Megjelent Bolla Zoltán gazdagon illusztrált A magyar art deco építészet című hiánypótló albuma, amely szisztematikusan mutatja be a két háború közötti hazai art deco építészet emblematikus házait, és jelöli ki az irányzat budapesti és vidéki tanösvényeit. A kötet szerkesztőjével, szerzőjével, és a fotók készítőjével, Bolla Zoltánnal beszélgettünk. 

PZL – 061.hu

Vannak a könyvben olyan állítások, amelyeket esetleg vitatna az építészeti szakma vagy a művészettörténészek? Ha igen, melyek ezek?
Ami kritika volt eddig, az is olyan szakmabelitől jött, aki meg sem nézte a könyvet. Azt sérelmezte, hogy egy kívülálló amatőr kutató egy végzett művészettörténésszel szemben kiadhat könyvet, míg egy hivatalos művészettörténésznek se ideje, se pénze erre. Nekem ahhoz semmi közöm, hogy mit fizet az állami és mit fizet a versenyszféra és kinek mennyi szabadideje van. Én hat évnyi szabadidőmet és vagyonom egy részét áldoztam e téma kutatására. Négy évtizedig senki sem foglalkozott a magyar art deco építészettel. A könyvben minden állításomat igyekeztem alaposan alátámasztani.

Lehet datálni, hogy mikor ért véget a honi art deco? Egyértelmű a cezúra, hogy 1944-ben? Vagy épültek kisebb családi házak (pl. Zuglóban), ahol mondjuk az ötvenes évek elejéig valamilyen formában tovább élt?
Igen, 1944 egy nagyon jó találat a pontos évszámra, ekkor kerül fel Lux Alice klasszicizáló art deco szobra a férje, Gregersen Hugó modernista épületére. Ne feledjük, ebben az évben a szovjet csapatok már átlépik Magyarország határait, a nyersanyagokat és az erőforrásokat az ország védelmére kellett koncentrálni, nem az építészetre. Már 1941-től korlátozták a vas használatát az építkezésekhez, így igazából az utolsó bérházépítkezések kifutása erre az időre tehető. Valószínűleg ez igaz a családi házakra is, de azoknál ebben a korszakban már nem volt jellemző a homlokzati dekoráció, elfogadták a modernista elveket és ezek tovább éltek az 1950-es években is.

Bolla Zoltán. Fotó: PS

Az ún. Sztálin barokk építészet is előszeretettel használt art deco örökséget. Ezt nem vetette a párt ezt az építészeink szemére?
Kijevben és Moszkvában pl. megtalálhatóak az atlanti (más nevén nyugati v. nemzetközi) art deco formái, de a szovjet szocreálra inkább a barokk, a klasszicizmus és az empire keveredése volt jellemző. Az art deco Magyarországon abban a korban kevésbé volt nevesítve és ritkán publikálva, kisebbségi építészet maradt a modernista és az „újhistorizáló” stílus mögött. A magyar szocreál visszanyúlt a saját klasszicista örökségéhez is, mint a palatinus stílus. A magyar szocreál építészetben inkább a II. világháború előtti képző – és iparművészek alkalmazott részleteiben fedezhető fel az art deco. Egyiptomizáló oszlopfők, tulipánmotívum a népművészetből, pártázat, enyhén avantgard árnyalatkezelés a dekoratív festészetben, élénk színek a mozaikművészetben és a munkások mellett népi életképek ábrázolása. Ez jól belesimult a szocreál építészet dekoratívitásába, a politika nem fedezhetett fel bennük burzsoá örökséget.

Azt hogy a magyar art deco nem hozott létre nemzetközi szinten kiemelkedőt, az a te állításod, vagy konszenzus van ebben?
Ebben konszenzus van. Tizedannyi art deco épület sincs Magyarországon, mint szecessziós. Lechner Ödön kezdeményezése nemzetközi szinten is úttörő jelentőségű, szecessziós építészetünk bátran összevethető a nyugati kortársaival. Vannak szép, nyugati turistáknak is büszkén bemutatható art deco épületeink, de se méretükben, se dekorativitásukban és se arányszámukban nem érik el a nyugati átlagot.

A magyarországi Bauhaus hogyan viszonyul az ugyanabban az időben feltűnő art decóhoz?
A Bauhaus szemlélete és az art deco irányzat szinte egymás mellett éltek ebben a korszakban. A Bauhaus iskolája egy szociális gondolkodású építészet volt, mely a munkások életkörülményeit akarta megjavítani szükségszerű, racionális és funkcionalista megoldásokkal, melyet geometrikus absztrakcióval ért el, a neoplaszticizmusra (De Stijl) és a konstruktivizmusra alapozva. Ezzel szemben az art deco felhasználta a konstruktivizmus egyszerűsítő formáit, abból díszítőmotívumokat csinált és a különlegességre, a reprezentáció hagyományára vágyó polgár felé értékesítette.

A két háború közötti időszak már meglehetősen jó, dokumentált, ehhez képest pl. Vogel Jenő építészről alig van információ.
A háborús pusztítások, a kommunizmus polgárellenessége, a leszármazottak gondatlansága az enyészetnek adott át egy kulturális hagyatékot. Jó pár építész veszhetett oda a háborúban és a vészkorszak zavarában, családok tűntek el a nevükkel, halálozási idejükkel és helyükkel együtt.

Fotó: PZL

Lehet olyan állításokat tenni, hogy „Horthy-féle tisztviselői barokk” építészetet az úri középosztály kedvelte, míg az art decót a zsidó polgárság, szóval, helyállóak lehetnek szociológiai megközelítések, vagy az art decó villák flancosságát mindenki szerette, aki meg akarta mutatni, hogy „telik rá”…
Igen, ez nagyjából helyes meglátás. A Wälder-barokk a tekintélyelvű, kormányzathoz közelálló keresztény elit stílusa volt és Mária Terézia-korabeli dunántúli és osztrák hagyományokon alapult. Míg a Kozma-barokk az a liberális szemléletű zsidó polgárság műfaja volt és a játékos parasztbarokkon alapult: elnagyolt és esetlen formák, mintha egy népművész magasművészeti kísérletezését látnánk. Érdemes egy tévhitet eloszlatni: Kozma a saját, ún. expresszív barokkját nem fricskának szánta a tekintélyelvű kormányzattal szemben, mert ezt ő már a Horthy-rendszer előtt, 1916-ban létrehozta. Viszont ha Kozma főútvonal mellett építkezett, akkor ő is konzervatív barokkban tette ezt.

Árkay Berrtalan Alma utcai villája (Fotó: Örökségfigyelő)

Mi alapján kutatott, mire kellett figyelni a feltérképezések során? Pl. nem tipikus Sajó István debreceni életműve… Vannak még vidéki, kisvárosi, falusi helyeken is art deco épületek?
Ferkai András két, ismert könyve volt a kiindulópont (Buda építészete a két világháború között, 1995; Pest építészete a két világháború között, 2001), az itt lévő kisméretű, fekete-fehér fotók, a volt Norc.ro segítette a munkámat a kezdetekben. Az országjáró felmérő és archiváló fotózásoknál fontos volt a gazdaságos útvonaltervezés, a helyes év- és napszak kiválasztása. Az eső és a rossz fényviszonyok (pl. a napfény az épület mögül érkezik) a fővárostól 200 km-re kidobott pénzt jelentenek és kevés szabadidőben kell beutazni az országot, hogy aznap az ember végigvigye az eltervezett épületek fotózását, mielőtt lemegy a nap. Minden egyes nap más megyében megszállni, aztán reggel továbbutazni ismét 150-200 km-t, az egy idő után monoton és fárasztó. A bajai Nagy András és a szombathelyi Brenner János építészeti munkássága még karakteres art deco az országban, de ezek eltörpülnek a debreceni Sajó István munkássága mögött, mely utóbbi egy világvárosban is megállná a helyét, akárcsak a kaposvári Lamping József egyiptomizáló mozija.

A szecesszió erős volt a temetkezési kultúrában. Az art deco temetőkben nem volt olyan reprezentatív?
Art deco síremlékek is előfordulnak, elsősorban az izraelita temetőkben és hasonlóan a szecessziós épületekkel szemben, itt is tizedannyi a számuk. Erről a könyvem következő, ősszel megjelenő második részében lesz külön fejezet.

Míg itthon a Bauhaus a tiltottból lett tűrt, aztán részint támogatott, addig az állam hogy viszonyult az art deco reprezentációhoz?
A Horthy-rendszer intézményépítészete (iskolák, városházak, kórházak stb.) nem tervezett art deco stílusban, konzervatív maradt egészen 1938-ig, addig pl. a fővárosban törvénnyel tiltották az épületek nem „nemesebb stílben való” tervezését. Ekkor a győri program meghirdetésével a kormányzat is hitet tett a modern (és novecento) építészet mellett, elfogadták annak gazdaságosságát, termelékenységre foghatóságát és a technikai modernizációt. Az art decót inkább – de ritkán – a helyi önkormányzatok használták fel (pl. Györgyi Dénes ELMŰ épületei, a kaposvári Lamping József kórházi épületei, vagy pár templom). A korszakban az art deco a polgári magánépítészethez tartozott elsősorban.

Rákóczi út 18. Lajta Béla Virtuális Archívum,Kiscelli Múzeum Fényképtára

Van-e jellegzetessége a magyar art decónak? Nemcsak témaválasztásra gondolok (népmese, mondák, stb.), hanem vonalvezetésre…
Általános jellemzője nincs a magyar art deco építészetnek, lévén eklektikus stílus, épületről-épületre más és más található meg benne, ami különbözik a nemzetközi art decó építészettől. Inkább az osztrák-német kultúrkörhöz kötődik és nem francia-angolszászhoz, ha van benne kevés avantgárd, akkor ott a német expresszionizmus hatása fedezhető fel. A történelmi építészetnél a barokkból merít és nem klasszicizmusból. Egzotikumként kevésbé az ókori közel-keleti kultúrákat, hanem a népművészetet használja fel. A Nyugattal ellentétben sokszor olcsóbb faszerkezetű magastető, semmint vasbetonvázas lapostető az épületek lefedése.

Az art deco úgy 15-20 éve benne van a közbeszédben, már 15 éve is gyártottak újra art deco lámpákat. Akkor miért nem érzett rá egyetlen kiadó sem arra, hogy a kéziratában van kereskedelmi potenciál?
Szerintem azért, mert a művészettörténész szakma nagy része úgy gondolta még a 2000-es évek elején is, hogy magyar art deco építészet nem létezik – ha ezt veszik alapul ami Párizsban, vagy New Yorkban volt. Másrészt az art deco a szecesszióval ellentétben nem formálta a magyar városok képét, egyedi sajátosságként a mellékutcákba szorult, nem volt annyira szem előtt, leszámítva a Madách házakat. Így a művészettörténészek megegyeztek abban, hogy Magyarországon csak art deco iparművészet létezett, építészet nem, és beérték azokkal a tárgyakkal, melyeket raktárakban, hagyatékokban vagy korabeli folyóiratokban találtak. Magyarul – tisztelet a kivételnek – nem mentek ki „terepszemlére”, mert kevésbé érdekelte őket az építészet, amit majd Ferkai András kezd el az első magyarországi art deco iparművészeti kiállítás (1985) után. Pamer Nóra (2001) és Vadas József (2005) művészettörténészek könyvei már jobban felhívják a figyelmet a magyar art deco épülethagyatékra, de egy alapos fővárosi és országos kutatás még váratott magára. Szerintem ezért a kiadók – és ismét tisztelet a kivételnek – nem gondolták, hogy ez az örökség van olyan gazdag és még újszerű is, hogy a nagyközönség érdeklődésére tarthat számot.

Vezető kép: Városnéző séták