Tetszett a cikk?
  •   
  •   
  • 100
  •  
    100
    Shares

Aki szereti az autentikus, nagybetűs ROCK-ot, azt a gesztusrendszert, amit a rock and roll mutatott fel a hatvanas évek végén és a hetvenes évek első felében, annak meleg szívvel ajánlhatjuk a Peter Kövary & The Royal Rebels zenekart, akik az idei Fonogram díjátadón elnyerték az év hazai klasszikus pop-rock felvétele díjat. A rock and roll felforgatók vezetőjével, Kőváry Péterrel beszélgettünk.

PZL- 061.hu

Számos garage-beat, illetve Stones-hatású ős-rock banda tűnt fel az elmúlt 15 évben. Ha van verseny a zenekarok között, akkor mi lehet az? Hogy melyik zenekar hozza legautentikusabban a ROCK szellemiségét? Vagy melyik banda talál olyan pozíciót, rést a műfajon belül, ami még nem volt bejátszva?
Igen, az elmúlt 15 évben volt pár jó rockbanda (Wolfmother, White Stripes, Jet) , de a manapság is műkődő rock együttesek közül – és itt most nem az öregekre (Stones, Guns’n’Roses) gondolok – kevés igazán jót tudok mondani. Számomra a southern rock-ot játszó Blackberry Smoke a leghitelesebb, ők valóban nagyon szimpatikusan ápolják a klasszikus rock szellemiséget, de nagyon bírom pl. a Rival Sonst, a Greta Van Fleet-et , vagy a hard rockos Inglorioust, de sajnos hamar véget érne a felsorolás… Eredetiség pedig ebben a műfajban már nem nagyon létezik. Maximum az alternatív rockbandák tudnak 1-1 új megoldást felvillantani, de azok sem történelmi jelentőségű momentumokat.

A dalaitok más és más eszmények igézetében íródtak. A Run For Cover egy 70-es évek eleji Hammonddal lekísért hard-rock bomba, míg vannak dalok, amelyek korábbi, a Cream vagy a Stones világából építkeznek. Végül melyik irányban állapodik meg a zenekar? A monumentálisabb klasszik hard-rocknál vagy az intimebb, klubozósabb ős-rocknál?
Nincsenek konkrét elképzeléseim a jövőbeli stílusunkat illetően. Kicsit olyan felfogásban dolgozom mint Lenny Kravitz, amikor úgy tartja kedvem akkor hard rock nótát írok, amikor leülök a zongorához, akkor általában light-osabb szerzemények születnek. Az ízlésem a klasszikus rock szinte teljes spektrumát felöleli, nem félek változatos dalokat írni. Ettől lesz talán kicsit modern (vagy inkább posztmodern) az egész. Nálunk nem az van, mint sok vintage rock bandánál, hogy egy-egy régi zenekar stílusát próbálják levenni, és ápolni ( mint pl az Orchid egy az egyben Black Sabbath), mi több stílusból táplálkozunk. Ráadásul a következő albumon már nem csak én leszek a kizárólagos dalszerző, szeretném bevonni a többieket is. Persze megmaradunk a klasszikus rock keretei között.

Nem zavar az, hogy bár a rockisteneket és a nagy időket megidéző attitűd jellemzi a zenekart, éde pont ez a zene szorult be itthon a kis klubokba?
Nem szeretnék a múltba révedezni, és nem akarok egyfajta retro zenekar attitűdöt képviselni. Elfogadom a jelenkori körülményeket, kénytelenek vagyunk ehhez alkalmazkodni, és bízunk a szebb jövőben. Azt el kell fogadni, hogy a rock hőskora leáldozott, de azért dolgozunk, hogy ez a műfaj a megfelelő helyére kerüljön itthon is.

Szerinted a Neo illetve a DJ-kultúra hatott valamilyen szinten a Royal Rebelsre? 
Stílusban semmiképpen nem. Az egy teljesen más műfaj, nem is szeretném semmilyen körülmények között összekeverni a kettőt. A Neo allatti időszakban kitanultam a stúdiózás fortélyait, amit nagyon jól tudok hasznosítani jelenleg is, de kb. olyannak tudom leírni a szituációt, amikor mondjuk egy egy focista kiöregszik és átnyergel a pókerre, szóval nem sok köze van a két dolognak egymáshoz. Amúgy – ha valaki nem tudná – én a Neo előtt tíz évig egy rockzenekart csináltam öcsémmel (Kőváry Zoli, The Trousers), a The Ragdollt, tehát csak ugyanoda tértem vissza, ahonnan jöttem.

Nagyjából lehet látni, hogy mit futhat be itthon egy Trousers kaliberű zenekar. Van valami, ami tanulságul szolgált a tesód zenekarával kapcsolatban? Mi az, amit ti másképp csinálnátok?
Igen, sajnos látjuk a határainkat, de nem azért csináljuk, hogy hatalmas magaslatokra törjünk. Olyan nagy megfejtések nincsenek, öcsémék is már jó ideje a külföldre koncentrának, és lehet, hogy nekünk is ez lesz az utunk. Én csak szeretnék jó dalokat csinálni, és ezeket értő közönségnek játszani.

A zenekar környezetében dolgoznak filmesek, grafikusok, egy komplett kreatív team. De mivel a rock and rollban nincs pénz, kb. mindenki szerelemből segít. Mit tud ilyenkor a zenekar adni a barátoknak? Például meghívod őket a bulikba?
Például. De a viccet félre térve, azért mi is igyekszünk honorálni azokat, akik nekünk dolgoznak, folyamatosan pályázgatunk, és amikor nyerünk, akkor ki is fizetjük a művészeket. A lemezborító is pénzbe kerül, a klip is pénzbe kerül, szóval az a ritkább, amikor rá tudok venni valakit, hogy ingyen dolgozzon.

Könnyű volt megtalálni azt a bizonyos hangképet, amely teljesen vintage, de azért mégis karalteresen kifejezi a Royal Rebels habitusát? Vagy kísérletezni kellett? Speckó csöves erősítőkön szól a cucc például?
Határozott elképzelésem volt a sound-ról és a stílusról, és amennyire a lehetőségek engedték ez meg is valósult. Nyilván mindig van hova fejlődni, azon dolgozunk, hogy mindezeket tökéletesítsük. Jó hangszereink vannak, és a stílusnak megfelelő erősítőkön játszunk, ez alap.

Látlak néha lemezbörzéken. Miket keresel ilyenkor? Az új lemez vinylen jelenik majd meg?
Amikor csak lehet, kimegyek a börzékre. Gyerekkorom óta gyűjtöm a bakeliteket, kb 6-700 lemezem van. Mindig találok olyat ami még nincs meg. Próbálom kigyűjteni a kedvenc zenekaraim teljes diszkográfiáit. És szeretném, ha mi is megjelennénk bakeliten, remélem a következő albumnál ez megvalósul.

Mennyire élsz egy afféle vintage valóságban? Azaz: afféle időutazó vagy? Esetleg olyan, mint az a katona, aki hiába él békében, még mindig azt hiszi, hogy a harctéren van?
Ez egy jó hasonlat. Pont ilyen vagyok. Használom a mai kor vívmányait, van mobilom és számítógépem, de próbálom kizárni a 21. századi valóságot. Ezért járok lemezbörzékre is. A lemezek egy olyan letűnt korra emlékeztetnek, amikor még valódiak voltak az emberi kapcsolatok, amikor még vártuk, hogy megjelenjen a kedvenc bandánk új albuma. Amellett, hogy azért igyekszem haladni a korral, nem igazán tudok pl. azonosulni a Spotify-os zenehallgatással, meg úgy általában a jelen kor felszínességével.

Képek: Royal Rebels Archív


Tetszett a cikk?
  •   
  •   
  • 100
  •  
    100
    Shares