A robotok már a spájzban vannak – A MUSE szenzációs budapesti koncertjéről

Minden idők egyik leglátványosabb rock-showját láthattuk tegnap este a Budapest Arénában, hatásában ilyen intenzív élmény  valószínűleg a Queen 1986-os fellépése, illetve a U2 1992-es multimédia-kísérlete lehetett a Népstadionban. A Muse Simulation Theory World Tourja valószínűleg minden hazai és nemzetközi sztárt önvizsgálatra kényszerít, ezek után a ledfalakkal és az intelligens lámpákkal villogó hazai koncertek már csak afféle városnapi haknik lehetnek.

PZL – 061.hu

Eszünkbe juthat az Omega 1987 utáni leállására, Kóbor János nyilatkozatai, mely szerint a Queen és még számos nemzetközi sztár 1986-os budapesti koncertjei után az Omega már sehol nem volt a lézershow-jával, és ez annyira sokkolta a zenekart, hogy 1994-ig el is tűntek a közönség elől. Nos, azok a sztárok, akik mindig is adtak arra, hogy ők bizony nemzetközi színvonalat tesznek a képzeletbeli asztalra, most kb. feltétel nélkül adhatják meg magukat. Ugyanis ilyen következes, zeneileg is elképesztően nívós, szenzációsan kivitelezett látványorgiát még a Cirque du Soleil rock and roll szekciója sem produkál Las Vegasban. De itt a látvány nem egy öncélú termékbemutató volt, itt a zenekar a rock and rollt, mint médiumot használta, minden rockgesztus előtt és után ott volt egy idézőjel, a Muse a popkultúra jelkép- és gesztusrendszerét használta és beletette egy sosem látott, végtelenített videóklipbe – ahogy, mondjuk, Bowie is tette.

Nyilvánvalóan idézet volt az emlékezetes Bowie-Hamlet megjelenítés is a koponyával, amikor Belamy imitálja a Hamlet nagymonológját, de egyben utalt Bowie legendás színpadi alakításaira. Már az is ironikus, hogy a színpad maga a kifutóval együtt gitár formájú volt. Bizonyára sokan emlékeznek arra, hogy a Rolling Stones 1981-es Still Life turnéján a legnagyobb poén az volt, hogy a Satisfaction előadása közben ezernyi léggömböt eresztettek el… Nos, itt a MUSE egyébként jellemző léggömbfixációját éppen hogy csak tudomásul vette a közönség. A koncert azzal emelt szintet, hogy a show következetes volt, nem a fináléban sütötték el a látványelemeket, mintegy ajándékként, nem a koncert egy-egy magaslati pontját húzták fel egy-egy népszórakoztató lézerezéssel, hanem az egész koncertet végig egy következetes virtuális retrofuturista városi térben volt tartva, és szervesen illeszkedett a show cyberpunkos, arcade játékok és videóklipek neonszínű városi dzsungelében.

Minden látványelem közös nevezője tehát Gibson Neuromancere, a nyolcvanas évek fagylaltszínekben pompázó kezdetleges computeranimációval elkészített klipjei, mindezekben ironikusan bemutatva a manipuláció, a propaganda, a fake news jellempusztító hatásait. Egy idő után olyan érzésünk lehetett, mintha befeküdtünk volna egy gitár alakú szoláriumba a rendszerváltás idején, miközben Kontrax reklámfilmeket néztünk, amiket Jean-Michel Jarre szintetizátoros látomásaira vágtak. A koncert olyan hatást gyakorolt a közönségre, hogy volt például, aki a lehulló fóliaszalagokba tekerte magát, és a nézőtér szélén nekiállt fekvőtámaszozni (!). A show az új lemezre épült, meglepő módon a Simulation Theoryról nyolc dalt is eljátszottak, így ebbe a világba hívták meg és részint hangszerelték újra a nagy slágereiket is.

Aki azt hitte, hogy a koncert majd egy Moog-szintiben fulladozó, túlvezérelt elektropop lesz, azt talán meglepte, hogy soha  nem volt ilyen kőkemény a zenekar élőben, mint most. A Muse-ban többek között az a fantasztikus, hogy trió felállással is olyan gazdag megszólalást és virtuozitást produkálnak, ami szinte példa nélküli a kortárs popban, miközben azt is bekalkulálják, hogy rajtuk kívül még vagy húsz robotlány is színpadon van, illetve ereszkedik le kötélen a magasból, hogy transformerek lépkednek és el kell hajolniuk egy gigantikus méretű robotszörny elől, hogy a ledfal animációjába komponálják bele az élő képeket. És aki a Starlightot, a Supermassive Black Hole-t vagy éppen a ráadásban elhangzó Knights of Cydoniát akarta, természetesen megkapta, hiszen ez a full service koncert arról szólt, hogy mindenki azt mondhassa: ez volt életem bulija.

Vezető kép: youtube

Dallista

  1. Algorithm

(Alternate Reality Version; shortened)

  1. Pressure
  2. [Drill Sergeant]
  3. Psycho
  4. Break It to Me
  5. Uprising

(Extended Outro)

  1. Propaganda
  2. Plug In Baby
  3. Pray (High Valyrian)

(Matthew Bellamy song) (shortened)

  1. The Dark Side
  2. Supermassive Black Hole

(‘Close Encounters’ riff intro)

  1. Thought Contagion
  2. Interlude
  3. Hysteria
  4. The 2nd Law: Unsustainable
  5. Dig Down

(Acoustic Gospel Version)

  1. STT Interstitial 1
  2. Madness
  3. Mercy
  4. Time Is Running Out
  5. Houston Jam
  6. Take a Bow
  7. Prelude
  8. Starlight
  9. Encore:
  10. Algorithm
  11. Stockholm Syndrome / Assassin / Reapers / The Handler / New Born
  12. Knights of Cydonia

 

2019-05-30T14:03:02+02:00 2019. május 29.|