A kreatív energiák sosem hagyták nyugodni, a karantén ideje alatt sem, ezért történeteket kezdett írni Dave’s true stories néven elindított Instagram-oldalára. Az írásai rövid időn belül óriási népszerűségre tettek szert, ő pedig úgy döntött, összeszed a sztorikból egy könyvre valót. A Nirvana egykori dobosa, a Foo Fighters énekes-gitárosa, Dave Grohl önéletrajza – amely Pritz Péter értő fordításában már magyarul is olvasható – a rocksztárságig vezető út legfontosabb állomásait veszi végig, s habár Dave sztorija önmagában is izgalmas, igazán élményszerűvé a szerző megkapó őszintesége teszi a könyvet, az, hogy bátran felvállalja félelmeit, szorongásait, fájdalmait, mindezt önanalizálás nélkül. A legjobb fej rocksztár címet számtalanszor bezsebelt Grohl ezúttal sem hibázott: laza, vicces, és nagyon olvasmányos könyvet dobott össze.

MM – 061.hu

“Ki a fene hinne abban, hogy egy gimnáziumot félbe hagyó, későbbi punk rock dobos ír egy könyvet a bundás virsliről meg a Motörheadről, és abból valami jó fog kisülni?” – írja a kötet végén Dave Grohl, rámutatva, nagy fába vágta a fejszéjét, amikor belefogott a könyv írásába, a Covid miatti karantén viszont jó alkalom volt arra, hogy elmélyüljön, összegezzen, és kiválogassa életének meghatározó történeteit.

Dave Grohl nemzetközi hírnevét a Nirvana dobosaként alapozta meg, aki az együttes áttörést hozó, 1991-ben megjelent Nevermind című albumától játszott a zenekarban. Kurt Cobain tragikus halála után, 1994-ben alapította meg a Foo Fighterst, ahol már gitáros-énekesként állt a csapat élére. Együttese a rockzene igazi nagyágyúja lett, számos elismerése és díja közül eddig tizenötször nyerte el a Grammy-díjat. 2013-tól filmrendezőként és producerként is dolgozik – tevékenységéért kétszer kapta meg az Emmy-díjat. Feleségével és három lányával Los Angelesben él.

A 99 centes benzinkúti bundás virsli valóban emblematikus pontja a kötetnek, egészen elképesztő sztori fűződik hozzá: 1990-ben, amikor már minden komolyabb lemezkiadó a Nirvanának udvarolva licitált egymásra, az akkoriban együtt lakó Kurt Cobain és Dave Grohl gyakorlatilag éhezett, és totális nyomorban élt. Egy 1914 körül épült, durván lepukkant ház hátsó részében laktak hárman. Dave, Kurt, és Kurt teknőse.

“Akkoriban rájöttem, hogyan lehet életben maradni naponta három bundás virslin, amit az utca túloldalán álló Ampm benzinkútnál adtak összesen 99 centért. Az volt a trükkje, hogy egyet megettem reggelire (délben), a másik kettőt pedig tartalékoltam a próba utáni, késői vacsorára. Ez elég volt nekem, amíg ismét el nem kezdett korogni a gyomrom, és kénytelen voltam szégyenkezve visszatérni a vegyesbolt foszforeszkáló fényébe egy újabb, gyűrött egydollárossal a kezemben. (A mai napig kiráz a hideg egy hegyes fapálcára húzott, megviselt virsli látványától.) Ez maga a vegytiszta túlélés volt, éppen csak elég ahhoz, hogy működésben tartsa huszonegy éves szervezetemet, bár sajnálatos módon hasznos tápanyagot nem tartalmazott.”

Aztán jött az életmentő 400 dolláros előleg, messze a legnagyobb összeg, amit Dave addigi életében látott, amit persze jó punk módjára eltapsolt hülyeségekre.

A könyv számba veszi Grohl zenei origóit gyerekkorától kezdve, egy, a zenei iránt igen korán elkötelezett kissrác vívódásait mutatja be, aki nem akar csalódást okozni pedagógus édesanyjának és vaskalapos édesapjának, de hamar evidenssé válik, Dave menthetetlen, megszállott, semmi más nem érdekli, csak a zene. Megtudhatjuk, hogyan került be a Scream zenekarba, hogyan sikerült Iggy Pop mögött dobolnia, és természetesen a Nirvanában töltött rövid, ám annál tartalmasabb éveiről is olvashatunk.

Új, eddig ismeretlen perspektívából láttatja a könyv a Kurt Cobain és Dave Grohl közötti rövid, mindössze három és fél évig tartó kapcsolatot. Azt, hogy milyen sokat jelentett neki a 27 évesen eltávozó grunge-legenda, a következő sorok jól szemléltetik:

“Kurt sokkal több volt számomra egy névnél: barát volt, apa volt, és fiú is, művész, emberi lény, és idővel a mindenségünk központja lett, az a pont, ami körül forgott az egész világunk, de mindenekelőtt, egy fiatal férfi volt, és még nagyon sok minden várt volna rá az életben. Nagyon sok minden várt RÁNK az életben.”

Cobain halála előtt egy hónappal túladagolta magát egy római hotelszobában. Ekkor Dave-et felhívták telefonon, és csak annyit mondtak neki: “Elment, Dave.” Grohl, mint írja, arcát a kezeibe temetve zokogott, soha nem tapasztalt mélységű szomorúság lett úrrá rajta, nem tudott beszélni, nem tudott állni, nem tudott lélegezni. Pár perc múlva ismét csörgött a telefonja: “Várj, nem halt meg, még életben van…”, hangzott el. Grohl lebénult, összezavarodott, teljes érzelmi instabilitásba került. Aztán egy hónappal később ismét csörgött a telefon. Elment. Meghalt Kurt. Ekkor már nem volt második telefon.

A dobos egészen közel engedi magához az olvasót, mikor beavatja gyászfolyamatába. Nem tudta elsírni magát, nem tudta, mit érezzen. Megrekedt benne a fájdalom, elzárta az egy hónappal azelőtti trauma, rávilágít, hogy ez örökre megváltoztatta benne a gyászfolyamat megélését. Grohl, akiről eddig csak annyit tudtunk-láttunk, hogy mindig extrán jófej a rajongóival, és minden koncertet tisztességesen lenyom (akár törött lábbal is), most lelke legmélyebb rétegeihez vezeti az olvasót.

A történetmondó elolvasásához nem kell Foo Fighters vagy Dave Grohl-rajongónak lenni, inspiráló és jó szöveg, amelyben a nagy rock and roll sztorik mellett meglátható az rocksztár mögötti ember, a zenész, aki pillanatokat gyűjt, akinek az emlékeit nem egy íz, egy kép vagy egy illat hívja elő, hanem hangok.

Dave Grohl: A történetmondó – Emlékek életről és zenéről
Fordította: Pritz Péter
Helikon Kiadó, 2022
328 oldal