Megjelent az idén 50 éves ZZ Top Goin’50 című albuma, ami úgy korrekt, ahogy van, felpörgetett blues alapú rock and roll, se több, se kevesebb. És hogy mi lehet a mégis a titka? A húrokra Billy Gibbons szakállát tekerték, a pengetőket a napszemüvegeiből faragták, és csak annyi mozdulatot tesz a színpadon, amitől tökéletesen megszólal a rodeó rock. Nincs egyetlen felesleges fejrázás, szinte mozdulatlanok. Így aztán nem is kell nekik szobrot állítani, ők maguk azok.
PZL – 061.hu
1994 körül Prágában, a jégkorong stadionban e sorok írója látta ezeket a derék kaporszakállú blues-rockereket, miután befaltunk a közeli McDonald’s-ban néhány McBucheket (?). A fiúk úgy változtatták helyüket a kazettás magnót imitáló színpadon, hogy felléptek egy mozgó járdára, szóval tényleg nem volt felesleges lábterpesz. És bizonyára nem véletlen, hogy a válogatás nyitó felvétele, a pazar La Grange elhangzik a lemezzel egy időben moziba került Kis kedvencek titkos élete 2 című rajzfilmben. De kérem, egy ilyen ínyenc válogatásnak nem kell rajzfilmes reklám, itt van minden, amitől megjelennek a lelki szemeink előtt a sztriptíz bárok neonfényében dekkoló old timer autók, a reggelizőkben kávét felszolgáló milf istennők, a kamion hűtőmaszkjáta ragasztott bikaszarvak, és persze a rulett, amelyek úgy forog, mint a krómozott dísztárcsák a hatvanéves Cadillac-en.
Top Tari Top
A blues, a countrty és a hard rock képzeletbeli metszéspontja Texasban van, innen indult el a három jómadár, Billy Gibbons gitáros/énekes, Dusty Hill basszusgitáros, valamint Frank Beard dobos. Igen, Frank az, akinek nincs szakálla, mentségére legyen mondva, hogy a nevében (Beard) viszont ott van a szőr… A fél évszázados zenekar válogatás albuma hibátlan kollekció, itt van az MTV-n is rommá játszott Gimme All Your Lovin, a Legs, a Viva Las Vegas, az I’m Badm I’m Nationwide… Igazi vagány blues-os boogie-t hallunk, olyan zenét, amely értelmet adott a húzós kifejezésnek, mert az döbbenetes, hogy képes három képregénybe illő, önmaguk karikatúrájaként is megjelenő fazon ilyen elképesztő dinamikát pakolni a műsorba.
Nyilván van ebben sok produceri munka is, mert azt ne feledjük, hogy a ZZ Top egyik titka az, hogy mindig nagyon finoman ugyan, de reagáltak az adott kor hangzására, effektjeire, úgy, hogy valójában mindig azt a statikus, de mégis elképesztően energikus és fickós rockot tolják, amit megszokhattunk tőlük a hetvenes évek eleje óta. A ZZ Top Goin’50 albuma megmutatja milyen az, amikor 73 Winchester helyett gitárt fogsz a kézben, és nem egy ember emeli fel a kezét, jelezve hogy megadta magát, hanem mondjuk cirka 15.000. Legalább is Prágában, ezt láttuk negyedszázada a jégkorong stadionban…
ZZ Top
Goin’50
Warner
18 szám 71 perc