A Szépművészeti Múzeumnak adományozta teljes életművét átfogó archívumát Korniss Péter

Tetszett a cikk?
  •   
  •   
  • 553
  •  
    553
    Shares

A Szépművészeti Múzeumnak adományozta teljes életművét átfogó archívumát Korniss Péter fotográfus kedden a Szépművészeti Múzeumban; a mintegy 34 ezer felvételt tartalmazó anyag a Közép-Európai Művészettörténeti Kutatóintézetben (KEMKI), Korniss Péter Archívumként lesz kutatható. Az ajándékozás bejelentésére a művész munkásságát elismerő Kriterion Koszorú átadását követően került sor kedden a Szépművészeti Múzeumban.

MM – 061.hu

“Boldog szívvel tudok megválni attól, amit annyi éven át gyűjtögettem, az archívumomtól. Boldog szívvel, mert tudom, hogy jó helyre kerül”

– méltatta a Szépművészeti Múzeumot és az annak tagintézményeként működő KEMKI-t az ajándékozás bejelentésekor Korniss Péter. Mint elmondta, pályafutásának első évtizedeiben az eltűnőben lévő, tradicionális paraszti kultúra nyomait kereste, majd eljutott a “múlttól a jelenig”, a hagyományos paraszti kultúrától egy globalizált világig.

Korniss Péter felidézte, hogy a Szépművészeti Múzeum – Magyar Nemzeti Galéria három éve kiállítást rendezett eddigi életművéből, ami “bátorítást adott” számára ahhoz, hogy megkeresse a felajánlással Baán Lászlót, az intézmény főigazgatóját. A fotográfus kiemelte, hogy archívuma a képeket feldolgozva, részletes adatbázissal kiegészítve tartalmazza, a 34 ezer felvételből 4 ezer fotó be is van szkennelve.

Fotó: MTI/Koszticsák Szilárd

Baán László a három éve megrendezett Korniss Péter-kiállításra emlékezve kiemelte: a Folyamatos emlékezet című tárlat az utóbbi évek egyik legsikeresebbje volt a Magyar Nemzeti Galériában. Mint hozzátette, Korniss Péter most átadott archívumát az intézmény egyben kezeli majd; az így létrejövő a Korniss Péter Archívum “a KEMKI egyik ékköve lesz” – fogalmazott. Baán László bejelentette: terveik szerint rövidesen egy Korniss Péter műveihez kapcsolódó novellapályázatot is kiírnak, melynek zsűrijébe a fotográfust is meghívta.

“Ha nem elég jó a képed, nem voltál elég közel az emberhez”

A 061.hu római kiállítása kapcsán készített interjút a Kossuth- és Prima Primissima-díjas fotográfussal, akkor többek között arról beszélgettünk vele, hogyan fordult a figyelme fokozatosan a hagyományos paraszti kultúrától elindulva a vendégmunkás lét és a globalizálódott világ felé, és arról is megkérdeztük, milyen felelőssége van egy fotósnak.

Akkor Korniss Péter így fogalmazott:
“Amikor először voltam Széken, tudtam, hogy ez a kultúra el fog tűnni, ezért nekem az a dolgom, hogy megörökítsem. És ezt elsősorban az emberen keresztül szerettem volna megragadni, nem a tárgyi világon, nem a tájon keresztül, hanem mindig az embert a középpontba helyezve.”
 

Fotó: Horváth Péter Gyula

 
Korniss Péter arról is kérdeztük, hogy látja, mi maradt meg az általa csodált erdélyi paraszti kultúrából, hagyományokból.

“Az a világ, ami akkor volt, eltűnt. Nemcsak Szék volt ilyen, Kalotaszegen is csodálatos élő kultúrával találkozhattunk, ugyanígy Gyimesben, és Moldvában is. De otthonosan jártam a román falvakban is, ugyanilyen eleven állapotában találtam a máramarosi falvakban a román paraszti kultúrát is. De mentem Szlovákiába, és Szerbiába is. Nagyon tudatosan, bartóki szellemben igyekeztem végezni a munkám. Hogy mi maradt meg? Volt egy fölcsuszamlásszerű változás ’89-ben, mikor ledőlt a Fal Kelet-Európában, s ennek volt politikai, társadalmi, gazdasági, és kulturális hozadéka is. Óriási változás indult el és ez a legjobban a falvakban volt látható, hiszen ők őrizték leginkább a régi világot. Az elszigetelt falvakban az élet egyszer csak friss szeleket hozott. A táncház helyén diszkó lett, az emberek elindultak dolgozni a városokba. Ez a fajta életmód korábban nem volt lehetséges a zárt határok miatt. A magyarajkúak természetesen ide jöttek Magyarországra, a románok elsősorban a latin országokba. Érdekes, ha megfigyeljük a Magyarországon vendégmunkásként dolgozó széki asszonyok viseletét. Ha csak az én képeimet nézi, akkor is láthatja, ezek a ruhák nem teljesen népviseletek, de azt a színvilágot, ami az eredeti viseletükre jellemző, tartják. Pulóver, vagy otthonka is van rajtuk, a piros színtől az összhatás mégis olyan, mintha népviseletben lennének. Belső igényük van rá. Ennek több jelét is tapasztaltam: a kilencvenes évek második felében, amikor Erdélybe jártam, szilveszterkor a legények már nem hordtak mellényt. Pulóverben jöttek, de azok nagyon egyforma pulóverek voltak. Valahogyan igényük volt arra, hogy ha nincsenek is népviseletben, összhangban legyenek. Nagyon érdekes volt ezt látni.”

Korniss Péter felvétele a széki táncházról

A “meghitt kultúrán” túlmutatva

A Kriterion Koszorút átadó Barabási Albert-László matematikus, hálózatkutató, a díj korábbi kitüntetettje elmondta, hogy a Kriterion Alapítványt az erdélyi Kriterion Kiadó alapító igazgatója, Domokos Géza hozta létre, abból a célból, hogy az erdélyi multikulturalizmus nemes elvei alapján hozzájáruljon az erdélyi művészetek folyamatos fejlődéséhez, európai felzárkózásához és az ott létrehozott kulturális értékek nemzetközi megismertetéséhez. A díjazottat méltatva Barabási Albert-László hangsúlyozta:

Korniss Péter képei egyszerre hordoznak lokális üzenetet és mutatnak be valami univerzálisat, amely túlmutat ezen “a belterjes és meghitt kultúrán”.

Mint felidézte, Korniss Péter Kolozsvárott született 1937-ben, onnan 12 évesen költözött Budapestre. Először a jogi egyetemre jelentkezett, de 1956-os szerepvállalása miatt tanulmányait abba kellett hagynia. A Budapesti Fényképészeti Szövetkezet “mindeneseként” fokozatosan kitanulta a fényképezés szakmai fogásait. 1961-től harminc éven keresztül a Nők Lapja fotóriportereként bejárta Magyarország vidékeit, a korabeli társadalmi valóság történeteit örökítette meg.

Fotó: Horváth Péter Gyula

Korniss Péternek 1974-től sorra nyíltak kiállításai, melyek emlékét katalógusok, albumok – Elindultam világ útján (1975), Múlt idő (1979), A vendégmunkás (1988), Leltár. Erdélyi képek (1998), Kötődés 1967-2008 (2008), Folyamatos emlékezet (2017) – őrzik. “Ezeken keresztül visszalopta Erdélyt és az erdélyi kultúrát Magyarországra, kiállításai és táncházas fotói szamizdat jelleggel inspiráltak több generációt” – emlékeztetett. Korniss Péter az 1980-as évek elejétől húsz éven át az amszterdami Internationaal Folkloristisch Danstheater társulatát fényképezte, neves folyóiratok (National Geographic, GEO Magazine, Fortune, Forbes, Time) fotóriportereként, nemzetközi szakmai szervezetek tanácsadójaként működött – idézte fel a díjazott munkásságát Barabási Albert-László.

A díjátadó alkalmából Fotográfiák 1959-2017 címmel Korniss Péter életművét áttekintő, háromnyelvű fotóalbum is megjelent a csíkszeredai Bookart Kiadó és a kolozsvári Iskola Alapítvány Kiadó közös kiadásában. Az életműkötet címlapján szereplő, korábban nem publikált, Lány görkorcsolyával színes otthonában című fotográfia nyomatát Korniss Péter az ajándékozás bejelentése után szintén a Szépművészeti Múzeumnak adományozta.

Fotó: Horváth Péter Gyula


Tetszett a cikk?
  •   
  •   
  • 553
  •  
    553
    Shares
2020-12-15T06:18:05+01:00 2020. december 8.|