Parádi Orsolya Pandala-szigetek című foglalkoztató munkája az első, magyar alkotótól született felnőtt színező, amit persze nyugodtan oda lehet adni a gyerekeknek is. Ők azt mondják majd rá: kifestő könyv. Nyugaton hatamas népszerűségnek örvendő színezők gyakran előznek meg bestsellereket is, és az eladási listák csúcsait ostromolják. Parádi Orsolya pandalája is óriási siker, már elkészült az angol nyelvű verziója.
PZL – nullahategy
Bölcsészként végeztél, és újságíró is voltál. Logikusnak tűnhet, hogy magad is meséket írj a figurákhoz, de a Pandala-szigetekben nincsenek szövegek…
Régóta írok szövegeket, tehát logikus a felvetés. Három éve, amióta elkezdtem a Mesekavicsok festését, érlelődik bennem a Pandala-szigetek története, amiből apró szemelvények, karakterleírások be is kerültek az első könyvembe. Ezen a képzeletbeli trópusi szigetcsoporton az emberektől háborítatlanul élnek együtt az állatok. De míg a festés, rajzolás ösztönösen jön, az írás más ügy. Ki kell találni, milyen korosztálynak írok, kicsiknek vagy nagyobbaknak, vagy mindenkinek; melyik a legideálisabb forma, vers vagy mese, és ha mese, rövidke vagy hosszabb legyen. Filmkritikusként a két legjobb barátom a karakterszám és a határidő volt. A korlátokon belül szabadon tudtam írni. Ez most más ügy. Mindenesetre a Pandala-szigetek története hamarosan elnyeri végső formáját…
Honnan jött a kavicsfestés ötlete? Már gyerekkorodban is készítettél színezett kavicsokat?
Gyerekként sokat rajzoltam, és minden Karácsonyra kézzel készítettünk ajándékot a testvéreimmel, kísérleteztünk különféle anyagokkal. A családban több képző- és iparművész is van, apám karikatúrái a Ludas Matyiban is megjelentek a hetvenes években, úgyhogy mondhatom, hogy genetikusan örököltem a készséget. A kavicsfestés egy kis Balaton-felvidéki faluban kezdődött, ahol minden nyáron tartanak vásárt. Festék volt nálam, már csak alapanyag kellett. Az akkor ötéves lányomal és barátnőivel kavicsot gyűjtöttünk és stilizált kavicsállatkákat készítettünk. Azt árusították a srácok nagyon büszkén jelképes összegért, mint vásárfiát. Aztán három éve támadt fel újra bennem a késztetés megint, hogy kis, gömbölyded kavicsokra színes állatokat fessek. Mivel nagy sikere volt a környezetemben levő gyerekek és felnőttek körében, nem is hagytam azóta abba.
Előfordul, hogy lefotózzák, és küldik neked a Pandala-szigetek színezéseket? Voltak izgalmas változatok?
Bár a színező még csak most jelent meg, már kaptam fotókat. Mindig nagyon örülök annak, ha elküldik a saját műveket, Mesekavics-ügyben is szeretettel várom a gyerekek alkotásait. A kavicsfestő workshopokon időnként teljesen “freestyle üzemmódban” dolgozunk: mindenki olyan állatot fest, amilyet akar, hadd kísérletezzenek csak szabadon. A mottó amúgy is ez: teremtsd meg a saját világod!
Árusítod is a színezett kavicsokat. Mindegyiket te fested, vagy vannak segítők?
Boltokban is kaphatóak a Mesekavics termékek, mágnesek, nyakláncok, kitűzők, interaktív festmények és kavicsfestő készlet, de gyakran megyek vásárba is, mert ott közvetlenül találkozhatok a vevőimmel. Szeretem a Balaton-felvidéki piacok hangulatát, Tihanyba és Káptalantótiba is járok nyaranta árusítani, ami nagyon érdekes tapasztalat, mert a legkülönbözőbb típusú emberekkel lehet találkozni. Most megint én festem az összes kavicsot, mert teljesen kikapcsol és feltölt, de alakulóban van egyes munkafolyamatok delegálása. Általában húsz-harminc tagú “családokat” festek, mire körbeérek egy színnel, meg is száradt az első réteg, például a baglyok szeme, és jöhet a következő szín. Túl vagyok a tízezredik kavicson, az biztos. Szeretem, hogy mindegyik az én “gyerekem”.
Mit tapasztaltál a workshopokon? Az a cégvezető, aki éppen elvált és stresszes, horror baglyokat készít, míg a tíz éves lányok cukikat? Mire következtetsz a színezésekből?
Workshopot egyelőre csak kicsiknek tartok. A gyerekeken azonnal látszik, milyen környezetben szocializálódtak. Akin látom, hogy belesúlykolták otthon a mintakövetést, őt igyekszem biztatni, hogy engedje szabadon a fantáziáját, kísérletezzen bátran és csak magára hallgasson. Ahol a szülő is ott marad és mindenáron meg akarja mondani a gyereknek, mit és hogyan fessen, őt ráveszem, hogy inkább fessen ő is saját kavicsot és bízza a gyerekére, ő mit alkot. A gyerekek műveivel kapcsolatban, nyilván vannak tehetséges és kevésbé ügyes kezű srácok, de nincs rossz megoldás. Elképesztően aranyos állatkák születnek és legyenek csak büszkék rá kis alkotóik. Rettentően fontos az elismerés, jó, ha később, amikor amikor szüksége van rá, vissza tud nyúlni akár ehhez a sikerélményéhez. A stresszes topmenedzsernek inkább pszichoterápiát, jógát és túrázást javasolnék. Na és persze a színezőt!
Ez a típusú kreativitás talán jól használható hiperaktív gyerekeknél, vagy börtönben foglalkoztatóként… Mi volt a legkülönösebb felhasználási terep?
Valóban, nagyon sok pedagógussal beszélgettem a Mesekavicsok felhasználási módjáról. Óvodákban egyértelműen tudnák használni a nagy interaktív festményeimet. Például egy nagy tenger festményt, amin minden gyereknek megvan a saját állatkája. Mivel a háttér festett fémlap, a mágneses állatkák tapadnak rájuk. Egy ilyen táblán megismerkedkedhetnek a természet, az elemek, az élőhelyek, a halmazok fogalmaival. Hol élnek a halak, milyen színűek, kicsik-e vagy nagyok, kevesen vagy sokan vannak és még csak ezután következnek a közösen kitalált történetek. Ehhez persze támogatás kéne, az óvodáknak nincs erre keretük. Használták már az álló akváriumot diszlexiás gyerekek terápiájában is. Gyerekkórházakban is biztosan örülnének a egy ilyen nagy képnek… Legutóbb azon agyaltunk két pszichológussal, hogyan lehetne a Mesekavicsokat a Braille-írással kombinálni, hogy a nem látó gyerekek és játszhassanak velük.
Kavicsbányákból, a Lupáról, kertészetekről szerzed be a kavicsokat. Mi volt a legkülönösebb forma, amivel találkoztál?
A legfurcsább alakú kavicsokból pörölycápák lettek, egy cáparajongó kifejezett kérésére.
A világod sokszor afféle dél-amerikai hangulatokat idéz be. Van „tájjellege” a színeknek és a formáknak?
A trópusok színpompás állat- és növényvilága adta az elsődleges ihletet. A természetben megtalálható élénk színek, buja burjánzások. De benne van minden ember által alkotott is, amit valaha láttam és tetszett. Legyen az egy szecessziós, japán vagy muszlim díszítőrészlet, Gauguin színhasználata, Hundertwasser aprólékos ábrái, még a mezőkövesdi matyó díszítés is. Az egyszerű vonalak atyamestere, Réber László munkássága is alap, az ő illusztráció is teljesen áthatották a gyerekkoromat.
A Pandala-szigetek egyik domináns figurája a bagoly. Mit gondolsz, mi az oka jelenkorunk bagoly-kultuszának? Ez a Harry Potter-korszak öröksége?
A bagolykultusz már az ókor óta tart, Zeusz lánya, Pallas Athéné istennő szent állataként vonult be a mitikus állatok közé a görög mitológiába. Elsődlegesen a bölcsességet társítják hozzá, mint emberi vonást. Szerintem legalább olyan lenyűgöző, hogy hangtalanul képes repülni. A Harry Potter-könyvek nyilván adtak a népszerűségének egy újabb löketet. A bagoly nagyon hálás téma grafikai szempontból, mert a nagy, kerek szemekből kiváló mandalákat lehet készíteni. A mandala egy meditációt segítő ábra, és ez az elsődleges célja ennek a színezőnek is, lelassítani a gondolkodást, kikapcsolni a stresszt és a célorientált agyműködést. Nem kell mindig akarni valamit, időnként elég csak létezni.
Milyen irányban lehet tovább menni?
Nagyon örülök a színező megjelenésének, ami ráadásul nemcsak magyarul, hanem angol borítóval is megjelent. Viszem is majd külföldre. Festek, rajzolok, időnként kifekszem egy domboldalra és hagyom, hogy előtörjenek az ötletek. Alakulnak a Pandala-szigeteki történetek, ezen dolgozom.