A szép és az igaz nyomában – Megnéztük a Magyar Nemzeti Galéria nagyszabású preraffaelita kiállítását (FOTÓKKAL)

Lenyűgöző kiállítással nyitott újra május 13-án a Magyar Nemzeti Galéria: a londoni Tate Britain múzeum egyedülállóan gazdag preraffaelita gyűjteményének közel száz lenyűgöző alkotását felvonultató tárlat a mozgalmat bemutató első nagy magyarországi kiállítás. De kik azok a preraffaeliták, és milyen hatással voltak a magyar alkotókra? Az utópia szépsége címet viselő kísérőtárlat ezt skicceli fel többek között Gulácsy Lajos és Körösfői-Kriesch Aladár művei nyomán.

MM – 061.hu

A Tate Britain világhírű preraffaelita gyűjteményének közel negyven festményét és több mint félszáz grafikáját felvonultató kiállítás egy Magyarországon talán kevésbé ismert, a középkori, illetve a kora reneszánsz, Raffaello előtti művészetet példaképnek tekintő Preraffaelita Testvériség művészcsoport alkotóit mutatja be.

Kik azok a preraffaeliták?

1848-ban tiltakozások és forradalmak hulláma söpört végig Európán. Ez a korszak óriási változásokat hozott, amely a társadalom és az egyén szintjén is újabb és újabb kérdéseket vetett fel, ezekre próbált meg válaszokat találni hét londoni diák, akik elhatározták, hogy valami forradalmit alkotnak együtt, és megalapították a Preraffaelita Testvériség nevű művészcsoportot. A Dante Gabriel Rossetti, John Everett Millais és William Holman Hunt vezette csoport tagjai a londoni Királyi Művészeti Akadémia konzervatív oktatási elvei ellen lázadtak, az ellen a gyakorlat ellen léptek fel, amely a klasszikus reneszánsz művészeket és művészetet tartotta követendő mintának. Az élet szinte valamennyi területén kísérleteztek, szenvedélyességük jól illett festményeik szélsőséges technikai megoldásaihoz és merész történeteikhez.

Az első preraffaelita képek nevetség tárgyai lettek, meglepő naturalizmusukkal és provokatív témákkal azonban egy évtizeden belül megnyerték a brit és a nemzetközi közönséget.

Új realizmussal és új témákkal – természetábrázolás, társadalmi kérdések, a munkások helyzete, a katolicizmus és protestantizmus közötti összeütközések – akarták felfrissíteni a festészet és a költészet állóvizét, a festészet tematikai és stiláris megújítására tettek kísérletet. A csoport 1853-as feloszlását követően a preraffaelita művészet második hullámának vezéralakjaként Rossetti lett az Európa-szerte nagy hatású esztétikai mozgalom vezéralakja. Vele társulva Edward Burne-Jones és William Morris is a képzőművészet, a költészet és a zene közötti összecsengéseket kutatta.

Középkori modernek, festett költészet, világi hit 

A kiállítás kilenc szekcióban mutatja be az alkotócsoport művészetét: az első a mozgalom kezdeteiről, illetve a költészet és a vallás meghatározó szerepéről szól. Írókról, akik úgy akartak festeni, hogy műveik vetélkedjenek az általuk csodált irodalmi alkotásokkal. Már ekkor látszik, hogy a preraffaelita művészek arra törekedtek, minél pontosabban meg tudják jeleníteni az ábrázolt alakok legbensőbb gondolatait – fontos a póz, a testtartás, a kéz ábrázolása.

A szekció egyik legfontosabb alkotása John Everett Millais Krisztus szülei házában című, végletekig realisztikus képe, amely óriási felháborodást váltott ki – a gyermek Krisztust ábrázolja apja asztalosműhelyében, a szent család tehát mint munkáscsalád jelenik meg festményen. Az ácsműhely belsejét látjuk, a kosz és a munka maradványait, de nem csak ez hatott szokatlannak, hanem a képen ábrázolt személyek megjelenése is. A hagyományos stílus szerint Jézust családja vagy apostolai körében, római tógában vagy magasztos ruhában kellett ábrázolni, ezt rúgta fel Millais sajátos elképzelésével. Charles Dickens kritikájában egyenesen azzal vádolta meg a művészt, hogy Szűz Máriát alkoholistaként jelenítette meg a képen.

A preraffaeliták kedvelték a Bibliát, mert egyetemes igazságokat láttak benne, új életet leheltek ezekbe a történetekbe. Ez remekül megmutatkozik Dante Gabriel Rossetti egyik legismertebb képén, az Angyali üdvözleten. A középkorias hangulatú festmény – amelyen a fehér és kék színek dominálnak – merészsége abban rejlik, hogy Mária alakja egészen újszerűen jelenik meg: a megszokott trónoló Madonna helyett egy riadt fiatal lányt látunk gyűrött ruhában. Rossettitől egyébként több korai rajzot is láthatunk a kiállításon, az ő nevéhez fűződik a “kettős műalkotás” műfaja, amikor egy kép és egy vers ugyanarra a problémára  világít rá különböző szemszögből. 

Millais Szabadon bocsátó parancs című, 1852-ben készült képe, amelyet az 1745-ös jakobita felkelés ihletett, szintén kiemelkedő műve a tárlatnak. Ezzel a festménnyel – sötét, részletek nélküli háttér – az alkotó némileg eltávolodott a preraffaelita stílustól, de újszerűnek hatott a nőábrázolás tekintetében is. Míg korábban a nőket hagyományos szerepben, passzívnak, határozatlannak, döntésképtelennek ábrázolja, a Szabadon bocsátó parancs felrúgja a hagyományos rendet. Millais erőteljesnek, határozottnak, a szokásos női érzelmektől mentesen festi meg az asszonyt.

Modern élet, természethűség

A következő két szekcióban a mindennapi angol valóság problémái – a munka, a női emancipáció, a gyermeknevelés állnak az ábrázolások középpontjában, ennek megfelelően egy sokkal realisztikusabb, már-már tudományosan objektív természetszemlélet. A modern élet témái fontos szerepet töltöttek be a brit művészetben és irodalomban a 18. század óta. A preraffaelita művészek figyelemmel kísérték a tudomány új eredményeit is, különösen a geológia, a meteorológia és a botanika területén. A képeken realizmussal és pszichológiai összetettséggel ábrázoltak kortárs témákat úgy, mint utazás, emigráció vagy a taníttatás, ám a legfontosabb témájuk a modern szerelem volt.

Ebben a szekcióban látható Millais újabb nagy botrányt kavaró képe, A nyugalom völgye című (1858-59), amely egyébként a művész kedvenc alkotása. A kép egy fallal körbekerített temetőt ábrázol, benne két katolikus apácával: az egyik sírt ás, a másik imádkozik. A sírt ásó apáca karja megfeszül munka közben, a másik egy rózsafüzért tart a kezében és a néző felé fordul, arcán nyugtalan kifejezéssel. A kor kritikusai a túl modern nőábrázolást kifogásolták a festményen, “hullák, titkok összeesküvés, félelem. Ez az a kép, ami semmitől nem riad vissza” – írta Tom Lubbock műkritikus.

A preraffaeliták elsőként állítottak ki olyan festményeket, amelyek a szabadban készültek. Ennek a szekciónak hangsúlyos alkotásai Ford Madox Brown Gabonaföld című képe, Charles Allston Collins Május a Regent’s Parkban című műve, vagy John Brett monumentális tengeri látképe, a Britannica birodalma.

Eszményi szerelem, test, lélek, isteni szépség

Ebben az egységben az összetett érzelmi viszonyok kerülnek a fókuszba. A művészek a középkori történetekben a modern élet és a modern szerelem pszichológiai problémáit keresték. Fő műveikben a szerelem, a megcsalás, a vágy és a hűtlenség témáit dolgozták föl. Rossetti és az őt követő fiatalabb, második generációs preraffaeliták voltak az úgynevezett esztétikai mozgalom fő képviselői, amelynek középpontjában a szépség keresése állt. A kortársaik, szerelmeik, élettársaik arcvonásait viselő – sokszor bibliai vagy mitológiai szerepekben megjelenő – női portréikon egy modern szépségeszmény fogalmazódott meg. Esztétikai szemléletük lényege, hogy a művészeti ágak összetartoznak, s így hatásuk az iparművészetben, a költészetben és a zenében érzékelhető volt. Ebben a teremben kapott helyet Millais Opheliája, egyike azon képeknek, amelyek bizonyítják, mennyire markánsan jelen volt az irányzat inspirációi között az irodalom: Tennyson, Browning, vagy Shakespeare.

Mítoszok és legendák

Modern női hősök a középpontban. A 19. században a női politikai egyenjogúságért folytatott küzdelem miatt sokan úgy gondolták, hogy az erős és önálló nő veszélyezteti az erkölcs, a család és a társadalom rendjét. A preraffaelita művészek elsőként reflektáltak ezekre a félelmekre, és lenyűgözően erős nőalakokat teremtettek. Az istennők, csábítók és különböző mitológiai karakterek álarca mögé rejtett nők igazi „femme fatale”-ként jelennek meg. Itt látható a tárlat emblematikus képe, a kései preraffaelita John William Waterhouse Lady of Shalott-ja 1888-ból. A festőt elsősorban realisztikus ábrázolásmódja, színhasználata és festményei túlnyomó részének mitológiai illetve irodalmi témái kötik a művészcsoporthoz.

Alfred Tennyson The Lady of Shalott című költeménye a toronyba zárt asszony történetét meséli el, akit egy átok arra kárhoztat, hogy a külvilágot csak tükrén keresztül szemlélje, s annak képeit vásznára hímezze. Egy nap a nő szerelmét a tükörben megpillantva árnyékéletébe belefáradva hímzését elhajítja, és saját szemével pillant a külvilágba. Ekkor tükre meghasad, hímzése szálakra bomlik, és tudja, az átok eléri: csónakba ül hát, s hattyúdalát énekelve meghal. Waterhouse három ízben festette meg Shalott hölgyének tragédiáját, más-más momentumra fókuszálva. A Nemzeti Galériában látható festményen Shalott hölgye csónakjában ülve, felszegett fejjel, távolba révedő szemekkel talán a halállal néz farkasszemet.

Waterhouse 1885-ös, Szent Eulália című, a kiállításon szintén szereplő képe is káprázatos, ez a festmény járult hozzá, hogy a művészt beválasszák a Királyi Akadémiába.

Az utópia szépsége

A 19. századi magyar művészetet elsősorban osztrák, német és francia hatások formálták. A századfordulón kibontakozó brit–magyar kapcsolatok révén azonban a magyar irodalomban, a képző- és iparművészetben, valamint az építészetben is érvényesült a preraffaelita művészet, az Arts and Crafts mozgalom, illetve számos angol alkotó megtermékenyítő hatása. Az Utópia szépsége című kísérő kiállításon négy tematikus egységben a Szépművészeti Múzeum praraffaelita grafikái mellett Gulácsy Lajos (pl. Dal a rózsatőről, 1904), Körösfői-Kriesch Aladár, Nagy Sándor és számos, a gödöllői művésztelephez csatlakozó alkotó műve kapott helyet. De az angol hatás Rippl-Rónai József vagy Ferenczy Károly kiállításra került műveiben is tetten érhető, amelyek közül néhányat megcsodálhatunk a Nemzeti Galériában. Előbbitől például a Krisztus születése és halála című szőnyegtervet vagy az egészen lágy színvilágú Patakiné arcképét 1892-ből.

Vágyott szépség – Preraffaelita remekművek a Tate gyűjteményéből
Magyar Nemzeti Galéria 
Látogatható: 2021. augusztus 22-ig

Fotók: Horváth Péter Gyula