“A darab fő kérdése, hogy lehet-e még a mai világban kezdeni valamit a lovagi nemeslelkűséggel, tisztasággal” – mondta Vincze Balázs koreográfus-rendező a La Mancha lovagja musical hétfői sajtónyilvános olvasópróbáján, ahol arról is szó esett, hogy az örök érvényű mondanivalót hordozó mű mennyiben tekinthető egyfajta belső, transzendens utazásnak. A Budapesti Operettszínház március 20-án mutatja be a darabot, a főbb szerepekben többek között Szabó P. Szilveszter, Németh Attila, Nagy Lóránt, Kerényi Miklós Máté, Serbán Attila, Sándor Péter, Peller Anna, Nádasi Veronika és Dancs Annamari lesz látható.

061.hu

A világsikerű La Mancha lovagja musical máig közkedvelt mű, mutatja ezt az is, hogy Magyarországon több mint tíz alkalommal mutatták be Budapesten és vidéken is. A magyar ősbemutató helyszínére tér vissza most a kóbor lovag, ugyanis a La Mancha musicalt a Budapesti Operettszínház 2020 márciusától tűzi műsorra majdnem ötven évvel a magyarországi premierje után. Don Quijote szélmalomharca sokunk számára nem ismeretlen: a történet arra keresi a választ, hogy milyen lenne a világ, ha abban a szeretet, az elfogadás, a gyengédség és a szolidaritás uralkodna, illetve, hogy mit tudunk kezdeni napjainkban a lovagi nemeslelkűséggel, tisztasággal, a lovagi eszményekkel.

Kiss-B. Attila, Vincze Balázs és Erdős Júlia Luca

Az eredeti musical, amelyben a fantázia és a valóság egyre jobban összekeveredik, 1965. november 22-én debütált a washingtoni Square Színházban, majd három esztendő múlva a Martin Beck Színházba költözött, és összesen 2328 előadást élt meg. Az első európai bemutatót Madridban tartották, majd Londonban láthatta a közönség. Harmadik alkalommal, 1971-ben, Budapesten mutatták be a nemes lovag gondolatébresztő történetét az Operettszínházban, akkor Darvas Ivánnal a címszerepben. Idén március 20-án, hosszú szünet után, az Operettszínház újra bemutatja Don Quijote zenés kalandjait.

Don Quijote, az örök idealista, aki tudja, hogy egyedül a remény az, amivel elérhetjük a céljainkat. Az alkotókat az inspirálta leginkább, hogy Don Quijote utazása egyfajta transzcendens, belső utazásként is felfogható egy letűnt kor eszményeinek megidézésében. A búsképű lovag szívbemarkoló története felejthetetlen dalaival, zenéjével és időtálló üzenetével indul újra hódító útjára.

“Könnyedén, viszont komolyan beszélni az élet fontos kérdéseiről: a küzdés és a harc értelméről, a hitről, a reményről, az ábrándokról, szóval általában az életről, amelyről azt mondják a darabban, hogy nem olyannak kell elfogadni, amilyen, hanem amilyen lehetne. A lovag józan pillanataiban a világ leggyöngédebb embere, akinek rögeszméje a gyöngék és gyámoltalanok védelme, kiállás minden igaz ügyért akkor is, ha a harc reménytelennek látszik” – fogalmazott a műről Kiss-B. Attila, a Budapesti Operettszínház főigazgatója szerint a darab, hozzátéve, bár a regény 1605-ben a világirodalom első igazán nagy regénye, Don Quijote Cervantesnek Babitsot idézve csak halhatatlanságot szerzett, sikert nem.

A musical rendező-koreográfusa Vincze Balázs szerint a darab fő kérdése, hogy lehet-e még a mai, rohanó világban kezdeni valamit a lovagi nemeslelkűséggel, tisztasággal, vagy az egész csak egy őrület, egy álom. Hogy egyáltalán szükség van-e azokra a gondolatokra, amit ők a darabban fogalmaznak? “Hiszem, hogy a ma emberének, aki sokkal elvadultabb és piszkosabb, mint pár száz évvel ezelőtt volt, meg tudjuk mutatni, mi is az a nemes tisztaság, és melyek azok a pozitív értékek, amelyek ma már ritkábban vagy egyáltalán nem is mutatkoznak meg” – hangsúlyozta Vincze Balázs. A Don Quijotét/Cervantest alakító Szabó P. Szilveszter, Németh Attila és Nagy Lóránt a ma embere lesz, mai költők, akik visszarepülnek a 12. századba. A darab a ma nyelvén fogalmaz, így, mint mondta, sokkal nagyobb kontrasztot, a sötét és a világos oldalt egyaránt meg tudják mutatni.

“A minket körülvevő világ olyan, amilyennek látjuk, amilyennek képesek vagyunk látni, amilyennek akarjuk látni… Az úton vannak Sancho-k, akik végigkísérnek minket, de a mi harcainkat csak mi tudjuk megvívni, és elsősorban saját magunkat kell tudni legyőzni” – vélekedett Erdős Júlia Luca díszlettervező a műről a sajtóeseményen, hozzátéve, a La Mancha lovagjának egyik fő üzenet az lehetne, hogy néha érdemes megpróbálni fókuszt váltani. A díszlettervező azt is elmondta, hogy a díszlet munkacíme Az elme börtöne volt, hiszen azon túl, hogy elsősorban saját magunkat kell legyőzni, saját magunknak is kell tükröt tartani, és “ebből a bizonyos börtönből nincsen más kiút, mint a befelé nézés.” Mint mondta, a díszlet kortalan, és absztrakt, ez adja az esszenciális lényegét a történetnek.

Bolba Tamás

Fekete Kata jelmeztervező szerint ahogyan ez a mese megjelenik ebben az elsötétedett világban, az kortalan. Mint rávilágított, Sancho és Don Quijote a lélek emberei, és ahogy ők mennek és mesélnek, egyre színesebbé válik minden körülöttük. A feketeségből egyszer csak varázsolni kezdenek, a kormányzóból fogadóst, Aldonzából Dulcineát… “Olyan, mint Boldizsár Ildikó meséjében, ahol azt mondják, hogy minden szereplő te vagy, és akivel megvívsz, vagy találkozol, az a belső kis világodban történő harcoknak a színtere” – tette hozzá a jelmeztervező.

A hosszú évtizedek után újra színpadra állított előadást tehát szöveg- és kottahűen, ám modern eszközökkel, gondolatisággal, látvánnyal, és kifejező jelmezekkel mutatja be a Budapesti Operettszínház, a darab rendező-koreográfusa Vincze Balázs, főbb szerepekben többek között Szabó P. Szilveszter, Németh Attila, Nagy Lóránt, Kerényi Miklós Máté, Serbán Attila, Sándor Péter, Peller Anna, Nádasi Veronika és Dancs Annamari látható majd.

Fotók: VIP Média