Tetszett a cikk?
  •   
  •   
  • 98
  •  
    98
    Shares

Itt a nyár, megkezdődött a szezon a főváros egyik legkedveltebb szabadtéri kulturális helyszínén, az Óbuda szívében található KOBUCI Kertben is. A kertet a 2016-ban az egyik szakmai szövetség (HANOSZ) az év koncerthelyszínének választotta, 2017-ben a kert egyik alapítója megkapta az Óbuda kultúrájáért díjat. 2018-ban a KOBUCI immár tizedik alkalommal nyitja meg kapuit. A jubileumi évad tiszteletére megújul a kert, és különleges programokkal is készülnek a szervezők a nyárra. Múltról, jelenről és jövőről beszélgettünk Nagy Krisztiánnal, a management egyik főmunkatársával.

L.T.061.hu

Jó időtök volt a megnyitón, ami egy szabadtéri helyszín esetében nagyon fontos tényező. Jól sikerült a tizedik szezon kezdetét ünneplő rendezvény?
Igen, hála Istennek, tiszta égbolttal indult az évad. A zenekarok fantasztikusak voltak, nem is beszélve a közönségről. Megkockáztatom, hogy ez egyszer minden úgy alakult, ahogy szerettük volna. Nagyon jó rajttal vágunk neki a jubileumi évnek, és igyekszünk majd kitartani a kezdeti lendület mellett.

Ahogy a szezon kezdetén fontos a jó indítás, úgy az volt 10 évvel ezelőtt, a Kobuci indulásának idején is? Egyáltalán: gondoltátok volna, hogy egyszer Budapest egyik legnépszerűbb nyári szórakozóhelye lesz a kert?
Rengeteg anekdotát hallottam a kapolcsi kezdetekről, amelyeket az alapítók a legkevésbé sem nosztalgikusan mesélnek. A KOBUCI ugyanis a kapolcsi Művészetek Völgyében debütált, aztán 2009-ben talált Óbudán mai otthonára, de az ottani légkörből biztosan magával hozott valamit. Minden kezdet nehéz, de az embereket szinte azonnal megfogta és magához húzta az a különleges hangulat, amelyet a hely szelleme, vagyis a helyet működtető közösség szelleme árasztott. Ezt a közösséget igyekszünk megőrizni azóta is, mert azt hiszem, ez volt a siker legfontosabb titka.

fotó: KOBUCI

Mi az, amiben a Kobuci más, mint a többi szabadtéri kulturális színtér?
A KOBUCI egyszerre tud nagyon intim közösségi térként és nagyszabású koncertszínpadként is működni. Az egyik titok biztosan a műsorkínálatunkban rejlik. Egy egységet, valami közöset szeretnénk felmutatni az autentikus népzene, az elsőrangú világzene, a ritka blues és a patinás underground különféle műfajai között. Abban bízunk, hogy a kínálat formálja, a szó legnemesebb értelmében véve neveli is az egyes stílusok közönségét, és főként bemutatja őket egymásnak. Ideális esetben egy underground rajongó előbb-utóbb állandó látogatója lesz a világzenei koncerteknek is, és fordítva. Talán ettől is lett egy különleges közösséget alkotó közönség a KOBUCIÉ, amit a kommunikációnk minden felületével is igyekszünk építeni.

A közösséghez a stáb is hozzátartozik?
Feltétlenül. Ez az alapja. Egy nagyon régóta együtt dolgozó, ugyanazokért a célokért küzdő „kollektíva” gyűlt össze az évek alatt, és remekül működünk együtt. A stábtagok nemcsak a kemény munkájukkal, hanem az egész személyiségükkel is benne vannak mindabban, ami a kertben jó. Ezzel függ össze, hogy a vendégszeretet a másik titok, amiben, remélem, különbözünk másoktól. A vendégszeretet kultúráját a szlogeneken túl is igyekszünk nap mint nap komolyan venni, gyakorolni és építeni.

Említetted már a műfajokat, amelyeket a Kobuci a zászlajára tűzött, mint a népzene, a világzene vagy a blues. Ezek nem könnyen eladható műfajok. Nem lett volna egyszerűbb a popkultúra tetejéről választani?
Biztosan könnyebb lett volna, de azok nem mi lennénk. Kaszap Gábor és Kaszap Atilla a tulajdonosi kör két tagja, akik már a kezdetekkor is ott voltak, mindketten népzenészek, Atilla ma is számos formációban játszik. Ez az indulás sok mindent meghatározott a koncertszervezést, a vendéglátást, a zenészekhez fűződő viszonyt illetően is. A Kárpát-medence népzenéje nagyon nyitott, sokrétű és rengeteg kapcsolódási pontra ad lehetőséget más műfajok felé. A népzene felől a világzene felé bővült a műsorkínálat, később a blues, olykor a jazz vagy a minőségi underground is beépült a repertoárba. Büszkék vagyunk rá, hogy ma a különböző stílusok legfontosabb hazai művészei játszanak nálunk.

Fotó: KOBUCI

Hogyan választjátok ki az előadókat?
A nagyon jó zenét valójában ízléstől függetlenül könnyű felismerni. Persze, arra törekszünk, hogy egy csakis ránk jellemző arculata legyen a kínálatunknak, tehát fontos a személyes ízlés, de az a pici szakmai stáb, aki ezen dolgozik, elsősorban a minőségre, a tehetségre nyitott. A legnehezebb dolgunk az ismeretlen vagy kevésbé ismert formációkkal van, akikről egyelőre csak kevesen tudjuk, hogy nagyon jók. A blues például, mint műfaj is (legalábbis annak bizonyos hagyománya) valójában szinte ismeretlen volt sokáig a közönségünk számára, mára pedig a VI. Óbudai Bluesfesztivál a műfaj talán legfontosabb ünnepévé nőtte ki magát. Szóval szeretnénk hinni benne, hogy a közönség ma már elfogadja, és befogadja, ha valakit a figyelmébe ajánlunk. A legnagyobb eredménynek azt érezzük, ha egy banda évről évre visszatérve mind nagyobb közönséget vonz. Ilyenkor úgy érezzük, hogy ebben egy kicsit mi is benne vagyunk.

Vannak állandó előadóitok? Vagy esetleg olyanok, akik nagyon szeretnének nálatok fellépni?
A legnagyobb örömünkre mindkét kategóriában sokan vannak. Rengeteg olyan előadó van, akik már a kezdetektől fogja „velünk vannak”. A kert része lett a zenekarok sorsának és fordítva. A Rackajamtől a Parno Graszton át a Tükrös Együttesig sokáig sorolhatnám, hogy kikhez kötnek nagyon szoros szálak. És természetesen olyanok is sokan vannak, akik folyamatosan ostromolnak minket, hogy szeretnének fellépni a kertben, és előbb-utóbb eljön az ő idejük is, ha jó zenét játszanak.

fotó: KOBUCI

Hogyan ünnepli a Kert a „tízes” jubileumot?
Sok vonatkozásban igyekeztünk alapvetően megújulni. Új logóval és új arculattal vágtunk neki a szezonnak, illetve a kert a maga fizikai valójában is megfiatalodott. Egy gyönyörű fa installáció az új bejáratunk, de a kert hangosítása és a fényei is megújultak. Egy barátunk, Belicza László Gábor analóg technikával készült portrésorozata (pontosabban egy válogatás a még készülő sorozatból) is „megemelte” a teret. Szóval szerettük volna minél több mindennel megajándékozni a közönségünket. Ez persze csak a kezdete az ünneplésnek, hiszen erre a nyárra több kiemelt projektet is időzítettünk. Június 3-án lesz például egy jótékonysági est, ahol a jazz, a blues és a világzene egy-egy kiváló és számunkra fontos alakja: Harcsa Veronika & Gyémán Bálint, Ripoff Raskolnikov valamint Balogh Kálmán és zenekara képviseli majd a hely szellemét. Ennek az estnek a bevételét a KOBUCI megduplázva ajánlja fel az óbudai Szent Margit Kórház javára. Ezzel szeretnénk megköszönni a kerületnek, hogy ilyen megtisztelő szerepben lehetünk része Óbuda kultúrájának.  

Mik a céljaitok mondjuk a következő tízesig?
Úgy szeretnénk változni és fejlődni, hogy azért ugyanazok maradjuk. Úgy bővülni, hogy ne növekedjünk. Szeretnénk minél többet adni a zenészeinknek és a közönségnek is, de ugyanakkor megőrizni a KOBUCI családiasságát és kisléptékűségét, amitől a közönség is szereti és a sajátjának érzi ezt a helyet.


Tetszett a cikk?
  •   
  •   
  • 98
  •  
    98
    Shares