Tetszett a cikk?
  •   
  •   
  •  
  •  

Telt házas vetítésen mutatkozott be hétfőn a 75. velencei filmfesztivál versenyprogramjában az Oscar-díjas Nemes Jeles László Napszállta című új filmje. A producer szerint az első világháború előtti utolsó békeévben Budapesten játszódó alkotás kirobbanó sikert aratott, bár ezt nem mindenki látta így. A külföldi kritikusok mindenesetre méltatták a filmet.

MTI, 061.hu

A film világpremierjét a közönség felállva ünnepelte, Havas Ágnes, a Magyar Nemzeti Filmalap igazgatója szerint a nézők a sorok között ülő Nemes Jeles László rendező és a többi stábtag felé fordulva tapsoltak. Sipos Gábor, a film Velencében tartózkodó producere is arról számolt be, hogy a bemutató után euforikus volt a hangulat. A producer felidézte, hogy a számos díjat, köztük az Oscart is elnyert Saul fia után hatalmas érdeklődés övezte Nemes Jeles László új filmjét. Érdekes, hogy a 444.hu azonban némiképp másként látta a film fogadtatását.

“Nemes Jeles László három évig fürödhetett a filmes társadalom bálványozásában, de hiába kapta meg a Filmalap történetének második legnagyobb támogatását (1,59 milliárd forint), Cannes-nak nem kellett az elkészült film, Velencében pedig ugyan az első sajtóvetítés elején még az egész teremben hatalmas ováció kísérte a neve felbukkanását, a film végén legfeljebb 10-15 másodpercig tapsolt a teremben maradt közönség egy része” – írja beszámolójában a portál.

Nemes Jeles László a bemutató előtt tartott sajtótájékoztatón elmondta, miután a Saul fiát elkészítette, vissza akart menni az időben, hogy megértse azt a rejtélyt, amely néhány év alatt zajlott a 20. század kezdetén: “hogyan válik önpusztítóvá egy kifinomult társadalom, hogyan jut el a fejlődés korszakától és a technológiába vetett hittől az ipari gyilkosságig”. Az első világháború előtt játszódó film terve már a Saul fia készítése közben felmerült. Havas Ágnes szerint “végig feszült figyelem kísérte a filmet”. Mint mondta, a 35 mm-es filmre forgatott alkotás olyan komplex művészi munka, amely Nemes Jeles nevét “a legnagyobbakkal egy szintre emeli”. A Napszállta szerinte egészen különleges műként vonul be a magyar kultúrtörténetbe, filmtörténetbe és immár a világ filmtörténetébe is. “Ez egy nagyon szép második film, amely szeptember végén a magyar nézőkhöz is eljut a mozikba” – fogalmazott. Elmondta, nagyon szép pillanat volt, hogy 24 évvel Enyedi Ildikó Bűvös vadász című filmje után ismét egy magyar film hódíthatja meg ezt a fesztivált is, amelynek igazán erős a versenyprogramja, hiszen olyan rendezők filmjeit mutatják be, mint Alfonso Cuarón, a Coen testvérek, Jacques Audiard vagy Olivier Assayas.

A Napszálltáról az első nemzetközi filmkritikák is kedvezően számoltak be. A The Guardian kritikusa, aki öt csillagból négyet adott a “magával ragadó” filmnek, arról írt, hogy “az első világháború előestéjén, Budapesten játszódó film rendkívül titokzatos, sőt sok szempontból bizarr alkotás. Nemes a Saul fiában is látott hosszú beállításokkal, az Íriszt alakító főszereplő, Jakab Juli arcát követő közeli képekkel, és homályos fókusszal forgatta a filmet, ami csak alkalmanként engedi betörni a lányt körülvevő valóságot”. A szerző a filmet Joseph Conrad A titkos ügynök és T. S. Eliot A kopár föld című költeményéhez hasonlította. “Írisz és Nemes kamerája úgy halad végig a városon és a drámán, mintha az egész egy álom lenne, a gyönyörű helyszínek és az ünnepi jólét külsőségei mögött valami sötét, fetisiszta és őrült húzódik meg: a zsarnokság és a háború előérzete”.

Az IndieWire “a magyarok mesteri új filmjeként” mutatja be a Napszálltát, amelyben a szerző szerint Jakab Juli lenyűgöző alakítást nyújt. A rendezőt nagy tehetségként méltatja, aki immár második filmjével is bizonyított és ugyanolyan magasra tette a mércét.

Az író úgy véli, Nemes munkájában felsejlik mentora, Tarr művészete, de közben egy “teljesen egyedi, saját filmes hangon szólal meg, amely az idők folyamán még hangosabb és kiválóbb lehet majd”. A kamera gyakran közelít rá teljesen Jakab Juli arcára, akárcsak Rőhrig Géza arcára a Saul fiában. A közelik azonban a film hasznára válnak: Jakabnak ugyanis a némafilmkorszak sztárjaihoz hasonlóan rabul ejtő tekintete van. “Minél jobban behúz minket Erdély Mátyás kamerája Írisz világába, annál jobban akarunk ott maradni, a fenyegető veszély ellenére” – írja az IndieWire cikke.

A ScreenDaily kritikája felhívja rá a figyelmet, hogy Nemes Jeles László filmje nem könnyen emészthető alkotás, olyan, mintha David Lynch Mulholland Drive-ja találkozna Joseph Roth Radetzky-indulójával egy kafkai pokolban. “Iskolások nemzedékei magolták a leckét az első világháború kitörésének okairól. Nemes azonban most arról beszél ebben az álomszerű történelmi filmben, hogy az egész mégsem volt olyan egyszerű” – mutat rá a szerző.

“Nemes új filmje, amely az első világháború előtti Budapesten játszódik, szimbolikus eposz, amelyben egy fiatal nő tanúja lesz egy civilizáció pusztulásának” – fogalmaz a The Hollywood Reporter írója, aki megjegyzi, hogy a csaknem két és fél órás alkotás teljes figyelmet követel a nézőtől, ami egyesek számára fárasztó és frusztráló lehet. A szakíró ugyanakkor lenyűgöző filmalkotásként méltatja, amely szerinte a hatvanas évek merész magyar filmjeire emlékeztet, és megjegyzi, hogy Stanley Kubrick szelleme is kísért a filmben.

A frusztráció szó a 444 újságírójában is megfogalmazódott a filmmel kapcsolatban. “A Napszállta tulajdonképpen nem más, mint egy kétségtelenül gyönyörű, de végtelenül frusztráló filmélmény. Előbbiről nagyrészt a Saul fia precíz, maximalista stábja gondoskodik, a frusztráltság viszont a történetből fakad. Nemes Jeles klasszikus filmekből táplálkozó stílusa miatt (a Napszállta fő inspirációjának F.W. Murnau 1927-es Virradatát jelölte meg) a színészvezetés is alapjaiban különbözik a modern filmek többségétől, viszont mesterkéltnek hat. A párbeszédek minőségét szintén kifogásolták: “amíg a Saul fiánál a koncentrációs tábor káoszába kapaszkodhattak, addig a Napszálltában nincs mentség, a filmszerű félmondatokból és válasz nélkül maradó visszakérdezésekből álló dialógusok esetében még a kor hűvös modorosságával sem lehet takarózni” – írja a 444.

Velence után a Torontói és a Londoni Filmfesztivál is műsorára tűzi a filmet, a forgalmazási jogait már 70 ország megvásárolta, Amerikában és Ausztráliában a Sony Pictures Classics forgalmazza. A magyar mozik szeptember 27-től vetítik , de előtte még a miskolci Cinefesten és az országban több premier előtti vetítésen is meg lehet nézni.

 

 


Tetszett a cikk?
  •   
  •   
  •  
  •