Napokban jelent meg Dr. Csernus Imre A nő – Csajsziknak című könyve, amiben fiatal lányoknak ad tanácsot, akik tucatszám posztolnak szelfiket a közösségi oldalakon, szinte csak magukkal foglalkoznak, mégis hadilábon állnak az önismerettel. Dr. Csernus Imrével beszélgettünk.
PZL – 061.hu
Szokás azt mondani, hogy vannak “divatos betegségek”, de vannak-e olyan betegségek, amik “kimenetek a divatból”?
Ha trendiség szóba került, akkor én inkább állapotról beszélnék, ami minden párkapcsolatot megnehezít. A lányok elementáris erővel maszkulinalizálódnak, a pasik pedig “puhapöcsösödnek”. Ezt már a serdülőknél is nagyon lehet látni. A pasik nem panaszkodnak erre, mert nem is veszik észre. Az emberek azt hiszik, hogy a fizikális dolgok megszerzésével (ide tartozik az izomzat is) az adott nem kisugárzása erősödik. Valójában a mai kor embere elképesztően sok félememmel él, nagyon kevés laza férfit és nőt látok…
És te laza tudsz lenni? Most lesz a könyvbemutatód…
Miért ne tudnék laza lenni? Dolgoztam egy jót, arról fogok beszélni, amiben hiszek.
Új könyvedben a Facebook-on felnőtt fiatalok nyelvén beszélsz. Számos reklámszövegíró, koncertszervező, stb. “tudja mi kell a fiataloknak”, miközben már tényleg megváltozott a tinik világa, mások a motivációik is, mint a korábbi korosztályoknak. Nem féltél attól, hogy félreismered őket, és a saját korosztályodat vetíted a “mai fiatalokra”? Egy serdülővel sokkal könnyebb beszélni, mint egy ún. felnőttel. A tinik nagyon dinamikusan kommunikálnak, ugyanakkor rengeteg dologgal nincsenek tisztában. Ezerrel nyomják az egóból származó kijelentéseket, ezért el is tudom kapni a töküket. A könyvemben valójában ajánlatok szerepelnek, amiket vagy használnak, vagy nem. A marketing a fogyasztás buzdítására alapul. Ezt azért tudják megcsinálni, mert XXI. századi ember érzelmi intelligenciája nagyon alacsony, a mindenkori félelmeit nehezen kezeli. Ugyanakkor ha megszerzi a trendi cuccokat, akkor azt hiszi, hogy lehet valaki. A fogyasztói társadalomnak nem érdeke, hogy egészséges légy, mert akkor nem fogyasztasz, és nem vásárolsz pótlékokat. A legnagyobb függőség persze a félelemtől való függőség.
Amikor olyat írsz, hogy a fiúk “puhapöcsűek, a nők maszkulinok”. Nem tartasz attól, hogy kivívod a feministák és a gender egyletek haragját? Ráadásul úgy tűnik, a klasszikus családmodell áll hozzád közel… Én nem a hagyományos családmodellben gondolkodom, hanem a szabadságban. A hagyományos családmodell miatt vagyunk ott, ahol…
Akkor mi a bajod a “puha pöcsű” fiúkkal? Semmi bajom nincs velük. Ha tudom, hogy puha pöcs, és ezt vállalva döntök mellette, akkor semmi gond nincs, de akkor ne akarjak számítani rá majd hosszú távon, amikor már a családban gondolkodom…
Vannak olyan kortárs tudományos eredmények a Facebook-ról, a szelfiről, amik rád is hatottak? Én az empíria szempontjából közelítem meg a folyamatokat, gyakorlati szempontból vizsgálom a például a Facebook posztolásokat. Felfigyeltem, hogy sok posztoló komoly önbizalomhiánytól szenved, sok a megfelelési kényszeres fiatal, feltűnő a szeretéhségből származó állandó visszaigazolás. Erre csak azt tudom mondani, amit 25 évvel ezelőtt mondott Bagdi Emőke, amikor tanított bennünket. “Ha terápiát vagy bármit ajánlasz, akkor a saját személyiségedet, a saját hitelességed ajánlod fel.” Fontos tudnunk azonban, hogy az önbizalom nem velünk született dolog. Én a serdülőknek a tudatosságot javaslom. A másik oldalon ott a vakság, amivel a fogyasztói társadalom operál, mert ugye a vakokat sokkal könnyebb manipulálni azoknál, akik átlátják a folyamatokat.
Van két csajos és egy pasis könyved. Ki lehet mondani, hogy vannak olyan pszichiáterek, akik a nőkhöz “jobban értenek”? Tudod, hogy Magyarországon mennyi a pasik átlagéletkora?
Gondolom, úgy 65 év.
Ühüm… A nők kb. tíz évet vernek ránk, férfiakra. És miért? Mert a pasik érzelmi intelligenciája sokkal fejletlenebb. A pasik többsége meg van győződve arról, hogy ő hordja a nadrágot, miközben már régóta papucsok, és a nagy önbizalmuk miatt még orvoshoz sem mennek el, amikor szükségük volna rá. Ha ránézek egy párra, a kisugárzás alapján megállapítom, hogy ki hordja a nadrágot. Általában a nők. És ezért a nők boldogtlanok is.
Azt mondják a “mai harmincasok”, hogy “mi is ittunk, de azért, hogy aztán a koncerten jól érezzük magunkat, a mai tinik pedig a részegség a cél…” Mi az, amiben tényleg mások a “mai fiatalok”? A “mai fiatalokban” olyan elementáris feszültség van, hogy a szabadosságot összeverik a szabadsággal. “Szabatosan bebaszni”, mert akkor valaki biztos lefotóz, amit ki lehet posztolni… Nem gondolnak bele, hogy ha valamit posztolnak magukról, az húsz év múlva is fenn lesz, és hogy lenyomozható lesz a teljes életük. A fiatalok pedig minden trendi dolgot beszopnak. A befolyásolhatóságuk valójában a gyávaságukból származik.
Volt olyan eset, amit nem írtál meg, mert brutális lett volna egy népszerűsítő kiadványban? A boldogtalanság elég brutális téma.
Fotó: Horváth Péter Gyula