A szakállam én vagyok – A ZZ Top Goin’50 című lemezéről

Megjelent az idén 50 éves ZZ Top Goin’50 című albuma, ami úgy korrekt, ahogy van, felpörgetett blues alapú rock and roll, se több, se kevesebb. És hogy mi lehet a mégis a titka? A húrokra Billy Gibbons szakállát tekerték, a pengetőket a napszemüvegeiből faragták, és csak annyi mozdulatot tesz a színpadon, amitől tökéletesen megszólal a rodeó rock. Nincs egyetlen felesleges fejrázás, szinte mozdulatlanok. Így aztán nem is kell nekik szobrot állítani, ők maguk azok.

PZL – 061.hu

1994 körül Prágában, a jégkorong stadionban e sorok írója látta ezeket a derék kaporszakállú blues-rockereket, miután befaltunk a közeli McDonald’s-ban néhány McBucheket (?). A fiúk úgy változtatták helyüket a kazettás magnót imitáló színpadon, hogy felléptek egy mozgó járdára, szóval tényleg nem volt felesleges lábterpesz. És bizonyára nem véletlen, hogy a válogatás nyitó felvétele, a pazar La Grange elhangzik a lemezzel egy időben moziba került Kis kedvencek titkos élete 2 című rajzfilmben. De kérem, egy ilyen ínyenc válogatásnak nem kell rajzfilmes reklám, itt van minden, amitől megjelennek a lelki szemeink előtt a sztriptíz bárok neonfényében dekkoló old timer autók, a reggelizőkben kávét felszolgáló milf istennők, a kamion hűtőmaszkjáta ragasztott bikaszarvak,  és persze a rulett, amelyek úgy forog, mint a krómozott dísztárcsák a hatvanéves Cadillac-en.

Top Tari Top

A blues, a  countrty és a hard rock képzeletbeli metszéspontja Texasban van, innen indult el a három jómadár, Billy Gibbons gitáros/énekes, Dusty Hill basszusgitáros, valamint Frank Beard dobos. Igen, Frank az, akinek nincs szakálla, mentségére legyen mondva, hogy a nevében (Beard) viszont ott van a szőr… A fél évszázados zenekar válogatás albuma hibátlan kollekció, itt van az MTV-n is rommá játszott Gimme All Your Lovin, a Legs, a Viva Las Vegas, az I’m Badm I’m Nationwide… Igazi vagány blues-os boogie-t hallunk, olyan zenét, amely értelmet adott a húzós kifejezésnek, mert az döbbenetes, hogy képes három képregénybe illő, önmaguk karikatúrájaként is megjelenő fazon ilyen elképesztő dinamikát pakolni a műsorba.

Nyilván van ebben sok produceri munka is, mert azt ne feledjük, hogy a ZZ Top egyik titka az, hogy mindig nagyon finoman ugyan, de reagáltak az adott kor hangzására, effektjeire, úgy, hogy valójában mindig azt a statikus, de mégis elképesztően energikus és fickós rockot tolják, amit megszokhattunk tőlük a hetvenes évek eleje óta. A ZZ Top Goin’50 albuma megmutatja milyen az, amikor 73 Winchester helyett gitárt fogsz a kézben, és nem egy ember emeli fel a kezét, jelezve hogy megadta magát, hanem mondjuk cirka 15.000. Legalább is Prágában, ezt láttuk negyedszázada a jégkorong stadionban…

ZZ Top
Goin’50
Warner
18 szám 71 perc

2019-08-01T07:03:14+02:00 2019. július 30.|