Hetvenedik születésnapja alkalmából megjelent Ráadás címmel Bródy János legújabb nagylemeze, de az ünneplés ezzel nem ért véget, mert díszdobozban kapható lesz egy ötlemezes bakelit gyűjtemény, ami az elmúlt negyed század Bródy albumait tartalmazza, és akkor még nem beszéltünk az április 9-én, az Arénában megrendezésre kerülő koncertről, amire már minden jegy elkelt. Bródy Jánossal beszélgettünk. 

PÁN – 061.hu

300 példányban jelenik meg a díszdobozos Bródy bakelit gyűjtemény, ami rendszerváltás utáni albumaid tartalmazza. Ez afféle ajándék lehet a közönségnek, hiszen ekkora szériában nem tud gazdaságos lenni egy kiadvány.
Valóban ajándék – és nemcsak a közönségnek, hanem nekem is, ami a menedzsment és a kiadó ajándéka a 70. születésnapomra.

A díszdoboz miért nem tartalmazza a nyolcvanas években, a Hungarotonnál megjelent három klasszikus albumot is? Az még nagyobb ajándék lett volna…
A Hungarotonnal mindig voltak közös kiadványok, de ez most túl sok egyeztetést kívánt volna. Viszont az a tény, hogy az első három lemez megjelent bakeliten, nagy példányszámban, szükségtelenné tette azok újbóli kiadását.

Bródy János zenész 2016.03.02. Fotó: Horváth Péter Gyula

Fotó: Horváth Péter Gyula

A Világosítsd föl című József Attila-vers megzenésítése is szerepel az albumon. Tudtad, hogy nem ez az első feldolgozása a műnek, hogy a nyolcvanas évek elején egy nyíregyházi punk zenekar, az Agydaganat is írt rá zenét…
Igen, erről egy újságíró tájékoztatott, de csak azután, hogy az én már elkészítettem a saját verziómat. Már nagyon régen kapcsolatba kerültem ezzel a verssel, a hatvanas évek vége felé néhány sorát beleírtam az Omegazinba, az Omega zenekar kiadványába. Azokban az években a fasiszta kommunizmus összetétel nagyon keményen hangzott, mert azt jelezte, hogy a totális rendszerek rémesen hasonlítanak egymásra. És ez az írásom nem is volt hatástalan. Amikor 1973-ban államellenes izgatás gyanújával eljárás alá vontak, nevetségesnek találtam az ürügyet, mely szerint a Miskolci Popfesztiválon elmondott néhány mondatom miatt vádolnak, de a vizsgálótiszt azt mondta, hogy elég sok rendszerellenes motívumot találtak a szövegeimben, a színpadi megnyilvánulásaimban és a különböző írásaimban. Ekkor utalt erre a József Attila-sorra is…

Kemény, rendszerkritikus szövegeket írtál erre az albumra is. Felmerült benned, hogy a zenei formák is keményebbek legyenek?
Mindig nagyon eklektikus voltam, sokféle zenét írtam, és sokféle zenéhez írtam szövegeket, melyek különböző előadók repertoárjába kerültek be, de az a tapasztalatom, hogy a saját lemezeimen nem feszíthetem végletekig ezt a palettát. Az Illés szekerén lemez is rendkívül eklektikus, de a dalok fogadtatása pontosan jelezte, hogy hol vannak az én előadó képességem műfaji határai. Az Illés szekerénből is lesz bakelit, de mivel az 60 perces, ezért 20 percet le kellett hagyni róla, és lemaradt például a Falra festett ördög, mert hiába szeretem a dalt, túl kemény a zene az én hangomhoz.

Bródy János zenész 2016.03.02. Fotó: Horváth Péter Gyula

Fotó: Horváth Péter Gyula

Kirschner Péter (ex-Európa Kiadó) az album zenei rendezője. Kapott a produkció új impulzusokat a rá jellemző, underground-os attitűdtől?
Feltétlenül. Nagyon meghatározó, hogy ki a zenei producere egy albumnak. Az első önálló lemezeimnél, melyek még a Fonográf zenei szakkörében készültek, Szörényi Szabolcs végezte el ezt a feladatot. Amikor ez már nem működött, akkor Tolcsvay Lacit kértem fel a munkára. A Kockázatok és mellékhatásoknál már szándékosan kerestem olyan zenészt, akivel ki tudtam alakítani az új dalokhoz illő hangzásvilágot. Éry Balázst választottam, akit mai napig nagyszerű zenésznek tartok, és akinek köszönhetően egy nagyon meghatározott zenei hangzásvilág jött létre. És ugyanez történt az Illés szekerén albummal is, ahol ifjabb Födő Sándorral álltam össze, akit a Halász Jutka mögött álló zenekarból ismertem meg. Az Illés szekerén magán viseli az ő művészi elképzeléseit is. Ez úgy működik, hogy megírom a dalt, készítek belőle egy demó verziót, amiben benne van a ritmus, a struktúra, a lüktetés, és akkor kapok egy ajánlatot a hangszerelőtől, hogy ő ezt hogyan tudná kiegészíteni, amit aztán vagy elfogadok, vagy részleteiben fogadok el, vagy arra kérem, hogy csináljunk valami mást. Kirschner Péternek ismertem a zenei környezetét, dolgoztam együtt vele a Baltazár Színháznak készült lemezen, aztán kezembe került a Takáts Eszter Band albuma, ahol mint Rec&Mix&Max szerepelt, ami a zenei producer szerepét takarta. Ez a hangzás nagyon tetszett nekem, és miután nem akartam az Illés szekerén sikerére építeni, inkább egy afféle visszafordulós, retrós alternatív megoldást kerestem, ami persze csak egy kitalált meghatározás, de az van mögötte, hogy megfogtak azok a natúr hangzások, amelyek Péternél elementárisan érvényesülnek… Amikor felhívtam, hogy gondolkodjon el, hogy lenne-e kedve velem egy ilyen kalandban részt venni, azt válaszolta, hogy neki ezen nem kell gondolkodnia. Azonnal igent mondott.

Bródy János zenész 2016.03.02. Fotó: Horváth Péter Gyula

Fotó: Horváth Péter Gyula

Mit gondolsz, mi az oka annak, hogy itthon nincsenek olyan “egy szál gitáros” új sztárok, mint Anglia egyik legnagyobb eladását produkáló művésze Ed Sheeran… Zoránon és rajtad kívül nem sokan mertek egy akusztikus gitárra kiállni
Azért vannak, akik ezt az utat választják, az újak közül ott van például Petruska András, akit A Dalból már mindenki ismerhet. Sokan próbálkoznak ezzel, de a mai közönség számára ez a műfaj nem elég látványos. A mikrobarázdás lemezek világa afféle átmenet volt a slágervilág és a zenés színház között, és ebben a közegben én elég jól éreztem magam. Az egy szál gitáros előadásforma pedig a koncert és az irodalmi est között van, valahol félúton, viszont az irodalom nálunk a magas művészethez tartozik, a slágeripar meg a tömegkultúrához… Én egész életemben ezt a műfajokat elválasztó szakadékot próbáltam áthidalni.

A mai napig nagyon szerény vagy az előadói kvalitásaiddal kapcsolatban, miközben minden szólóalbumod óriási siker, a beat nemzedék generációs önképe elképzelhetetlen lenne nélküled. Nem noszogatnak a kollégák, hogy Tini, ne szerénykedj már ennyit…
De…, és nem is akarok álszerénynek látszani, de tény az, hogy engem semmi nem predesztinált erre a pályára. Műszaki érdeklődésű gyerek voltam, villamosmérnöki diplomám van, miközben már a hatvanas évek elején megfogott az új zenei hangzás, majd szerencsés véletlenek után bekerültem az Illés zenekarba. Imádtam zenélni, de hobbinak tartottam. Afféle fiatalkori hormontúltengéssel együtt járó önkifejezési formának tekintettem, mert a lányok szeme is szebben csillogott, ha a fiú kezében gitár volt… De aztán 1965 nyarán Szörényi Leventével megismertük egymás kreatív energiáit. Levente zenésznek készült, profi muzsikus volt, írt dalokat is, de azt még ő sem tudta pontosan, hogy mit akar. Nem szeretett volna a slágervilágba belesimulni, és én sem tudtam, hogy mit akarok, csak azt, hogy olyan dalokat, amilyenek a külföldi slágerlistákon vannak, mi is tudunk írni. Csak kellene hozzá magyar szöveg… És aztán kiderült, hogy a szavak egymáshoz illesztésében nekem nagyobb a fantáziám. Híres „szerzőpár” lettünk itthon, mint a Lennon-McCartney… Szóval, lassan belenőttem a műfajba. És amikor lediplomáztam 1969-ben, akkor rájöttem, hogy időközben hivatásos zenész lettem… Sokáig kerestem azt, hogy miért is vagyok én ebben? Azt éreztem, hogy zene szeretete mellett számomra fontosak a hatvanas évek ifjúsági mozgalmainak szellemi áramlatai, ahol a legfontosabb üzenethordozó ez az új zenei műfaj volt. Így aztán szépen belecsúsztunk a társadalompolitikai erőtérbe, mert nyilvánvalóvá vált, hogy az Illés több, mint egy zenekar. Olyan dalokat játszottunk, melyekben felszínre törtek a máshol elfojtott érzések és gondolatok. Azt hiszem 1968-ban kezdtem igazán tudatos művésszé válni. Amikor megnyertük a Táncdalfesztivált, két nap múlva a történelem szembe jött velünk, a turnébusz órákig állt a veszprémi úton, miközben a testvéri tankok dübörögtek Prága felé. Attól kezdve tudtam, hogy miről kell szólni a daloknak, volt is belőle konfliktus, több, mint elég. Aztán a Fonográf időkben némiképp háttérbe kellett vonulnom és elmerültünk a zenei hangzások mesteri kidolgozásában.

Bródy János zenész 2016.03.02. Fotó: Horváth Péter Gyula

Fotó: Horváth Péter Gyula

Pedig ez a bizonyos kiegyezés sem volt olyan egyértelmű, hiszen a látszólag könnyednek tűnő Fonográf életmű tele van társadalomkritikus szimbolikával
Én abban az időben lettem igazán jó szövegíró, kitanultam az énekelt ritmusos szövegek ősi furfangjait. Teher alatt nőtt a pálma. És igyekeztem következetesen kiépíteni azt az értelmezési tartományt, ahol a dalokkal fontos üzeneteket lehetett közvetíteni. Zenész körökben közismert, de a szélesebb közönség talán nem tudja, hogy én kezdettől fogva írtam zenéket is, nemcsak szövegeket. Az Illés korszakban ezek is Szörényi-Bródy dalokként lettek ismertek, csak éppen nem a Levente volt a Szörényi, hanem a Szabolcs. Az egyik első dal, ami már az én nevem alatt jelent meg, az Egy lány sétál a domboldalon volt. Ez már afféle szólódal volt, ami nem igényelte a zenekari hangszerelést, mert egyszál gitárral előadva is működött. Abban az időben született a Ha én rózsa volnék is. Aztán a hetvenes évek vége felé írtam néhány olyan számot, amire azt mondták a kollégák, hogy ezek annyira személyes témák, hogy énekeljem el őket magam. Az első két ilyen dal, a Filléres emlékeim és a Személyi igazolvány kijelölte a palettát az érzelmes sanzonoktól az ironikus társadalomkritikáig, amin mozoghatok. És ami ettől egy kicsit távolabb van – és ezzel kezdtük a beszélgetést – az nehezen illeszthető abba a repertoárba, amit én a közönség számára hitelesen tudok előadni. Néha azért próbálkoztam a határok feszegetésével, de most a Ráadás lemezen már nem kísérleteztem olyan formákkal, amik nem állnak jól nekem. Mondhatnám azt is, hogy elég későn, de végül mégis magamra találtam.