Mi lenne, ha a Beatles egyszer csak törlődne a világ kollektív emlékezetéből? Ezzel a gondolattal játszik el Danny Boyle, a Trainspotting, a 28 nappal később és a Gettómilliomos rendezője új filmjében, a Yesterdayben, amelynek főhőse a felejthetetlen slágerek egyedüli memóriabankjaként és előadójaként egy csapásra világsztárrá válik. Hogy mi se maradjunk ki az emlékzetfrissítésből, filmes vonalon összeszedtünk öt legendás, javarészt a bandatagok részvételével készített Beatles-produkciót.
061.hu
Egy nehéz nap éjszakája (1964)
Az amerikai származású, pszichológus végzettségű filmrendező, Richard Lester, világhírnevét az első két Beatles filmnek köszönhette. A történet szerint 1964-ben négy fiatal liverpooli srác éppen a világot készül megváltani – már ha a világ hagyja, hogy kijussanak a hotelszobájukból. Lester vakmerően korhű rock’n’roll vígjátéka beszabadítja a szárnyukat próbálgató gombafejeket a sikoltozó rajongók, paranoiás producerek, vakbuzgó újságírók és bajkeverő családtagok örvényébe. Közben pedig feltárja túlélésük és sikerük titkát: pajkos rosszalkodás iránti kielégíthetetlen vágyukat és életigenlő mókafüggőségüket. A mozi egy áldokumentumfilm majdhogynem valósághű stílusában készült, nyomon követi John, Paul, George és Ringo egy napját, amint viharként rájuk ront a hírnév. A köztudattal ellentétben – miszerint a saját szövegüket és vicceiket a Beatles tagjai improvizálták – a film dialógusai és verbális poénjai szinte mind az író, Alun Owen leleményei, és mind megtalálhatók a forgatókönyvben. A helyesfiús, de némileg egysíkúra vett szellemeskedő karakterek nem igazán nyerték el a zenekar tetszését, a forgatás alatt mindvégig feszültségeket okozott, hogy a rendező ragaszkodott a forgatókönyvhöz, ellentétben a zenekar tagjaival, akik hitelesebb, sokoldalúbb személyiségek alakítására vágytak.
Help! (1965)
Lester második Beatles-filmje az egzotikum és a kaland jegyében fogant szürreális, képzeletbeli utazás, amelyben Ringo egy rajongójától csodaszép gyűrűt kap, ám kiderül, hogy az ajándék egy indiai szekta áldozati kegytárgya. A dobos hiába próbál megszabadulni a gyűrűtől, így állandó életveszélynek van kitéve. Időközben egy hatalomittas tudós is csatlakozik a hajszához. Lester gegmenjei nem fukarkodtak a blődlikkel, a nonszensz helyzetek már Monty Pythonékat idézik- a harsány színdramaturgia azonban még a hatvanas évek pop-artjának gyümölcse. A Beatles-tagok később elárulták, hogy akkoriban keményen tolták a mariskát, ami részben megmagyarázza, miért bakiztak annyit a szövegekben vagy sok mondatuknak miért nem volt semmi értelme. Eredetileg egy westernfilm forgott volna Lennonékkal Texasban, a sajtóban fotók is megjelentek a cowboyszerkóban, lóháton pózoló csiperkefrizurásokról. Aztán a filmet jegelték, és leforgatták helyette a Help!-et. George Harrison, akit Richard Lester a színészi képességeit illetően a legjobbnak tartott a kvartett tagjai közül, ebben a filmben már többet szerepel, mint a Hard Day”s Nightban.
Magical Mystery Tour (1967)
A Beatles harmadik filmjéért, amelyet a BBC mutatott be 1967. december 26-án mutatott be, az első vetítés után a kritikusok és a rajongók sem lelkesedtek, mára viszont külön kultusz nőtt köré. A filmhez nem készült valódi forgatókönyv: Paul McCartney egy darab papírra egy kört rajzolt, amit nyolc részre osztott fel, ezekbe írva a cselekmény főbb elemeit, valamint a lap aljára néhány fontos dolgot. Az alaptörténet egy autóbuszos kirándulásról és az utasokról szól. A trip alatt „négy vagy öt varázsló” jóvoltából „különös dolgok kezdenek történni”. A varázslók közül négyet a Beatles tagjai alakítottak, az ötödik pedig a zenekar „útimarsallja” és jóbarátja, Mal Evans volt. Mr. Starkey és nagynénje minden elképzelhető dolgon összeveszik. Az utazás során Mrs. Starkey beleszeret Buster Bloodvesselbe, akiben a többiek számára van valami zavaró és nyugtalanító. A kirándulás keretében több különleges programon vesznek részt: a „Maraton” során minden utas más-más eszközzel igyekszik a cél felé (van, aki fut, néhányan autóval mennek, mások tandemmel próbálkoznak, Mr. Starkey pedig a kirándulóbuszt vezeti). Ezután egy sátorba másznak, ami egy tágas vetítőteremhez vezet. Az utolsó előtti jelenetben a kirándulók egy sztriptízbárba térnek be, ahol a Bonzo Dog Doo-Dah Band játszik. A film egyik csúcspontja, amikor a Beatles az I Am the Walrust adja elő.
Sárga tengeralattjáró (1968)
John, Paul, George és Ringo nem nagyon akartak egy újabb filmet. Már hármat csináltak, sok munka volt bennük, és vegyes volt a fogadtatásuk, így elég kelletlenek voltak, amikor George Dunning rendező és társai megkeresték őket a Sárga tengeralattjáró ötletével. Végül nem azért mondtak igent, mert annyira tetszett nekik a koncepció vagy imádták az animációt, hanem mert így ki tudták játszani az őket a United Artist filmstúdióhoz fűző, négy filmre szóló szerződésüket. Ezért is szerepel az igazi The Beatles a film zárójelenetében. Az amerikai változatból több részt kivágtak, többek közt a teljes Hey Bulldog című számot. Bár egy kisebb hadseregnyi animátor, rajzoló és rajzfilmes dolgozott rajta, a film „külalakjáért” az art direktorként felvett, legendás német grafikai tervező, Heinz Edelmann felelt, aki egyfajta hallucinogén, a kor (hippi) szellemiségét remekül kifejező, sőt, megelőző képi világot hozott össze. Ez minimális, pár vonalas animációval is ragyogó színvilágot, kifejező cselekményt és vibráló összképet jelent, ami olyan későbbi művek számára szolgált inspirációként, mint Jankovics Marcell János vitéze vagy Terry Gilliam agyament animációs betétei a Monthy Python sorozatában. Furcsa módon nem maguk a zenészek szólaltatják meg a róluk mintázott és elnevezett karaktereket, a melót profi színészekre bízták, haragudtak is ezért a rajongók. Az animációs filmet tavaly gyönyörűen felújították.
Let It Be (1970)
Végezetül egy dokumentumfilm, amely stúdiófelvételek füzérében bemutatja a Beatles utolsó lemeze, a Let it be a készülését, valamint az együttes hanyatlását. Michael Lindsay-Hogg a Beatles szétszéledése előtt 18 hónappal készítette a dokumentumfilmet, ami különösen izgalmassá vált a Beatles-rajongók számára, hiszen abban kerestek magyarázatot a pályája csúcsán lévő banda feloszlására. A film végén megtalálható utolsó koncertjük is, amelyet 1969. január 30-án adtak az Apple lemezkiadó londoni épületének tetején. Az Oscar-díjas Peter Jackson (A Gyűrűk Ura) az év elején jelentette be, hogy ő is elkészíti a saját doksiját az eredeti filmanyagok felhasználásával. A Beatles stúdiófelvételeiből 55 órányi, korábban nem publikált anyagot dolgoz fel az új-zélandi rendező, aki az első világháborús archív felvételekből készített dokumentumfilmjéhez (They Shall Not Grow Old) kifejlesztett restaurációs technológiát alkalmazza a Beatles archív filmjeinek felfrissítéséhez is. Jackson szerint a forrásanyagból a ’70-es filmben bemutatottnál jóval dinamikusabb portré bontakozik ki. „A film olyan élményt nyújt majd a rajongóknak, amiről régóta álmodoztak. Mintha egy időgép visszarepítene 1969-be, és beülhetnénk a stúdióba, hogy megnézzük, hogyan csinált együtt nagyszerű zenét ez a négy barát” – ígérte.
Kép: Help! lemezborító