A hülyeségnek van nem hivatalos ünnepnapja is: ez április 1. Eredete, mint annyi más ünnepnek, a történelem homályába vész.
BARTA ZSOLT – Nullahategy
Elméletekben természetesen nincs hiány, vannak akik egy régi, tavaszváró kelta szokásra esküsznek, mások az antik világ hagyományaiban keresik a megoldást, s akadnak olyanok is, akik a középkorban divatos bolondünnepet tartják minden kezdetek kezdetének. Már ami a kollektív baromkodásokat illeti.
Poros várostörténeti krónikák, hajdani jegyzőkönyvek, megsárgult papírosok tanúskodnak az őrület napjának tradícióiról. Spanyolországban például a legkedveltebb április 1-i szokás természetesen a bikaviadalokhoz fűződött. A mit sem sejtő beugratott hajnalban arra ébred, hogy dörömbölnek az ajtaján. Álmosan nyit ajtót, s meglepve tapasztalja,hogy odakint lelkes tömeg várja, akik felszólítják, induljon végre, a bika már az arénában várja őt, a híres torreádort. A delikvens gyenge ellenkezésére a tömeg haragosan felmorajlik, s fenyegetően közli, hogy ne vicceljen, inkább öltözzön, mert nem kis téteket tettek meg gyors győzelmére. Az újabb tiltakozás hatalmas méltatlankodást vált ki, majd megkérdik tőle, ugye tudja milyen nap van ma?
A szerencsétlen beugratott már azt sem tudja fiú e vagy lány, csak hebegni-habogni képes, majd nagy nehezen, és még mindig mit sem sejtve kinyögi: április 1! Április bolondja!-ordít fel egy emberként a tömeg, majd faképnél hagyja a lassan ocsúdó áldozatot, aki nyomban öltözni kezd, s kisvártatva egy másik társaság élén kopogtat be hasonló céllal, egyik legjobb barátjának ajtaján.
A hülyeségért a franciák sem mentek a szomszédba. Kedvelt április 1-i szokásuk volt beállítani egy mit sem sejtő barátjukhoz, s elcsukló hangon arra kérni őt, juttasson el személyesen egy lezárt borítékot a címzetthez, s ha lehet senkinek se szóljon róla, mert az életük függ tőle. A beugratott természetesen szalad a megadott címre, ahol egy komor személy várja, belenéz a borítékba, valamit firkál a benne található levélre, majd drámai hangon megkéri az alkalmi futárt, hogy vigye el a küldeményt egy harmadik személyhez. Gyanút csak a nyolcadik címzett után fog a megtréfált, feltépi a borítékot, s döbbenten olvassa a benne található sorokat: „Áprilisnak elseje, küldd a maflát másfele!“
A szívatások napja időnként komolyabb tragédiát is okozott. A ködös Albionban történt, hogy egy vicces kedvű testőr állevelet írt barátja szüleinek, s tudatta velük, egyetlen fiukat kivégezték, mert a parancs ellenére egy harmadik lábat is növesztett, hogy pihenni tudjon, miközben őrségben áll. Mire az igazság kiderülhetett volna, a bánatos szülök öngyilkosságot követtek el.
És mi a helyzet nálunk? Magyarországon elsősorban a gyerekeket viccelték meg a nevezetes napon. Boltba küldték őket, hogy tüstént hozzanak hegedűbillentyűt, vagy trombitahúrt, illetve meg nem született kotlós három napos csibéjét. Hazánkban a bolondnapi vaskosabb tréfák nem voltak népszerűek, csupán Gömörben öltöztek be aznap a férfiak maskarába, hogy a lányokat, asszonyokat ijesztgessék, ám ez a szokás inkább vicces volt, mint ijesztő. Mára a bolondok ünnepe sokat veszített hajdani népszerűségéből. A pártállami időkben a rendszer szelepeként is felfoghatóak voltak az áprilisi tréfák a megyei lapokban. Talán vannak, akik emlékeznek a Békés Megyei Népújság írására, melyben tényként hozták, hogy Békéscsabán metró épül, vagy hogy a város focicsapata leszerződtette Diego Maradonát. És mi a helyzet 2015-ben? Az intézményes szívatásokat keresd a Jackassben, illetve a műfaji besorolásukat illetően az ún. tahó amerikai vígjátékokban!
Gyere őrült, avagy bolondok a kultúrában
Jean-Luc Godard: Bolond Pierrot (francia film) 
A főhős nevet vált, s szerelmével háta mögött hagyja a fogyasztói társadalmat, a polgári életforma kötelékeit és az értelmiségi sznob magatartást. Ő-e a bolond, vagy a világ – fejtegeti Godard kultuszfilmjében.
Rejtő jenő: Egy bolond száz bajt csinál
Az idén 110 esztendeje született Rejtő regénye egy ifjú lordról, aki, sutba dobva a hagyományokat, feleségül szeretne venni egy művésznőt. A megdöbbent család természetesen a bolondokházába záratja a nyilvánvaló „bolondot“, ám a regény végére minden a helyére kerül.
Neoton: Bolond város
1971-ben jelent meg, az akkor még progresszív rockot játszó Neoton együttes (tagjai között szerepelt Som Lajos, Balázs Fecó és Debreczeni Ferenc) „Bolond város“ című nagylemeze. A címadó dal egy szürreális, a valóságban nem létező városra utal, ahol „Szól a zene mindig és, hogyha tetszik, megisznak egy tejet“, ám a dal végére kiderül, hogy a faképnél hagyott szerelmes dala ez, vagyis a szerelem bolonddá tesz.