Tetszett a cikk?
  •   
  •   
  •  
  •  

A hatalmas kőfejek, amelyek a távoli Húsvét-szigeten elszórva találhatunk, még érdekesebb múltat rejthetnek kőgyomrukban, mint ezt ma tudjuk. A nagy kőfejek kőtestekhez kapcsolódnak, amelyek a föld gyomrában maradnak a szem elől rejtve, méterekkel a felszín alatt.

nullahategy

767276-easter-island-statue-projectA Rano Rarakuban folytatott ásatás, amelyet a Húsvét szigeten folytatnak, új fényt vet egy olyan felfedezésre, amelyet már évtizedek óta elfelejtettünk. Az 1919-es képeken, amelyeket az első felfedezők fényképeztek a Mana expedíció keretében, azt árulták el, hogy számos szobor teljes méretű volt, vagyis volt teste.

A felfedezést megerősítette 1955-ben a Thor Heyerdahl által vezetett Norvég Régészeti Expedíció is, amelye szintén kiásott egy szobrot. Azonban az eltelt évtizedekben a régészeti felfedezéseket az európai könyvtárak mélyén ellepte a por, és bár a nyugat-európai régészettudomány továbbra is birtokában volt a tudásnak, a turisták nem. A sziget turizmusa a 90’es években lendült fel, amikor Santiago és Tahiti között repülőjárat indult, és ez érinti a Húsvét szigetet is. Ma helyi régészek kezdtek dolgozni, hogy fellebbentsék a fátylat a titokzatos szigetük múltjáról.

Az UCLA régészeti vezetője, Jo Anne Van Tilburg, aki a Húsvét Sziget Szobor Projekt (Easter Island Statue Project, EISP)  igazgatója a napokban két darab hét méter magas teljes méretű szobrot ásott ki, amelyek becsült súlya megközelíti a húsz tonnát. Bárkinek, aki ezek mellett a hatalmas imponáló méretű kőfejek mellett állt, vagy bámulattal gondolta végig, hogy a primitív társadalom emberei hogyan tudták több kilométerre a kőfejtőktől elszállítani a kifaragott hatalmas szobrokat, ez egy hatalmas felfedezés.

1990 óta az EISP egy nagy régészeti feltárásra vállalkozott a Húsvét szigeten, amely azt célozta, hogy egy, a teljes szigetet felölelő tudástárat állítson fel, minden szoborról. „Rendkívül fontos, hogy jó feljegyzéseink legyenek a kőszobrokról” – mondta Jo Anne Van Tilburg. „Ahogy kinéznek, merre voltak megtalálhatóak, és hogyan kapcsolódnak ahhoz a területhez, ahol megtalálták őket. Az is rendkívül fontos, hogy egy katalógus álljon rendelkezésre a szobrokról, mint műtárgyakról, hogy a jövő generációi számára megőrizhessük” – nyilatkozta az igazgató.

Az elmúlt évtizedekben Jared Diamond régész és társai feltárták, hogy a Húsvét sziget- amelyet a Holland felfedező Jacob Roggeveen 1722-ben Húsvét vasárnapján fedezett fel – egy rendkívüli intő jel lehet a túlnépesedés és a környezetterhelés veszélyei miatt. Számos érdekesség már az első expedíció alatt is kiderült. A MANA expedíciót 1919-ben Katherine Routledge vezette. “Sajnos azonban az ásatásokat rendkívül szegényesen dokumentálta, amikor egyáltalán dokumentálta” – tette hozzá Van Tilburg. “Ennélfogva a munkája meglehetősen kérdéses, és sok kérdést tisztázni kell” –mondta.

A sok kérdés egyike, hogy milyen módokon mozgatták a szigetlakók ezeket a kőszörnyetegeket? “Természetesen nem gyalogoltak velük a vállukon a kihívásokat rejtő talajon mérföldeket, ahogy néhányan állítják. Sokkal valószínűbb, hogy a különböző méretű és alakzatokat  felöltő kőszobrokat számos praktikával fektetett pozícióban szállították” – mondta Tilburg. Valójában, a sziget teljes akkori lakossága (kb. 7000 fő) versenyzett, hogy minél több szobrot tudjon felállítani.

Azonban a helyzet ennél érdekesebb. Mint fentebb említettük, egy nagyon érdekes társadalmi folyamatnak tud példája lenni a sziget. “ Nem hiszem, hogy bármi kérdés felmerül a mai kutatók számára azzal kapcsolatban, hogy az emberek voltak az erdőirtásért felelősek a szigeten. Ez az erdőirtás aztán szignifikáns változásokat okozott a társadalom szerkezetében. Nincs vita atekintetben sem, hogy a mezőgazdasági és társadalmi változások az összeomláshoz vezettek.” – mondta Van Tilburg. Azonban a kőfejek ugyanolyan magasztosan tekintenek ránk a szigetről évszázadok óta…


Tetszett a cikk?
  •   
  •   
  •  
  •