Vannak kocsik, amelyeket nem kell újra leműszakiztatni, működőképesek maradnak a hosszú használat során, mert minőségi konstrukciók, a kreativitás és a mérnöki lelemény csúcsai. Ilyen verdák a bostoni The Cars lemezekre emlékeztető alkotásai is. Itt van például az 1981-es Shake It Up című limitált szériás termék és az 1984-es Heartbeat City című tömeggyártásra készített csúcsmodell, Ric Ocasek pop new wave zenekarának talán legjobb műve.

PZL – 061.hu

Az 1976-ban alakult zenekar itthon nem különösebben ismert, annak ellenére sem, hogy a Drive című számukra minden magára valamit is adó videódiszkó kannibál lassúzott a kovácsházi Arany Kacsa presszó diszkójában, vagy éppen a városligeti Csillagfényben. De talán nem adta le B. Tóth elégszer a Poptarisznyában, mert hát a dal valahogy nem lett része a honi pop-kulturális emlékezetnek. Épp itt az ideje, hogy mindent bepótoljunk! Most jelent meg az erősen new wave-es karakterű 1981-es Shake it Up és a már power-popos hatásukat is mutató Heartbeat City című mesterművük is, de az életmű további részével is beparkolhatunk a vintage lemezekkel teli garázsunkba.

A The Cars pont olyan jól keverte a szezont, a fazont, a slágert a kvalitásos new wave-vel, hogy csak idő kérdése volt mikor kerülnek föl az amerikai pop csúcsára. Nos, erre az 1984-es Heartbeat City című slágerekkel felspécizett lemezük megjelenéséig kellett várniuk, addig viszont számos prémium popalbummal vitték el néhány körre az amerikaiakat. A Shake It Up kerekeit ügyesen kicentírozták, az alapok a new wave, a Talking Heads -és a Blondie-féle hamvas újhullám vidékén keresendők, viszont a The Cars őrizte meg talán leginkább a hanyományos dalstruktúrákat, így nekik volt a legnagyobb esélyük arra, hogy a nyolcvanas évek egyik kulcszenekara legyenek. Nos, számunkra azok is. Minden lemezükre legyártanak perfekcionista táncdalokat (Since You’re Gone, Shake It Up) és egy akkora balladát hogy a lassúzás is új dimenziókat kapott (lásd: I’m Not The One).

A The Cars irányadó volt a producerek számára is, hozzájuk igazították páldául Kim Wilde és Nena diszkóban abált new wave-es dalait is. A The Cars alapjai viszont sosem változtak, nyilvánvaló a Velvet Underground hatása, ugyanakkor, olyan lazán, olyan professzionálisan építették be az amerikai art-rockba a popot, hogy három és fél évtized után is kalapot kell emelnünk előttük. És míg számos dekadens new wave formáció (A Flock A Siuguls, Ultravox) 1984-re megfáradt, addig a The Cars ekkor készíti el az egyik fő művét, a Heartbeat Cityt, amely szintén egy trendkijelölő album, például Falco itt találta meg azt a hangképet, amit aztán 1986-ban tökélyre fejleszt.

Már a nyit dal, az ambiciózus Hello Again is azonnal ötösbe kapcsol, aztán a lemez végig tartja az utazási sebességet. Tökéletes produceri szakmunka, minden olyan effekttel, hangszínnel, ami aztán irányadó lesz a minőségi és a tucat-popban is. A lemez szinte minden dala ütőképes sláger, a második Looking for Love éppúgy, mint a Magic, vagy a korszak egyik legnagyobb diszkóballadája, a Drive. A lemez nem ül le, ott van például a Stranger Eyes újhullámos jutalomfalatja, szóval, utazzunk egy jó kövér gázzal vissza a jövőbe, abba a korba, amikor még egy autó műalkotás volt.


The Cars
Shake It Up (1981)
Warner
9 szám 39 perc

The Cars
Heartbeat City (1984)
Warner
10 szám 42 perc

Kép: Warner / Boston Herald