerintem nem fog visszatérni, mivel erősen kötődött ahhoz a korszellemhez is, ami a kilencvenes évek – végét, a kétezres évek elejét jellemezte. Egyfajta pozitivista, neohippi életérzés uralta azokat az éveket, ha külsőségeiben nem is annyira, de a feelinget tekintve mintha a hatvanas évek éledtek volna újra a party kultúra keretei között. A politikában is ez volt a multikulturalizmus talán legsikeresebb korszaka. Ma viszont eléggé más a közhangulat, és nem is tűnik úgy, hogy egyhamar abba az irányba változzon. 

 

Mi talán az átlagnál körülményesebb zenekar vagyunk ebből a szempontból, általában nehezen engedjük ki a kezeink közül a dolgokat. Most viszont egy olyan korszakon vagyunk túl, amikor túl sok minden történt egyszerre: miközben az új albumon dolgoztunk, ezzel párhuzamosan készültünk a Heavenicetrip januári MÜPA – s előadására, és kellett menedzselni az album újrakeverését is. Ezért most személyesen nem vettünk részt a munka folyamatban, hanem alapvetően a remastert végző Tanka Istvánra, és a kiadó Rupaszov Tamásra bíztuk az új sound kialakítását, akik nagyon gondos munkát végeztek, végig egyeztetve velünk.

 

Szerettük, és a mai napig is bírjuk a partikat, fellépőként és közönségként is. Jó visszaemlékezni az olyan, talán már legendásnak mondható helyszínekre, mint a Frankhegy, az FMK, vagy a régi West – Balkán, még a Kopaszi – gáton… Ha jól emlékszem, még talán az első Ozora fesztiválon is ott voltunk, ahol akkoriban persze még teljesen más körülmények voltak. A közönség mindig vette a lapot, pláne, hogy ilyenkor mi is még inkább “party – kompatibilis” műsort próbáltunk összerakni, külön figyelve a sorrendre, a tempókra… A visszajelzések alapján azt tapasztaltuk, hogy aki csak úgy odatévedt, mondjuk, egy másik színpad elől, általában az is ott maradt. Sok új rajongót sikerült így szerezni… A koncertkezdésekkel volt csak néha probléma, régebben sokszor előfordult, hogy a hajnali órákban sikerült színpadra kerülni, ma már talán szerencsére jobb a helyzet.

 

Persze, teljesen más viszonyok uralkodtak. Amikor kezdtünk, a kilencvenes évek végén, rengeteget bénáztunk a technikával, egy ideig például konkrétan egy őskori PC – vel, egy asztali géppel léptünk fel, ami elég sokszor lefagyott koncert közben. Aztán próbálkoztunk cd – játszóval, ami meg ugrott…szóval egészen röhejes szituációkat éltünk meg, amiken szerencsére már csak mulatunk, annak idején viszont elég kínosak tudtak lenni. Hatalmas ugrás volt, amikor sikerült megtalálni a sampler – keyboard funkcióra a megfelelő embert a megfelelő kütyükkel 2002 körül, Szinovszki Márton, majd az őt váltó Máté Szabolcs személyében. Hasonlóképp, a gitár, és az énekeffektekkel is átmentünk pár fázison, amíg eljutottunk a mai állapotokig, Andrással ma már mindketten programozható multieffekteket használunk, dalonként saját beállításokkal. Viszont  is igaz, hogy azoknak a régi dolgoknak, mint az első vocoder, vagy a kezdésnél használt Yamaha dobgép, abszolút megvolt a maga karaktere, a sajátos soundja, ami meghatározó tudott lenni az első albumon.

 

Ez több tényezőtől is függhet, többek között  a műfajtól, az adott zenekar karakterétől, vagy a koncerthelyszínek adottságaitól. Dalközpontú, populárisabb előadók esetében, ahol sokkal inkább számít a frontember, illetve az  image, inkább gondolható adható plusznak, de nagyobb, rangosabb helyszíneken szerintem ma már minden előadó esetében elvárás a show, a látvány, már csak a méretek miatt is. Mi a kezdetektől fogva sokkal inkább a vetítésre, a koncert összhatására szerettünk volna építeni inkább, mint a zenekari image – re. Az általunk ideálisnak gondolt Colorstar fellépések azt a szintet hoznák vizuálisan, amit például a januári MÜPA fellépésen, illetve régebben néhány kivételesebb alkalommal (PECSA szülinap, A38 lemezbemutatók) sikerült produkálni. Minden klub és fesztivál fellépésen egyelőre nincs lehetőségünk mindig ezt a színvonalat biztosítani, viszont dolgozunk rajta, hosszú távon ez lenne a cél.

 

A dalok szerkezetéhez nem nyúltunk, viszont a hangzásukat tekintve kissé megújítottuk őket, főleg egyes szintetizátor és dobgép sávokat tekintve, amikből nincsenek is már meg az eredetiek. Január tizenhatodikán már volt is egy nagy sikerű, telt házas koncert a MÜPA – ban, amit a nagy érdeklődésre való tekintettel március másodikán a Dürer – kertben megismétlünk, kiegészítve a legújabb albumunk ugyancsak teljes előadásával, 1998 vs 2018 címmel.

 

Elsősorban talán pont annak a korszellemnek a megváltozása, amit említettem, mint minden kulturális, eszmei stb. áramlatnak, ennek is megvolt a maga felfutási ideje. Aztán a politikában jött az ellenhatás, a konzervatív térhódítás, az alt – right, és a zenében is az újabb generációk, akik már ebben a közegben eszméltek, és nem jelentettek számukra akkora revelációt a partyk végtelenített dj mixei, a folyamatzenei hozzáállás. Éppoly szívesen fedezték fel és vitték tovább a hagyományos, dalos – szöveges pop – rock tradíciót, és teremtették meg a saját sztárjaikat is ebben a műfajban. Teljesen természetes folyamatok ezek amúgy, a popzene kezdetei, az ötvenes évek óta pontosan ugyanazok a folyamatok játszódtak le az egymást követő trendekkel, azzal a különbséggel, hogy a party kultúra egyáltalán nem tűnt úgy el a süllyesztőben, ahogy annak idején egész műfajok mentek ki a divatból, váltak cikivé hosszú időre. A hőskorszak valóban elmúlt, de az elektronikus zene él és virul, ma is megvannak az aktuális mainstream és undeground sztárjai, fesztiváljai, befogadó közege.  

 

Persze, többször felvetődött, gondolkodtunk azon is, milyen jó lenne adott esetben egy Másfél – Korai – colorStar koncert, de ehhez egyelőre nem adottak a feltételek.A Másfél például régóta nem koncertezik. A Korai Öröm is elég ritkán, inkább a mellékprojektnek indult, és abból lassan már inkább főzenekarrá váló Korai Trancemission, velük volt is közös fellépésünk. De amint úgy adódik, hogy létre jöhet egy ilyen nagyobb szabású rendezvény rajtunk nem fog múlni!

Régebben tényleg jellemzőbb volt, hogy rendhagyó helyszíneken, rendhagyó módon szerveztek bulikat. Ilyen volt pl. a Fővárosi Nagycirkusz, vagy a Cinetrip… Ma már ez valamiért nem annyira működik. Az utóbbi években így mi is leginkább az ismert klubokban, fesztiválokon fordultunk meg, különlegesebb helyszíneknek az underground party – szcéna fesztiváljai bizonyultak (Ozora,Sun fest, stb.). A legkülönlegesebb helyszín talán a székesfehérvári Bory – Vár volt a maga elvarázsolt kastély hangulatával.

 

Igen, gondolkodunk rajta, de valóban, ezt nagyban befolyásolja majd a Heavenicetrip vinyl fogadtatása. A mostani, digitális korszakban nem árt eleve átgondolni minden egyes fizikai hanghordozó megjelentetését, viszont az élményt tekintve még mindig sokkal izgalmasabbnak tűnik egy szépen kivitelezett bakelit lemezt kézbe venni, mint digitálisan letölteni valamit.