Csütörtök este mutatták be Budapesten Samil Igyiatullin Az Ubir című regényét, amely a Kairosz kiadásában jelent meg. Az eseményen  – amelyen a Tolsztoj utolsó lelki drámáját bemutató Szökés a paradicsomból című kötetet is bemutatták – a szerző és a fordító is jelen volt. A tatár származású, de oroszul író alkotót interjúnkban arról kérdeztük, mit jelent az ‘ubir’ szó, hogy kinek szánja elsősorban misztikus thrillerét, és hogy tapasztalja-e a saját bőrén az orosz kultúra bojkottját.

MM – 061.hu

Magyarázatot kíván a könyv címe. Mit jelent az, hogy ‘ubir’?
Először is, nagyon nagy öröm, hogy megjelent magyar nyelven ez a könyv. Amikor tíz éve megjelent ez a könyv, az orosz olvasó számára is nagy titok volt, hogy mit is jelent az ‘ubir’. Ez egy tatár eredetű szó, és némelyest összecseng az orosz-szláv eredetű ‘upir’ szóval, amely ‘vámpírt’ jelent. A mai napig viták folynak arról, hogy vajon az ‘upir’ és ‘ubir’ szavak közül melyik az eredeti, és melyikből lett a másik. Én úgy gondolom, hogy ez egy Volga menti szó, amely aztán átkerült az oroszba. Az ‘ubir’ a legtöbb török, tatár, Volga menti nép folklórjában megtalálható szereplő. Ez egy olyan gonosz szellem, amelyik belebújik az emberbe, és bizonyos dolgok megtételére kényszeríti. A modern tatár nyelvben ez a szó már nem használatos, inkább csak néhány kifejezésben, minthogy valaki megőrült, meghülyült, vagy olyan kifejezésben, ami arra utal, hogy valaki nagyon falánk.

Ez a rossz szellem, amelyet ezer évvel ezelőtt még mindenki ismert, most városi környezetben jelenik meg a regényben, és kezd el “működni”. 

Finnugor történeteket is felhasznált a regényhez. Ez lehet egyfajta kapcsolódási pont a magyar olvasókhoz?
Reménykedem benne, hogy igen. A Volga menti finnek és a Volga menti tatárok vagy 1500 éve egymás mellett élnek, úgyhogy nagyon nagy kölcsönhatás volt a két társaság között. A hantik, manysik, tehát az obi-ugorok távolabb vannak, és kevéssé érződik ez a hatás, de mindenképpen van közöttük valami kölcsönhatás.
 
Fantasy, misztikus regény, horror – olvashatók a műfajmegjelölések a könyv kapcsán. Ön szerint melyik a helytálló?
Misztikus thriller horror elemekkel.
 
 
Ez egy felnőtteknek szóló rémmese, de ugyanannyira a tinédzserekhez is szól – olvasható a fülszövegben.
Ez nagyon érdekes, mert alapvetően a felnőtteket céloztam meg, de valahogy úgy alakult, hogy rögtön a megjelenést követően sok kamaszkorú olvasója is lett a könyvnek. Több díjat is kapott a könyv, olyat is például, hogy a legjobb tinédzser regény, vagy a legjobb horror, és olyat is, hogy a legjobb fantasy. Szóval valóban a legkülönfélébb műfajokért járó díjakat nyerte el.
 
Tapasztalja-e a saját bőrén az orosz kultúra bojkottját, azt, hogy orosz művészeket – legyen ez bármilyen művészeti ág -, ignorálnak, kiiktatnak az ukrajnai orosz invázió miatt? 
Nem titkolom a véleményem erről a helyzetről, de túl nagy intenzitással sem szoktam róla beszélni. Ami most zajlik, az mindannyiunk számára óriási tragédia, egy olyan tragédia, amelyet mi a saját kezünkkel provokáltunk ki. Személyes tapasztalatom nincsen arról, hogy ignorálnának, de érzékelem, hogy van ilyesfajta kirekesztés. Érteni vélem, ha nem is a megalapozottságát, inkább az okait, hogy miért történik ez a világon. De ez körülbelül ugyanolyan, mintha egy orosz azt mondaná, hogy nem iszom többé vizet, mert akkor a Bajkál-tó kiszárad…Előbb-utóbb minden háborúnak vége szakad, az lenne a cél, hogy az embereket közelítsék egymáshoz, nem pedig az, hogy szétszakítsák.
A regényről
A tizennégy éves Nailt és húgát szörnyű borzalom támadja meg, az ubir. Menekülni kényszerülnek, menedéket keresni a rosszindulatú emberek és a halálosztó nem-emberek elől. Meg kell tanulniuk, mit jelent hűnek lenni ígéretekhez, tettekhez és nemzeti hagyományokhoz. Harcolniuk kell önmagukért, családjukért, barátaikért, ismerőseikért. Hiszik, hogy egyszer majd megszűnik a fájdalom, a szenvedés, eljön a segítség, és többé nem hal meg senki sem. Hiszen a gyerekek annyira naivak…