Csütörtök óta látható Az éjszakám a nappalod című új magyar játékfilm, amiben Szamosi Zsófia játssza a “nappali barátnőt”. Dési András György és Móray Gábor fekete komédiája afféle pesti romkocsma körutazás egy felnőni képtelen korosztállyal. Szamosi Zsófiával beszélgettünk.
PZL – 061.hu
Szeretsz utazni, a Facebook faladon is számos utazást megörökítő képet posztoltál. Ezeken az utazásokon profitálsz valamit, mint színész, vagy ha utazol, kikapcsolsz…
Szeretek utazni, de számos utazás kapcsolódott különféle munkához, fellépünk itt-ott a világban a társulattal, ami nagy ajándék, mert sok olyan helyre jutottam el, ahová nem biztos, hogy elkeveredtem volna. Nyilván, minden, amit látok, az hat rám, aztán vagy befogadom, vagy nem. Persze, benne van, hogy az ember beszkenneli a körülötte zajló világot, főleg, ha külföldön van, de ez nem egy tudatos dolog. Figyelem az embereket, mert kíváncsi vagyok rájuk, de nem azért hogy az nekem majd mire lesz jó.
Megkaptad a POSZT-on a legjobb női alakítás díját. Volt ennek hozadéka a baráti gratulációkon kívül? Kiegyensúlyozottabb lettél? Végül is a Vígszínházból mentél egy független társulathoz.
Az élet ugyanúgy ment tovább, nem lett több a felkérés sem. Talán hosszabb távon érződött a hatása. Úgy gondolom, abban, hogy később Jászai-díjat kaptam, közrejátszhatott.
Az Éjszakám a nappalod egy pörgős, éjszakázós bulizós kulisszák között játszódó mozi. Ismerve a színészek szigorú időbeosztását, neked jut időd a szinkronos munkák, a ruhapróbák mellett még bulizni is?
Amikor kamasz voltam sokat buliztam, éjszakáztam, és időnként most is belefér, de inkább csak hétvégenként. 16 éves koromban az ivásban a mennyiség számított, nem a minőség. Most azért már minden finomodott, nincs az a vadulás. Egyébként a filmben én játszom a kedves „nappali barátnőt”, akinek semmi köze a partizós élethez. Én a rendes lány vagyok, hazavárom a pasim, aki viszont titokban elmegy az éjszakába… A fiú menekül a felelősség, a család , a gyerekvállalás elől, és meg kell járnia a poklokat.
Akkor ez egy “komoly film”?
Komoly is bizonyos szempontból, de azért alapvetően vígjáték, tele akcióval, éjszakai pörgéssel. Ez egy pesti történet, ami a fővárosi éjszakai életet akarja bemutatni, úgy, hogy azért mégis kicsit elrajzolja, meséssé teszi.
A Pintér Béla Társulat Titkaink előadása nagyon erős produkció, vannak, akik miután megnézték, bedobtak egy felest. Neked, amikor lejössz a színpadról, szükséged van egy kis időre, míg fel tudod venni újra a normális életritmust?
A nézőre egy elpróbált művészi előadás hat, de az én szerepem ebben pont nem olyan, hogy órákig kéne magam összeszedni. A próbaidőszakban még jobban dolgozott bennem, de nekem egy adott szereppel kell foglalkozzam, míg a nézőre a teljes előadás hat. De az évek alatt azt is megtanultam, hogyan válasszam le magam a szerepről az előadás után. Talán a Szutyok az egyetlen produkció, ami még az előadás után is dolgozik még bennem.
Általában fajsúlyos, nehéz szerepeket játszol. Szívesen dolgoznál könnyű filmvígjátékokban is? Ebben az országban olyan kevés film készül, hogy filmezni ajándék, de azért nem vállalnék el mindent. Egy könnyedebb produkció esetében is fontos, hogy mi lenne a szerep, hogy kik a partnerek, hogy ki a rendező… A vígjátékot, mint műfajt imádom, és azt szeretném, ha minél többféle dologban lennék benne, és nemcsak harcias családanyákat alakítanék.
Ha az ember már nem húsz éves színészlány, hanem harminc körüli, komoly rutinnal rendelkező színésznő, lehet, hogy előjön belőle a díva…Nem vágysz a stukkós, nehéz függönyös térre?
Most már egy nagyszínpadon meg tudnám állni a helyem, de amikor kezdő színésznőként ott álltam, még nem voltam egyben. Még nem tudtam ott megfelelően képviselni magam. Most már be tudnám játszani a Vígszínház nagyszínpadát. A stukkó és a nehéz függöny nem hiányzik, a klasszikusok viszont igen. Most egy átmeneti időszakban vagyok, Pintér Béla idei bemutatójában már nem vagyok benne, lehet, hogy el is válnak az útjaink. Az a benyomásom, hogy már nem inspirálom őt, márpedig anélkül mindketten nehéz helyzetben vagyunk. De talán törvényszerű az, hogy vannak szakmai egymásra találások és eltávolodások is. Mindazonáltal nagyon sokat köszönhetek neki.
A Pintér Béla és Társulatába véletlenül csöppentél bele másvalaki helyett, egy próbaidőszak kellős közepén. Mennyire jellemzi életedet a szerencse?
Az ember sokszor utólag látja, hogy egy-egy momentum mennyire múlott a szerencsén. Abban szerencsésnek érzem magam, hogy jó munkák találtak meg, pályán vagyok, tudják a szakmában, hogy ki vagyok. A szerencse nem hullott soha az ölembe – talán kivéve Pintér Béla társulatánál a lehetőséget, amikor egyszer jókor voltam jó helyen – inkább keményen meg kellett küzdenem a legtöbb dologért.
A Titkainkat megnézték politikusok is?
Nem tudom, én csak arra figyelek, hogy a barátaim jegye rendben legyen. Arra emlékszem, hogy Barisnyikov, a balett táncos ott ült a nézőtéren. Ez mondjuk, jobban érdekelt, mint az, hogy megnézték-e politikus okaz előadást, vagy sem.
Fotó: HORVÁTH PÉTER GYULA