„Nem félek a haláltól, túl vagyok rajta.” – mondja Hugh Glass (Leonardo DiCaprio) A visszatérő című filmben. A halál után, de még a gyászon inneni teret lakja be a film, ez az a tér, amit így hívunk: a bosszú börtöne. A visszatérőn sokáig nem leszünk túl, minden kétséget kizáróan az év egyik legerősebb mozija.
PÁN – 061.hu
Akinek szeme láttára ölik meg szeretett fiát, annak nem a természet lesz a vallása, nem a Szentírásban keresi a vigaszt, hanem a Bosszú bibliájában, amiben nem olvashatunk feloldozásról, amiben nincsenek csodák, csak vér, tályog, nyál, üszkös végtagok, hó és sár. Itt nincs paleolit diéta, itt a nyers hús tényleg nyers hús, és Hugh Glass sem Bear Grylls szerelésében vág neki a kies Északnak, hanem olyan dresszben, amilyet utoljára Bill kapitány viselt mint Torda, az István a királyban.
Fenn, az indiánok földjén a valuta neve: prém, az élet árfolyama: nulla. A film maga a küzdés és a bosszú metaforája, de persze Alejandro González Inárritu költően szép mozija valójában a természet és az ember viszonyáról szól, nem véletlen, hogy amikor Glass álmot lát, egy az egyben megjeleníti Caspar David Friedrich Apátság a tölgyerdőben című festményét, sőt, belekomponálta a Vándor a ködtenger felett című képét is. Alejandro Gonzales Inarritu filmjében nem volt egyetlen stúdiófelvétel sem, a rendező nem használt mesterséges fényt, a stáb hónapokon keresztül a fagyos tájon forgatott, még a kamerára fröccsent vér és a szereplők lehelete is meglátszik az objektíven.
A film bosszúdrámába oltott western. Egy olyan korban játszódik, amikor még nem hatlövetűvel hadonásznak, hanem afféle flintákkal, szóval, közelebb áll a filmhez Cooper világa, mint a spagetti westernek rock and roll hősei. A film egyik főszereplője maga a táj, a nagytotálban fényképezett havas sziklák, az olvadó jégcsapok, a szarvascsordák, a fák keretezte végtelen. A harci jelenetek és az üldözések koreográfiái is lírai mesterművek, de A visszatérő éppúgy beidézi a Nanuk, az eszkimót, a távol-keleti művészfilmek költői vízióit, sőt, ha nagyon akarjuk, akkor a felvágott ló hasában alvás A Birodalom visszavágra is reflektál, v ö.:amikor is a Hoth bolygón Luke-ot Solo belerakja egy kinyúlt tauntaun hasába.
Itt mindenki az életéért küzd, miközben nemcsak Glasst hajtja a bosszúvágy, hanem az indiánokat is, hősünk tehát egyszerre üldöző és üldözött is. A film elején Glass vezeti a prémvadász csapatot, ő ismeri legjobban a tájat, mígnem rájuk támadnak az indiánok. Innen a mozi permanens menekülés és üldözés. Akkor lesz a történetből valódi dráma, amikor Glassra medve támad, ami nem olyan vicces, mint a Csiki sör reklámjai, ez minden idők legjobb medvetámadását felmondó jelenete, ha lenne egyáltalán ilyen filmes kategória.
Annyira életszerű, hogy Csányi Vilmosnak sem lehetne kifogása ellene. A visszatérőnek bámulatos a színészvezetése. Nemcsak DiCaprio remekel, hanem John Fitzgeraldot alakító Tom Hardy is, aki bár nem megy végig annyi stáción, mint Glass, és nem ő viszi a vállán a filmet, mégis méltó társa DiCapriónak. A film a western Sátántangója, amiből kiderül: a bosszú börtöne nem egy szűk szoba, hanem maga a kies természet nagytotálban.
A visszatérő
színes amerikai film
rendező és forgatókönyvíró: Alejandro González Inárritu
Szereplő(k): Tom Hardy, Leonardo DiCaprio, Domhnall Gleeson
Bemutató: 2016. január 14.